Valóságos sokként érte a nemzetközi közvéleményt, amikor néhány hete egy magányos merénylő lelőtte Abe Sindzót, korábbi japán miniszterelnököt, a szigetország történelmének leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfőjét.
Meghökkenést keltett, hogy egy nyugati típusú demokráciának, a világ egyik legfejlettebb nemzetének a korábbi vezetője merénylet áldozatává válhat. Abe meggyilkolásával a támadó a szektaként jellemzett újkeresztény Egyesítő Egyházon akart bosszút állni, amely kiforgatta édesanyját a vagyonából és tönkretette a családját. A volt japán miniszterelnök tehát nem politikai munkássága miatt vált célponttá, hanem azért, mert szoros kapcsolatot ápolt a szóban forgó vallási közösséggel. Habár a körülmények alapján meglehetősen egyedi esetről van szó, az mégis egy nagyobb, ijesztő trend részének tekinthető - az utóbbi években fokozódott a nyugati politikusok fenyegetettsége, s nemcsak azoké, akik a hatalom csúcsára jutottak.
A Georgetown Egyetem két elismert kutatója, Bruce Hoffman és Jacob Ware arra figyelmeztetett, hogy a terrorizmus egyre inkább politikai gyilkosságok formájában ölt testet. Bár a kül- és biztonságpolitikai témákra szakosodott War on the Rocks internetes magazinban minap közzétett kommentárjukban elsősorban az Egyesült Államokat állították fókuszban,
az utóbbi években Európában is megfigyelhető volt a politikusok elleni merényletek megszaporodása.
Az Egyesült Királyságban például a 2010-es évek előtt utoljára az északír konfliktus idején 1990-ben fordult elő, hogy parlamenti képviselőt öltek meg, az elmúlt hat évben viszont két ilyen gyilkosság is történt. 2016-ban a Brexitről szóló népszavazást megelőző napokban a Munkáspárt politikusát, a bennmaradáspárti Jo Cox lőtte fejbe egy radikális, aki később a „Halál az árulókra, szabadságot Britanniának!” felkiáltással mutatkozott be a bíróságon. Tavaly októberben a magát Iszlám Államnak nevező dzsihadista terrorszervezet (Daesh) egy követője a konzervatív Sir David Amest késelte halálra, mert a képviselő támogatta a Daesh elleni légicsapásokat és tagja volt egy Izrael-párti parlamenti csoportnak.
Németországban 2019-ben került sor egy évtizedek óta példátlan gyilkosságra: a menekültek befogadása mellett és a rasszimus ellen szenvedélyesen kiálló Walter Lübckét, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) hesseni politikusát lőtte fejbe egy neonáci fegyveres.
Svédországban a napokban bizonyosodott be, hogy egy szélsőjobboldali körökben mozgó radikális, aki júliusban Gotlandban halálra késelte Ing-Marie Wieselgren pszichiátert, valójában a Centrum Párt vezetőjére Annie Lööf életére akart törni, aki gyűlölet célpontjává vált, amióta együttműködésre lépett a Szociáldemokrata Párttal.
A politikai színezetű merényletek és gyilkossági kísérletek térhódításában Hoffman és Ware szerint nem kis szerepet játszik, hogy a szélsőségesek stratégiája között újra előkerült úgynevezett „akceleracionalizmus”. Ennek az irányzatnak a követői a káosz, zűrzavar szítására törekszenek, hogy felgyorsítsák a szerintük elkerülhetetlen társadalmi összeomlást.
Számukra a vezető nyugati politikusok vonzó célpontot jelentenek, mivel ők a liberális mainstreamet jelképezik. A koronavírus-járvány ebben a tekintetben olaj volt a tűzre: a döntéshozókat és állami tisztségviselőket sok fenyegetés érte a pandémia fékezése érdekében meghozott a lezárások és a karanténintézkedések miatt. Az Egyesült Államokban például a Donald Trump által, még elnöki ideje alatt, 2020-ban külön kipécézett demokrata Gretchen Whitmer michigani kormányzó, illetve a szövetségi járványügyi hatóság igazgatója, Anthony Fauci került célkeresztbe, utóbbi azóta folyamatos védelem alatt áll.
Szintén növeli a politikai erőszak veszélyét, hogy az utóbbi években számottevően fokozódott a társadalmi megosztottság a nyugati országokban. A polarizációhoz hozzájárultak az elmúlt évek nagy krízisei, Európában például a 2015-ös migrációs- és menekültválság, illetve az online térben elburjánzó összeesküvés-elméletek is. Tovább rontja a helyzetet, hogy egyes politikusok és pártok látszólag szánt szándékkal uszítanak: démonizálják, közellenségként mutatják be riválisaikat és annak szavazóit, ezzel közvetve már-már legitimizálják az érintettek elleni erőszakos fellépést.
“A felfokozott politikai feszültség korában élünk, amikor a politikai döntéseket gyakran egzisztenciális krízisekként kezeljük, ennélfogva úgy tűnik, mintha a választások tétje élet-halál kérdése lenne” - mutatott rá a Georgetowni Egyetem két kutatója. A cikk szerzői különösen az Egyesült Államok miatt aggódnak, de ha ez a trend folytatódik, akkor Európának is van félnivalója.
