Lássuk először az invazív kifejezés szótári definícióját: „A biológiai sokféleség nagyrészt az élőlények elkülönült evolúciójának és a helyi feltételekhez való alkalmazkodásának az eredménye. Az özönfajok megváltoztathatják a korábbi ökológiai viszonyokat, így kiszámíthatatlan hatást gyakorolnak a biológiai sokféleségre, és komoly gazdasági károkat okozhatnak. (…) Jelenleg az inváziós idegenhonos fajokat tartják a globális biodiverzitás csökkenése második fő okának, közvetlenül az élőhelypusztítás mögött. Az özönfajok környezeti, gazdasági és társadalmi (pl. egészségügyi) hatásai minden szinten kedvezőtlenek. (…).”
A Magyar Tudományos Akadémia egy tanulmánya szerint az akác a Kárpát-medence őshonos élővilágának, gazdag természeti örökségünknek az egyik veszélyeztetője, vitathatatlan gazdasági jelentősége mellett. Sajtóközleményük szerint az akác terjedése és élőhely-átalakító hatása tehát veszélyezteti a természetes életközösségek fennmaradását. Teljes kiirtása azonban az országból gazdasági haszna miatt nem kívánatos és gyakorlatban nem is lehetséges.
Azokon a területeken, amelyek elsődleges rendeltetése a magyar természetvédelmi értékek megőrzése (védett területek, Natura 2000 hálózat területei) az akác visszaszorítandó. Ez részben az őshonos fafajú erdőkben és gyepterületeken spontán megjelenő akác visszaszorítását, részben az ilyen területeken álló akácosok fokozatos átalakítását jelenti őshonos fajokból álló erdőkké.
Magyarországon az úgynevezett "akác kérdés", ha csak ideiglenesen is, de nyugvópontra került, ám hogy valójában így van-e, azt nem tudom. Ma legalábbis újra parázslik a vita. Valami miatt sokakat zavar e növény nagyarányú hazai jelenléte, pedig annak idején, amikor betelepítették hazánkba, igencsak hasznosnak bizonyult. Igaz, intenzíven terjedt is.
Magyarországon 1710-ben ültették először Erdődi gróf pozsonyi kertjében. Az alföldi fásítás legfontosabb növénye lett. Az 1800-as évek második felében a nagy akácfaerdők telepítése gyökeresen megváltoztatta az addig fátlan, puszta Alföld képét. Jelenleg a telepítését nem támogatják hazánkban, így kívánják visszaszorítani a Magyarországon őshonos fajokkal szemben, gazdaságilag vitathatatlan érdemeire való tekintet nélkül.
Gyökerén nitrogéngyűjtő baktériumok élnek. Nehéz (nyersen 900-950 kg/köbméter), kemény, tartós fája van. A hazai fafajok közt a legtartósabb. Jó mézelő. Virágának főzete köhögéscsillapító, palacsintatésztában kisütve, porcukorral megszórva különleges csemege. Kérge jelentős gyógyszeralapanyag (a lovak számára mérgező). Tartósságára néhány adat: szabadban, talajjal érintkezve 40-60 év, szabadban, talajjal nem érintkezve 80-100 év, épületben, száraz helyen és víz alatt 500 év felett. Az akác hosszú életű fa, egyes példányai a 200-250 éves kort is megérhetik, az idős egyedek törzsátmérője az egy métert is elérheti.
De az még érdekesebb: bár mindössze kb. háromszáz éves hazai kultúráról beszélünk, az akác annak idején az egyik legtartósabb szerszámfa volt (lapátnyél, fejszenyél, a kubikos csákányok nyele, kisafa, lőcs, kocsikerék stb.), és már betelepítésekor kiemelkedő szerepe volt a futóhomok megkötésében és a homoki kultúrák elindításában. Az akác nélkül, tetszik, vagy sem, nehezebben indult volna meg a hazai agrárfejlődés.
Meggyőződésem, hogy az akácot (és természetesen mást sem) nem szabad csak és kizárólag természetvédelmi, erdészeti, fahasznosítási, esetleg egyedül méhészeti, netán erőteljes lobbi kérdésként kezelni. Számos értékes felhasználási lehetősége van.
Ezekre a jó tulajdonságokra már régóta felfigyeltek a Távol-Keleten: Dél-Koreában és Kelet-Kínában, ahol az ottani szakemberek magyar szakértők segítségével törekszenek a fafaj termesztési technológiáját korszerűsíteni, különös tekintettel a globális felmelegedés kedvezőtlen hatásainak enyhítésére. A klímaváltozással járó elsivatagosodás elleni küzdelemben segít a magyar akác Ázsia több országában, ahogy annak idején Magyarországon. Dél-Koreában és Kínában jó talajmegkötő képessége mellett a rendkívül magas fűtőértéke, a bútor- és faiparban való hasznosítása és a méhészetben betöltött szerepe miatt is kelendő lett.
Hiszen az akác kitűnő tűzifa is, mely tulajdonságának a mai napig nagy a jelentősége, nota bene, egyre nagyobb, elvégre nem véletlen, hogy itthon már jó ideje a fűtésszezon slágerterméke. De a magas fűtőértékén kívül még legelő is: méhlegelő. Sajnálatos lenne, ha a mai világban ecsetelni kellene az akácméz hazai és export jelentőségét és az akácosok (valamint a többi mézelő invazív és nem invazív fű-fa-virág) méhmegtartó, jövedelemtermelő, munkát adó jelentőségét.
Összefoglalva: az akác sok helyen indokoltan nem kívánatos, spontán terjedésre képes, ugyanakkor kiirtása az országból gazdasági haszna miatt nem kívánatos és a gyakorlatban nem is lehetséges. Ez a fafajta alkalmas az okszerű gazdálkodásra, a szabad munkaerő lekötésre, pl. a közmunkások foglalkoztatására.
Az akác invazív, a méze hungarikum.