A mostanihoz hasonló rossz, kilátástalan helyzetet még nem tapasztalt, pedig 40 éve foglalkozik sérült emberekkel – mondta a Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei Egyesületének elnöke, Hegedűs Lajos, aki korábban a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége elnöke volt.
Fáznak vagy utcára kerülnek
A rezsiárak változása miatt arra kényszerülhetnek, hogy bezárják az összes, sérült, fogyatékossággal élő embereket gondozó intézményüket. „Mi már régóta nem lakossági gázárat fizetünk. Idén január 1. és június 30. között például az áramszámla valamivel több volt, mint a 2021-es egész évi. A növekedés oka a rendszerhasználati díjak emelkedése volt, az egésznek köze nincs a háborúhoz. Már ez a növekedés is nagyon megviselt minket, alig tudtuk kigazdálkodni. És akkor most jön majd a további emelés. A gáznál éves szerződéseink vannak, itt is piaci árat fizetünk, a végszámlát még nem kaptuk meg, az most augusztusban esedékes. Utána jön majd abban is az emelt összeg.” Hegedűs Lajos hangsúlyozta, hogy a civil szervezeteknek nem jár lakossági ár, csak az egyházi működtetésűeknek, amelyek eleve kétszer annyi normatív támogatást is kapnak. A benzin árának emelése miatt a támogató szolgálatnak is vége lehet – mondta, pedig jelenleg 14 autójukkal viszik munkába, iskolába a sérült gyerekeket és felnőtteket. Jelenleg 170 százalékkal költenek többet benzinre, mint az áremelkedés előtt.„A megyében 200 súlyosan, halmozottan sérült gyereket és felnőttet gondozunk. 70 százalékuk önellátásra teljesen képtelen, ezt úgy kell elképzelni, hogy etetni, mosdatni kell őket, a feneküket kitörölni. Ha a rezsi kifizetéséhez nem kapunk segítséget, akkor jövő március 31-én lehúzhatjuk a a rolót.” Addig talán fedezik a számlát a tartalékok, és egy szigorítás. „Azt tervezzük, hogy 18 fokot biztosítunk az intézményekben télen, a mostani 22 helyett. Egyszerűen lelakatoljuk a termosztátot. Bár egy keringési zavarral élő ember számára ez nagyjából azt jelenti, hogy lefagy a lába vagy a keze, de még mindig jobb, mint ha utcára kerülne. Jöhetnek nekem azzal a baromsággal, hogy fűtsünk fával. És hol vezessük ki a kéményeket? Az ablakokon? Vagy hogy gondolják? Aki ilyen megoldást javasol, az még nem járt intézményben, de gázfűtéses lakásban sem. Ha pedig járt, még rosszabb a helyzet, mert akkor bizony gonoszsággal állunk szemben.”Az szinte biztos, hogy térítési díjat kell emelni, de ez nagyságrendileg sem éri el a költségek növekedését – tette hozzá. „Megközelítőleg 10 százalékkal növelhetjük a térítésidíj-bevételeinket, de, hogy a költségnövekedés maradék 90 százalékát honnan teremtjük elő, nem tudom. Az ellátottak felének nincs is családja, ahová vissza tudna menni. Élnek nálunk állami gondozottak is. Ha nem lesz valamilyen kormányzati intézkedés, akkor tényleg fogalmam sincs, hogy hova helyezzük majd el az embereket, és mi lesz velük.”
