Fodor Tamás a nyolcvanadik születésnapján a III. Richárd betiltva előadásában játszott briliáns virtuozitással több szerepet is a Szkéné Színházban. A legfontosabb közülük maga Sztálin. Aki nem csak betiltatja a III. Richárdot, de a fölöttébb híres rendezőjét, Vszevolod Meyerholdot fokozatosan ellehetetleníti, majd börtönbe vetteti, aztán főbe löveti. Elképesztően érzi az egykori romániai diktatúrában harminc évet lehúzó, Franciaországban franciául író Matei Vișniec darabjának stílusát, amelynek története az 1930-as évek Szovjetuniójában játszódik. Meyerhold Shakespeare darabját rendezi. De állandóan belepofáznak fölülről. Az egyik próbán Sztálin is megjelenik. Ridegen fölényes a mosolya. Hamisan behízelgő modora álarc. Könnyed diskurálásába kemény hangsúlyok, parancsoló, fenyegető gesztusok vegyülnek. A kétszínűség megtestesülése. Bratyizós leereszkedése félelmetes. Fodor tud lidércesen dermesztő lenni, de azért kaján játékossággal, vaskos eszközöket is használva, éles karikatúrát is rajzol. Nyelvet öltöget a lidércnyomásra.
Ezt tette akkor is, amikor először láttam, a Stúdió K Woyzeck előadásában, egy Lőrinc pap téri pincébe bezsúfolódva. Ő is rendezte az előadást, és akkor is több szerepet játszott. A történetbe minket bevezető némiképp kívülálló kikiáltóként is jelen volt. Tud ő ilyen szarkasztikus kívülálló lenni civilben is, valamennyire eltartva magától a dolgokat, intellektuális gúnnyal szemlélve a világot. De fontosabb szerepe volt az előadásban a doktor, a magát a tudomány megszállottjának álcázó, a címszereplőn gátlástalanul kísérletező, ridegen elvakult, érzéketlen szakbarbár. Aki ugyanúgy, mint Sztálin, meg van győződve róla, hogy minden következmény nélkül bármit megtehet az alávetettjével, és aki nem gazsulál neki, azt könnyedén eltaposhatja. Fodor már ekkor remek kórképet rajzolt az elaljasodott emberi természetről.
Civilben pedig mindig is áradt belőle a humánum. Ezért tudott remekül társulatot és közönséget is formálni. Nem terelték ki előadás után sebtében a publikumot. Ott lehetett maradni a produkció után, volt zsíros kenyér hagymával meg tea, barátságos klubbá alakult át a színház. Elvegyültek a színészek a közönség tagjaival. Nem voltak piedesztálon. Játék közben is karnyújtásnyira, vagy akár annyira sem voltak tőlünk, utána pedig diskuráló, vitatkozó, jót dumáló társakká váltunk. Ennek felszabadító ereje volt. Nyugodtan el lehetett mondani, ha valami nem tetszett, de érvelni kellett, agyat tornáztatni. Észre sem vettük, és lényegében a demokráciát tanultuk, formálódott a színházi és a honpolgári szemléletünk.
Rebellisnek számított ez a kis szabadcsapat. Inkább megtűrtnek, mint támogatottnak.
