ORBÁN VIKTOR DOBOZAI, II.
A tusványosi beszéd kapcsán a leghangosabb vita arról folyt, hogy a szöveg rasszista volt-e vagy sem. Az előítélet megjelenésével hamar eljutunk a rasszizmushoz, amely sokszor rejtett, sőt gyakran a beszélő sem ismeri be ezt az attitűdjét. Ugyanakkor megnyilvánulhat egy személy vagy közösség iránti nyílt ellenségességben is.
A miniszterelnöki beszédről eszembe jutott, hogy amikor még jól működtek a magyarországi a kórházakban a betegjogi képviseletek - a Szószóló Alapítvány működésének ideje alatt -, transzparens volt az ügyek előfordulása és vizsgálata. Volt köztük emberi jogokat sértő éppen elég. A vizsgált eseteket Gyukics György dolgozta fel. „Egy roma asszony írásban tett panaszt a karcagi kórház igazgatójánál, mert véleménye szerint a szüléskor a kórház egyik orvosa nem látta el megfelelően, ennek köszönhető, hogy a kórház egyik WC-jében hozta világra a gyermekét. A roma asszony elmondása szerint a szülési fájdalmak ellenére az orvos magára hagyta, és rábízta »egy idősebb ápolónőre«, és utasította az ápolónőt, »majd maga fogja összevarrni is«! Az asszony két és félórás vajúdás után kiment WC-re, amikor érzett egy tolófájást. »Aztán megláttam a lányom fejét«.…- letérdelt, a WC elé, ott volt egy fehér ruhadarab,- »arra raktam a gyereket«. A szülés után visszavittek az ágyra, elláttak, közben előkerült az orvos, és »kiröhögött, hogy hol szültem« - mondta az asszony.” (A Népszava tudósítása 2004. szeptember 21-én.)
A rasszizmus egy tudománytalan elmélet, amely azt állítja, hogy a különböző népcsoportok között magasabb és alacsonyabb rendűek különböztethetők meg. A rasszizmus gyakran biológiai vagy genetikai eredetre történő hivatkozáskor jelenik meg, de gyakran előfordul a bőrszínnel kapcsolatos rasszista megnyilatkozás is. Erről tanúskodott az az eset, amikor új gondozónő érkezett a bölcsődei csoportba. Harmadik munkanapjának reggelén találkozott először egy kisfiúval, aki addig hiányzott. Az átadó ajtóban állt a gyerek, édesanyja kezét fogva. Kissé bizalmatlanul tekingetett a számára ismeretlen felnőtt felé. Egy pillanatra megfagyott a levegő, amikor a gondozónő észrevette, hogy a gyermek egyik végtagja hiányzik. Mosolyt erőltetett az arcára, majd a következő mondat csúszott ki a száján: „nem tudtam, hogy ilyen gyerek is jár ide!"
A rasszizmus megjelenése során vizsgálhatjuk a rejtett és nem bevallott attitűdöket, de a nyílt rasszista ellenségeskedés feltűnését is a többségi kultúrában. A rasszizmus kapcsán beszélnünk kell tehát a szegregációról is, amely elkülönítést jelent. Ennek minősül a roma gyerekek elszigetelt iskoláztatása, vagy a roma anyák külön kórteremben való elhelyezése a szülészeteken. „Elkülönített szobába raktak több héten keresztül, és csak akkor volt szobatársam, amikor egy hajléktalan nő került be az osztályra. Rám nem figyeltek oda, mint a magyar asszonyokra, és ezt még éreztették is. Igen! Sérült az emberi méltóságom, mert lenéztek roma származásom miatt. (Roma nők az egészségügyben. SOTE-EFK. Szakdolgozat. 2005.)
De ismert jelenség a roma nők megkérdezésük nélküli sterilizációja is. A kérdés az, hogy ami egykor még közfelháborodást okozott, az mindennapi gyakorlat lesz-e? Mi történik, ha megvalósul az intézményi rasszizmus, azaz huzamos gyakorlattá válik, hogy egy szervezet, intézmény, testület, professzionális szakma az általuk ellátott, gondozott, vagy segítségükre szoruló személyek sérelmére rasszista magatartást valósít meg?
Mindazoknak, akik egyes személyek bőrének színe, kultúrájuk, származásuk alapján megkülönböztető magatartást vagy bánásmódot tanúsítanak, és ennek során rasszista sztereotípiák jelennek meg, szembesülniük kell azzal, hogy rasszistáknak is nevezik őket.
A megkülönböztetést segíti és rögzíti a sztereotípiák alkalmazása: ilyenkor a társadalom tagjai rendkívül szűk, jellegzetes, kész „dobozokat” állítanak fel. Ezeket a dobozokat nevezte meg beszédében a miniszterelnök, mindjárt a kézre eső címkékkel együtt.
Nem tisztelte a kulturális értékeket, az egy személy vagy közösség által nagyra tartott eszmei vagy vallási rendszert. Kulturális érzékenység nélkül beszélt, bemutatta, milyen az erkölcsi vakság.
George Eliot úgy vélte, hogy „mindannyian erkölcsi ostobaságban születtünk, és a világot udvarként vettük fel, hogy a legmagasabb énünket táplálja”. Egyes kritikusok megkérdőjelezik, hogy az "erkölcsi vakság" valaha is több, mint egy hasznos fegyver, amellyel az ellenfeleket fel lehet számolni. Mások azt gondolják: "erkölcsi vakság" nincs, csak szándékos gonoszság, a jó erkölcs elszánt kifordítása.
A tusványosi beszéd figyelmen kívül hagyja, hogy a kulturális sérelem következtében fájdalom és szomorúság tölti el azokat az embereket, akiknek a kulturális, vallási értékeit megalázták és ezért fizikai vagy/és lelki fájdalmat szenvednek el. Éppen ennek a helyzetnek a kialakítása lesz a kormányzati politika fontos célja.
Az etnocentrizmust ma pozitív jelenségnek próbálják meg beállítani, mondván, meg kell védeni a magyar népet attól a migránstól, akit Kati néni egyébként még soha nem látott. Ő ma még nyitott a másságra: éppen most nyomott a kezébe egy tábla csokoládét a bolt előtt ácsorgó roma kisfiúnak. Mert látta, hogy az anyja a boltban megállt a csokis rekesz előtt, és vásárolt egy darab Sport csokoládét. Ő viszont tudja: három gyerek van még otthon.
A kirekesztést nem szabad összekeverni azzal, amikor a szocializáció során kialakuló és fejlődő közösségi érzéseket erősítik. A gyerek örömmel mondja, hogy „a mi ovis csoportunk, a mi iskolánk", de ha egy politikus beszédében a saját etnikai csoportját vagy nemzetét magasabb rendűnek láttatja a másokénál, akkor valamit nagyon elrontottak az életében, az iskoláztatása során a szülei, a tanárai. Esetleg később, a politikai élete során a barátai, az ellenségei, a választói. Mert elhomályosult az ítélőképessége, és innen egyenes út vezet az előítéletekhez.
Az ilyen politikus számára a beleszületettek kultúrája az abszolút mérce és az összehasonlítás megkérdőjelezhetetlen alapja. Azonban ezeket a gondolatokat előírni az általa vezetett társadalom számára: merész gondolat. Vajon miért jut eszembe erről a folyamatról a kényszer eutanázia?