„Az emelkedést nem lehet kigazdálkodni”
Hegedűs Lajos aggodalmát támasztja alá a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete és a Szociális Szakmai Szövetség felmérése. A 64 intézmény által küldött válaszok az intézménybezárások és szolgáltatások megszűnésének veszélyére irányulnak. A jövő évben a legtöbb intézményben legalább 3-4-szeresére emelkedik az összesített rezsiköltség, a „közüzemi költségek emelkedése olyan mértékű, hogy azt kigazdálkodni nem lehet”.De nemcsak az otthonokban, intézményekben élők kerülnek bajba. A rezsiemelés után a kormány ugyan úgy döntött, hogy az elszabaduló árak miatt némi támogatást nyújt a fogyatékkal élőknek, de a hónap elején megjelent kormányrendelet szerint kizárólag az elektromos kerekesszéket, az elektromos mopedet vagy a hálózati áramról működő oxigénkoncentrátort használók vehetnek igénybe az éves kedvezményes kereten felül további 1697 kWh erejéig a rezsicsökkentett árat. A gázfogyasztáshoz pedig egyáltalán nem biztosítanak támogatást.A szocialista Komjáthi Imre írásban kérdezte meg Pintér Sándor belügyminisztert: „Miért csak a fogyatékossággal élők egy részét érintik a rezsicsökkentés csökkentésének csökkentését célzó kedvezmények?” Az MSZP elnökhelyettese többek között azzal érvelt, „hogy a fogyatékossággal élő emberek és a velük együtt élő, számos esetben őket gondozó és ápoló családok anyagi helyzete az átlagpolgárénál jelentős mértékben rosszabb.” Leírta azt is, hogy „bizonyos fogyatékosság esetén a légzés gépi rásegítésére vagy elektromos emelőszerkezet igénybevételére van szükség. Ugyanakkor az otthoni okoseszközök fokozott használata is jellemző. Egyes állapotoknál pedig elengedhetetlen a napi többszöri ruha- és ágyneműcsere, amely a tisztálkodási, mosási szükségletet és ezzel az elektromosáram- vagy földgázigényt jelentősen megnöveli. Más esetekben a lakás hőmérsékletét kell magasabb szinten tartani, mert a fogyatékossággal élő ember szükségletei ezt követelik meg.” Válasz lapzártánkig nem érkezett Pintér Sándortól.Közben volt a héten egy Kormányinfó, és nem jelent jót, hogy ezzel a témával összefüggésben semmit nem mondott a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Sőt, Gulyás Gergely úgy fogalmazott: az átlagfogyasztást korábban meghatározta a kormány, „és a villamos energiánál nincs is olyan kérdés, amit a kormánynak meg kellene válaszolni, azonban a földgáznál van”, ez viszont csak a fűtőértékre vonatkozott.Egyelőre úgy tűnik tehát, süket fülekre talál a sok jelzés, többek között a MEOSZ-é is, amely arra hívta fel a figyelmet: 600 ezer ember sorsáról van szó. Nagyon sok súlyos állapotú fogyatékossággal élő ember kimaradt a támogatotti körből, ami – amellett, hogy sokaknak anyagi ellehetetlenüléssel kell szembenézniük – további egészségkárosodásukhoz vezethet. A kormány most megszületett döntése okán a társadalom legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő tagjai kerültek kilátástalan, a létbiztonságot veszélyeztető helyzetbe.Lapunkhoz is folyamatosan érkeznek a fogyatékossággal élők vagy a beteg gyermeküket nevelők panaszai.
Dunna sem lesz elég
Radicsné Izabella 59 éves, Nógrád megyében, Kisterenyén él a férjével. Rokkantnyugdíjas, 4 éve agyvérzése volt. „56 százalékban százalékoltak le, beszédproblémám van, elnézést kérek, ha nem ért mindent jól. A férjemnek is agyi infarktusa volt. Én 71 ezer forintot kapok, a férjem, ha elbír menni néha dolgozni, akkor van némi pénze. Olyan 120-130 ezer forintból élünk ketten.”Azt mondja, kártyás villanyórájuk van, amit 10 ezer forintért tölt fel. „Ezért eddig 266 kilowattot kaptam, ami 20 napra volt elég. Most ugyanezért az összegért csak 151 kilowattot tettek rá. Van éjszakai áramunk is, erre külön töltök plusz 5 ezer forintot, azzal melegítjük a fürdőben a vizet. Télen fával fűtünk, mert kazánunk van. De most, ahogy mondják, a fa árát is emelik, még nem is bírtam rendelni. Eddig olcsóbb fát hozattam, tavaly 15 ezer volt köbmétere, egy télire való 220 ezer forintba került, azzal kihúztuk októbertől áprilisig. Most azt beszélik, 38 ezer forintba kerül egy köbméter. Rossz a keringésem, összecsuklik-félreugrik a lában, majdnem ágyhoz kötött vagyok. Dunnával takarózom, majd most még felveszek egy nagykabátot is, hogy ne fagyjak meg télen. Orbán Viktorra szavaztunk a férjemmel, mert azt ígérte, ha őt választják meg az emberek, marad a rezsicsökkentés. Erre most jól becsapott minket. Én már mindenen spórolok. Hús nélkül eszünk. Azt mondják, csirke far-hát kell nekünk, szegényeknek. De én azt utálom. Inkább mindennap krumplis tésztát főzök. De már az is drága. A tojás is. Egyszerűen kilátástalan a helyzetünk. Mert a gyógyszert, azt meg kell vennünk, az enyém havi 28 ezer forint. De úgy vagyok vele, hogy nem akarok még meghalni. Egész életemben dolgoztam. Tanodát vezettem, gyerekeknek közösségi foglalkoztatásokat tartottam, szociális gondozó voltam. Nem volt meg hozzá az iskolám, de azt is elvégeztem. Jártam takarítani is négy órába, hogy még több pénzünk legyen. Aztán jött ez a betegség. Fogalmam sincs, mi lesz velünk.”