Az Orfeo csoport volt az eredőjük. Ennek zenei, képzőművész, bábos és színházi tagozata is volt. Közösen, saját erőből, Pilisborosjenőn felépítettek két házat. Együtt laktak, valamennyire kommunaszerűen. Nem voltak hívei a fennállónak, sok mindent magukénak vallottak az 1968-as diáklázadások elveiből. Csípték a hatalom szemét. Főleg a Malgot István vezette bábegyüttes és a Fodor irányította színházi csapat ellen indultak meg a politikai nyomozók is. Erkölcsi ügyet is kreáltak, készséges újságírói segítséggel. Az addig szorosan együtt dolgozó két csapat szétment, de túlélt. A színháziakból lett a Stúdió K. A "K" betű a kritikát, a közösséget, a kísérletezést jelképezi. Fodor mindmáig hű maradt ezekhez a szavakhoz. Állampolgárként nyíltan mer kritizálni, félelem nélkül, őszintén beszél. Merészen vág bele vagány kezdeményezésekbe is. Pengeéles az agya, mint a borotva. Ez nyilván akkor is jól jött, amikor együttesvezetőként, rendezőként közösséget formált. Tudott reagálni a legkülönfélébb helyzetekre. Érzéke volt a tehetségek „kiszúrására”, felnevelésére, különböző egyéniségek empatikus közös nevezőre hozására. Olyan volt, mint a jó kovász, összetartotta a csapatot. Szolnokon főrendezőként, ez talán nem sikerült úgy, ahogyan képzelte. Elég hamar úgy döntött, hogy a kőszínházi létforma nem feltétlenül a sajátja. Ő ennél szabadabb „madár”.
Újraindította a szolnoki időszaka alatt szünetelő Stúdió K-t a Mátyás utcában, ahol saját otthont rendezhettek be. Feleségének, állandó szakmai társának, Németh Ilonának a bábjai díszítettek mindent. Az Orfeo bábcsoportjában szeretett bele a műfajba. Képzőművészeti értékűek a figurái. Fodor rendszeresen színpadra állított bábelőadásokat. Gyerekeknek is akár komoly társadalmi töltetű produkciókat készített. A császár új ruhája például regél a basáskodó, önimádó feljebbvalóról, és a neki alázatosan hajbókolókról, míg végül egy gyerek ösztönösen ki nem kiabálja azt a nyilvánvaló igazságot, amit mindenki tud, de senki nem mer kimondani. A rettentő görög vitéz az örökös harcról, az értelmetlen, ádáz csatározásokról fest groteszk kórképet. Le tudott mondani a színházigazgatásról, balhé nélkül adta át mindenki megelégedésére a színházat, a társulat egyik talentumos, közszeretetnek örvendő tagjának, Nagypál Gábornak. Addigra már kikecmeregtek a beázó pincéből, és végre a földszinten, a Ráday utcában találtak szintén meghitten berendezett új szakmai otthonukra.
Kíváncsiságát, fogyhatatlan energiáit, másokat is ösztönző legendás munkabírását tekintve temérdek fiatalt lepipál. Igencsak kiélvezi a különböző játéklehetőségeket. Jó értelemben vett ripacsvénával is rendelkezik. Imád bohóckodni. I. Erzsébetként például mulatságosan nőnek mutatkozni. Csak közben azért a torkunkra fagyasztja a nevetést, mert abszolút átélhetővé teszi a gyilkos hatalmi harcot. A Kutyaharapás gengszterfőnökeként röhejes paródiáját adja a pénzben dúskáló elvetemült nagykutyáknak. A Rosencrantz és Guildensternben bölcs színészkirály. Az Eleven éjszakában a meghalt felesége nélkül létezni nemigen képes, a világ káoszában magát kiismerni nem tudó, összezavarodott öregúr. A műsorról levehetetlen Caligula helytartójában, Barakiás, a jeruzsálemi templom főpapja, aki áll a vészben, nem engedi, hogy idegenek leigázzák a népét. Fifikásan érvel és érvel, és végül sikerül meggyőznie a hatalom emberét, Petroniust, aki mögött hiába van pénz, paripa, fegyver, ritka módon hajlandó meghallgatni őt, és még az igazát is belátni. Jelképes, hogy egy másik produkcióban, még Szolnokon, Fodor volt Petronius helytartó. Akkor a másik oldal igazságait sorakoztatta fel, és az is kiválóan ment neki. Rendezőként és civilként egyaránt képes belátni többféle igazságot. Színpadon és közszereplőként szintúgy, jókora a meggyőző ereje.
Nagy színészek álomszerepét, A vihar Prosperóját is eljátszhatja a Budapest Bábszínházban. Bölcs, kegyetlen, megbocsájtó egyszerre. Végleteket hoz közös nevezőre. Ismeri az ember csudás és elfajzott oldalát egyaránt.
