- Hajnali utazás Pokolból a Paradicsomba

Előfordul, hogy úgy állnak a csillagok, hogy minden összejön. Nagyon ritkán, de előfordul. Dante Isteni színjátékának színpadi adaptációját kivinni szabadtérre, a Gellért-hegyre, önmagában istenkísértő vállalkozás. Az egyik részét a Poklot Gyabronka József a Katona József Színházban mutatta be és ott megy nagy sikerrel. Az előadásra alig lehet jegyet kapni. Most viszont elsősorban Török Tamara elképesztően kreatív ötletének jóvoltából péntek este napnyugtakor mondta el Gyabronka József az Isteni színjáték Pokol fejezetét. A folytatást amely már a Purgatóriumba és a Paradicsomba vezette a vállalkozókedvűeket szombat hajnalban adta közre. A helyszín a Filozófusok kertje volt. Én is, mint jó néhányan keresgettük egy ideig, hogy merre is menjünk a kertben, aztán felfigyeltem az alkalmi helyszínre, a piros székekre. Gyabronka a kert legszélső pontján álldogált, néha leült egy padra, várta a közönséget. A nézők pedig, mintha egy szertartásra érkeztek volna, méltósággal, nyugodtan, türelmesen gyülekeztek. Volt aki, közvetlenül a nézőtéri székek mellett helyezte el a kerékpárját. A művész olykor lenézett, figyelte a fantasztikus panorámát, és a lassan lemenőben lévő Napot. Töltekezett, erőt merített, volt miből. Török Tamara és kollégái, több mint egy hónapig keresték a megfelelő helyszínt és nyugodtan állíthatjuk, hogy megtalálták. Mágikus, energiával teli hely. És elkezdődött a dantei monológ Nádasdy Ádám pár évvel ezelőtti fordításában.

Lassan, de biztosan ereszkedtünk le a pokolba, minél belsőbb körbe kerültünk, annál inkább lett sötét. De sokáig láttuk szemben a budai hegyeket, lentről a város fényeit. Gyabronka József óriási beleérzéssel értelmezte Dante szövegét. Igazi utazóvá vált, aki alámerül a kínok és gyötrelmek fájdalmas bugyraiba. Kíváncsiságát, találkozásainak izgalmát annyira érzékletesen tolmácsolta, hogy a közönség bárhova elment volna vele. Török Tamara vendégszövegeket is illesztett a dantei kompozícióba. Fokozta a fájdalmat például Primo Levi „Ember ez?” című holokauszt regényének a részlete. A napnyugtás előadás ezekkel a sorokkal fejeződött be: „A vezetőm és én egy rejtekúton / indultunk vissza a fényes világba./ Eszünkbe sem jutott, hogy megpihenjünk,/csak hágtunk föl, ő elöl, én utána, míg egyszercsak az ég szép dolgait/ megpillantottam egy kerek lyukon.

Kibújtunk, s ott voltak a csillagok.” Gyabronka József hosszan nézett az égre, de csillagokat nem látott. Már csak ezért is sokan úgy gondoltuk, hogy akkor lássuk másnap hajnalban együtt a Napot. A Purgartórium és a Paradicsom új színpadi adaptációjának az előadását (Ezt nem lehetett még látni sehol) hajnal ötre hirdették meg. Sok kitartó, estéről visszatérő nézővel találkoztam, úgy látszik senki sem akart a Pokolban maradni, fentebbre vágytunk. Sötétben kezdődött, a „színpad” átkerült a másik oldalra, ahonnan a napfelkeltét vártuk. Az álmosságunk azonban hamar elmúlt. Gyabronka József ugyanott folytatta, ahol abbahagyta, szerintem éjjel nem is aludt, vagy csak pár órát. Érezhetően nagyon inspirálta a kivételes színpadi helyzet, a természet által adott nem akármilyen díszlet. És mentünk vele először a Purgatóriumba, az elejére ébresztőnek még egy kortárs olasz dal is bekerült. A kínokat mintha felváltotta volna a kissé ironikus filozófia. Az ösztönök, a józan ész és a szabad akarat útvesztőin száguldottunk szirénekkel önfeledten. És mentünk egyre feljebb, egészen a Paradicsomig. Időközben hajnalodott, a sötétet a fény váltotta fel. Aztán éppen amikor arról volt szó, hogy tompító fátyol mögül megszületik a Nap, szemünkbe parázslott a napkorong. Sokan fotózni kezdtek és színészünk is megállt egy kicsit, azt mondta, érzi, hogy olyat látunk, amit még ő sem látott. Hátat fordított nekünk és nézte a napfelkeltét. A Purgatórium és a Paradicsom között. Előtte olykor az Ég madarai is beleszóltak az előadásba. Máskor egy mentő hajnali sikolya törte meg a műélvezetet. De csak másodpercekre, mert senki sem tudta megakadályozni, hogy egy estére és egy hajnalra az ösztönösen csodás természet ne érjen össze a zsigereinkbe hatoló érzéki színházzal.