– A lányom tavaly végzett óvodapedagógusként az egyetemen, s olyan nagy a szakemberhiány, hogy azonnal sikerült elhelyezkednie Budapesten úgy, a hozzá legközelebb eső intézményt választotta. Decemberben hívott fel azzal, hogy harmincezer forinttal emelték a fizetését, így most már 180 ezer forintot keres. Azzal „vigasztaltam”, hogy a hatályos rendeletek értelmében most jó pár évig nem ugrálhat, a fizetését pedig azért emelték, hogy elérje a kötelező minimálbért. A pályakezdő lányom, akit voltaképpen jól kereső informatikus párja „tart el”, karácsonyra nem ékszert vagy ruhát kért, hanem lamináló gépet és fóliát, hogy elő tudja állítani azokat a szemléltető eszközöket, amikre a foglalkozásokon szüksége van – fakadt ki az egyik tanárnő azon a hétfői miskolci tüntetésen, ahol az oktatás helyzete és a tanárok megalázó fizetése miatt tiltakoztak a Herman Ottó Gimnázium pedagógusai.
Ez az intézmény volt az, amelyik a hatalomnak írt nyílt levelével 2016-ban voltaképpen elindította a Tanítanék-mozgalmat, és bár akkoriban még csak az oktatás színvonala és a tanári munkát ellehetetlenítő szabályozás miatt emelték fel a hangjukat, mára leginkább a létükért és a megélhetésükért küzdenek – mondták a Selyemrét úti tankerületi épület előtte, ahol a demonstrációt tartották.
A tantestület 37 pedagógusa írta alá azt a nyilatkozatot, amelyben az oktatás áldatlan állapota, demokratikus jogaik csorbítása, a tanárok megbecsülésének hiánya, és rendkívül alacsony bérezése miatt tiltakoztak. Közölték: elfogadhatatlannak tartják a Köznevelési törvény májusi módosításait, amelyek törvényi szinten fosztják meg a pedagógustársadalmat alapvető munkavállalói joguktól, köztük például a sztrájktól.
– Akkora a tanárhiány, hogy most már azért is aggódnunk kell, lesz-e egyáltalán bármilyen oktatás. Béreinket még mindig a 2014-es minimálbér alapján határozzák meg. Az életpályamodell szerinti bérek jelentős része a minimálbér alá került
– sorolta a nyilatkozatot felolvasó Pilz Olivér, az intézmény kémia-fizika-matematika szakos tanára, a megmozdulás egyik fő szervezője. Ő a helyszínen tudósítónknak elmondta: polgári engedetlenségként azzal tiltakoztak, hogy aznap nem tanítottak, de hogy később – ha nem érnek célt –, az ellenállás milyen formáit választják, még nem tudta megmondani. Szavai szerint nagyon nagy az elégedetlenség az egész országban a pedagógusok között, mégis, mintha egyfajta fásultság látszana. Sokan azért nem mennek az utcára, vagy nem tagadják meg a munkát, mert nem látják értelmét az ilyen megmozdulásnak.
Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete korábbi elnöke, mostani regionális ügyvivője szintén csatlakozott erre a napra a hermanosokhoz, noha egyébként a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban tanít. Ő arról beszélt lapunknak, hogy a Köznevelési törvény májusi módosítása miatt nemcsak hogy ellehetetlenült a sztrájkjog, de a 15. paragrafus azzal fenyegeti a tiltakozókat, hogy akár egynapos munkamegtagadás miatt az egész havi bérüket elveszíthetik. Ez pedig még akkor is fájdalmas és visszarettentő, ha a pedagógusoknak egyébként már nincs hová hátrálniuk, nincs vesztenivalójuk.
A tüntetők között találkoztunk Maria Martinezzel, aki tavaly óta tanít spanyol nyelvet a Herman Ottó Gimnáziumban. Ő lapunknak azt mondta: kötelességének érezte, hogy demonstráljon, hiszen amikor megtudta, mennyit keresnek nálunk a tanárok, és ezért a pénzért milyen rengeteget kell dolgozniuk, egészen elképedt.
Igaz, most egy-két évig ő is ezt az arcpirítóan alacsony fizetést kapja, de valójában egyfajta kalandvágynak fogja fel a miskolci tanítást. Ha pedig visszamegy majd Spanyolországba, a magyarországi bérének többszörösére számíthat.
Tiltakozó táblával a nyakában ott állt a tüntetők között Kulcsárné Szabó Katalin óvodapedagógus is, aki a munkahelyén hivatalosan bejelentette, hogy hétfőn polgári engedetlenségből nem megy dolgozni, és a tüntetőkkel tart.
– Tizenhat tagóvodai csoportot kellett idén szeptemberben bezárni Miskolcon, hogy a fenntartó teljesíteni tudja a csoportonkénti két óvónő meglétét. Most úgy tűnik, mintha rendben lenne ez a történet, hiszen az így „felszabaduló” pedagógusokat átirányították oda, ahol létszámhiány volt. Csak azt felejtik el a szülők és a döntéshozók, hogy ilyen körülmények között, egyre növekvő létszámú csoportokkal, amelyekben arányaiban mind több a sajátos nevelési igényű kisgyerek, az óvodai munka a gyerekfelügyelet szintjére degradálódik – mondta. Hozzátette: az egyházi óvodákban is hasonló a helyzet, legfeljebb annyival jobb az ottani óvodapedagógusok helyzete, hogy nem 40-50 éves leharcolt bútorok között kell dolgozniuk.
Pilz Olivér a demonstráció végén megpróbálta átadni a nyilatkozatukat a tankerület vezetőjének, de az épületben azt a választ kapta, hogy az igazgató nincs az irodájában. Így végül az iktatóban adta le a dokumentumot, ennek ugyanis írásban is nyoma van, és elvileg a tankerület vezetőjének reagálnia kell majd rá.