Évi félmillióval többet kellene előteremteni
B. Orsolya 44 éves, háromgyerekes édesanya. Legnagyobb gyereke tartósan beteg, fogyatékkal élő nagykamasz. „Családfenntartó szülőként rettegek az előttünk álló téltől. A nagyfiamnál másfél éves korában állapítottak meg veleszületett agyi fejlődési rendellenességet, de iskolás volt, mire diagnózist kapott arról, hogy enyhe értelmi fogyatékos és autizmus spektrumzavara van. Négy és fél évesen kezdett beszélni, hétévesen lett szobatiszta. A számokkal máig nehezen boldogul. Reménykedem, hogy könnyű részmunkaidős állást tud majd vállalni, de sosem lesz önfenntartó, és csak korlátozottan önellátó. Soha semmilyen állami segítséget nem kaptunk az emelt családi pótlékon, a MÁK-igazolványon és az ingyenes menzán kívül. Mikor fejlesztésre hordtam, logopédustól a lovasterápiáig, mindet saját zsebből fizettem. Miután az állami óvodából kirakták, speciális magánóvodába járattam. Szegregáltan folytattuk egy gyógypedagógiai iskolában. Ekkor még nem is reménykedtem abban, hogy valaha egyedül fog közlekedni, mostanra ezt is megtanultuk együtt. Most jó szakiskolába jár, családellátónak tanul, majdnem kitűnő volt év végén. Életében először itt elvitték osztálykirándulásra is.Rengeteg munka van ebben, de a saját lábára kell állítanom, hogy minél kisebb terhet jelentsen a testvéreinek, ha én már nem leszek. Közben ott a rokkant anyukám is, 12 éve stroke-ot kapott, fél oldalára lebénult. Hétköznapokon jár hozzá gondozó, a hétvégéken én főzök rá, takarítok nála. Én hordom orvoshoz is, bár a kocsim lerobbant, és most megjavíttatni se tudom, mert 30 ezer lenne a szerelő, és a hónap végéig 47 ezer forint van a számlámon. Bár nem értettem egyet az úgynevezett rezsicsökkentéssel, sosem gondoltam, hogy túlfogyasztó, pazarló lennék, vagy katásként adócsaló volnék. Van főállásom, de mindig csak olyan munkát tudtam vállalni, ami kevesebb fizetéssel jár, hiszen bármikor szólhattak az óvodából-iskolából, hogy menjek a gyerekért. Egy kis budafoki családi házban élünk, amit édesapám után örököltem. Két éve nagy hitelből felújítottam, új kazánunk, modern fűtésrendszerünk lett, külső szigetelés, ablakcsere is volt. Az áramszámla most évi 70 ezer forinttal lesz több. Már mindent kihúztunk a konnektorból, tévénk nincs, csak internetünk, de a kazán havi 100 kWh pluszáramot fogyaszt, ha megy a fűtés és a vízmelegítés. Gázzal fűtünk, évi 700 köbméterrel vagyunk túl a nagycsaládos „átlagfogyasztáson”. Eddig 20 fok volt nálunk télen, most majd még kevesebb lesz. Évi félmillió forinttal többet kellene szeptembertől a rezsire előteremtenem úgy, hogy már nem katázhatok, esténként második műszakot kezdve. Álláshalmozó diplomás emberként elszomorít, hogy egyik hónapról a másikra élünk. A munkahelyemen ígértek ősztől 10 százalékos fizetésemelést, az az infláció közelében sincs. Keresnék én többet, ahogy a miniszterelnök tanácsolta, de a munkát is ellehetetlenítik. Így most csak a gyerekeimre hallgatok, akik azt mondták, ne aggódj, anya, felveszünk télen még egy-két pulcsit, és összebújunk.”