Forró ősz vár Amerikára
Az Egyesült Államokban már évtizedek óta növekszik a társadalmi polarizáció - Donald Trump 2016-os elnökké választása tünete, de egyben további katalizátora volt ennek a negatív folyamatnak. Megosztó retorikájával a volt elnök tovább szította a széthúzást, s talán nem véletlen, hogy éppen hatalomra jutását követően szaporodtak meg jelentősen a politikusokat érő fenyegetések, amelyeket Hoffman és Ware is felidézett a War on the Rocksban megjelent kommentárjukban.
2017 júniusában egy szélsőbaloldali radikális - Bernie Sanders korábbi demokrata elnökjelölt-aspiráns egy támogatója - tüzet nyitott republikánus törvényhozókra, akik az éves kongresszusi baseball meccsükre edzettek. A rákövetkező évben, a legutóbbi félidős választást megelőzően Donald Trump akkori amerikai elnök egyik radikalizálódott híve
levélbombákat küldött demokrata párti tisztségviselőknek, liberális közéleti személyiségeknek és a CNN hírcsatornának is. A címzettek között volt mások mellett a szélsőjobboldali összeesküvés-elméletek gyakori főszereplőjének számító Soros György, illetve az előző elnök Barack Obama és Joe Biden is.
Néhány hónappal később a hatóságok letartóztattak egy a parti őrségnél szolgáló férfit, aki demokrata párti vezetőket és televíziós személyiségeket akart meggyilkolni. Az FBI 2020-ban lekapcsolt egy négyfős milíciát, akik Gretchen Whitmert, Michigan kormányzóját akarták elrabolni, majd megölni. Tavaly, a január 6-i puccskísérlet során a Capitoliumba erőszakkal betörő Trump-párti tömeg skandállva követelte Mike Pence akkori alelnök felakasztását.
Idén nyáron tovább éleződött az amerikai helyzet a kommentár szerzői szerint. Júniusban Wisconsinban a gyanú szerint politikai indíttatású gyilkosság áldozata lett egy nyugdíjas körzeti bíró. A hírek szerint a merénylő halállistáján szerepelt Tony Evers, az állam demokrata kormányzója, párttársa, a Michigant vezető Whitmer, valamint Mitch McConnell, a szenátus republikánus frakcióvezetője is. Ugyanebben a hónapban elfogtak egy fegyverest az amerikai Legfelsőbb Bíróság tagjának, Brett Kavanaughnak az otthonánál, aki a jogász meggyilkolására készült. A támadó úgy hitte, ha legalább eggyel végez az élethosszig kinevezett, konzervatív nézetű bírák közül, akkor azzal évtizedekre megváltoztathatja az erőviszonyokat a taláros testületben, megakadályozva ezzel az abortuszhoz való alkotmányos jog eltörlését. Júliusban a Demokrata Párt progresszív szárnya egyik vezéralakjának, Pramila Jayapal kongresszusi képviselőnek az otthonánál tartóztattak le egy gyilkossággal fenyegetőző férfit. Szintén ebben a hónapban egy háborús veterán késsel támadt a republikánus Lee Zeldin kongresszusi képviselőre, New York-i kormányzójelölt-aspiránsra egy kampányrendezvényen.
A számok is azt támasztják alá, hogy a közelmúltban fokozódott a politikai gyilkosságok kockázata az Egyesült Államokban.
A The Guardian brit napilap nemrég arról írt, hogy a Capitolium őrségének nyilvántartása szerint 2017-ben 3939 fenyegették meg a kongresszus tagjait, de tavalyra ez a szám több mint duplájára emelkedett: 9625 ilyen esetet regisztráltak. Szintén a Guardian idézett egy nagymintás felmérést, amely igencsak sötét képet fest az amerikai társadalomról. A kutatás szerint minden ötödik amerikai úgy véli, a politikai erőszak bizonyos körülmények között elfogadható, 3 százalék szerint általában vagy mindig igazolhatónak tartja azt. Még ennél is ijesztőbb, hogy a felnőtt lakosság 7 százaléka, azaz 18 millió amerikai hajlandónak mutatkozik arra, hogy embert öljön egy fontos politikai cél érdekében.
Hoffman és Ware szerint súlyosbítja a helyzetet, hogy a jobboldal bizonyos részei, mintha kifejezetten támogatnák azokat, akik merényletekre készülnek. Példaként említik Luis Miguelt, a Florida állami törvényhozási mandátumért induló republikánus képviselőjelöltet. A politikust nemrég tiltották ki a Twitterről, miután azt írta, hogy minden floridai engedélyt adna arra, hogy rálőjjön az FBI, az adóhivatal (IRS), az alkohol- és dohánytermékekkel, valamint lőfegyverekkel foglalkozó ATF és más szövetségi hatóságok ügynökeire.
A közelgő félidős választás, a Donald Trump elleni nyomozás, az abortusz- vagy a lőfegyverek szabályozása körüli vita, mind-mind növelik az erőszak veszélyét - hívta fel a figyelmet a Georgetowni Egyetem két kutatója. Forró és veszélyes ősz várható Amerikában és a 2024-es elnökválasztás még ennél is rosszabbnak ígérkezik.
