A világörökség részét képező, impozáns, XIII. századi párizsi katedrálist 2019 áprilisában tűz pusztította el az összetett tetőszerkezetét, amelyet La Forêt (Az erdő) néven ismernek az építkezéshez használt nagy mennyiségű fa miatt. Az volt a széles körben elterjedt nézet, hogy lehetetlen az eredeti állapotában újjáépíteni. Sokféle elképzelés született arról, milyen, esetleg modernizált formában, betonból, szénszálas anyagból építsék újjá a leégett tetőszerkezetet, de a parlament a franciák többségével (55 százalék) egyetértésben végül amellett döntött, hogy eredeti formájában szülessen újjá a 800 éves Notre Dame, beleértve a XIX. században épített 96 méteres huszártornyot is. Emmanuel Macron még 2019-ben be is jelentette, 2024-re elvégzik a munkát, amit augusztus 1-jén Rima Abdul Malak kulturális miniszter megerősített. A tervet sokan kritizálták, mondván, rengeteg - 2000 - öreg tölgyfát kell kivágni hozzá, felhasználás előtt ki kell szárítani, és mivel maga a tető ólomból készült, ha azt is a régi módon újítják fel, a környezetszennyezés veszélye is fennál - összességében elképzelést anakronisztikusnak tartották. A nemzeti erdőfelügyelet szerint az évszázados fák kivágása rendszeresen megtörténik részben gerendák készítése céljából, részben azért is, hogy a fiatalabbak elég fényhez jussanak. Ami viszont valóban komoly problémát jelentett, hogy a technika, amellyel a középkorban a bonyolult faszerkezeteket készítették, mára teljesen feledésbe merült.
A segítséget a 25 éve indított Guédelon-várprojekt adta, amely a kísérleti régészet egyik egyedülálló példája Franciaországban, sőt Európában is. A résztvevők korabeli módon készített korabeli szerszámokkal korabeli eljárásokkal és formájában építenek fel egy XIII. századi várat. A projekt vezetői szerint nem is lehetséges a Notre Dame adta feladatot a modern fűrésztelepeken készített gerendákkal megoldani.
Azok a cégek, amelyek részt vesznek az újjáépítésben, már fel is vettek a vár építése során kiképzett ácsokat, és többektől várják, hogy megtanulják a technikát. “Nekünk már 25 éves tapasztalatunk van abban, hogyan kell fejszével fát kivágni és gerendákat készíteni belőlük, hogyan kell korabeli szerszámokkal megmunkálni. Ha mi nem lennénk, a Notre Dame szakembereinek igaza lenne akkor, amikor azt mondják, nem lehetséges a tetőszerkezet reprodukálása. Ez nem csak nosztalgia. Ha az eredeti szerkezet jó volt 800 évig, az a technikának köszönhető. A fűrésztelepi faanyagoknak nincs szívük” - mondta Stéphane Boudy, az egyik Guédelonban dolgozó ács, ahol egyébként a kovácsok a fejszéket is készítik a katetdrálisépítéshez. “Sok évig tanulmányoztam a XIII. századi technikát, és ha tiszteletben tartjuk a fa belső szerkezetét, akkor tudunk olyan gerendát készíteni, ami 800 évig tart. De ezt nem szabad elsietni. Macron terve, hogy 2024-re készen leszünk, ostobaság. Egy katedrálisról van szó, nincs ok a sietségre. Van rá pénz, hogy rendesen dolgozzunk. Ha sietünk, könnyen elronthatunk valamit. Attól tartok, Macron nem érti ezt” - jelentette ki Frédéric Épaud középkori-fatechnika-szakértő, a Notre Dame újjáépítést felügyelő tudományos bizottság tagja, akit felkértek, hogy irányítsa az ott dolgozó mesteremberek munkáját. Guédelon-várprojekt
Guédelon-várprojekt
Franciaország szívében, Burgundia északi részén egy ötven fős építőmesterből álló csapat vállalta el azt a rendkívüli kihívást, hogy a középkori technológiával és anyagokkal várat építsen. Az ötlet Michel Guyot építész és restaurátortól származik. A francia műemlékvédelmi hivatal főépítészével kifejezetten erre a célra terveztetett egy „vadiúj” középkori várat. Guyot az építkezést állami támogatással kezdte meg, mára viszont az évi csaknem 250-300 ezer látogató belépőjének köszönhetően a vár önfenntartó lett. Az 1997-ben kezdődő építkezés a tervek szerint 2025-re befejeződik. Az épülő várat a kor hagyományainak megfelelően olyan logisztikai létesítmények veszik körbe, mint a kőfaragó, kovács, ács, kötélverő, kosárfonó, fazekas műhelyek. Az alapanyagot a közelből szerzik be és az emberi erőn kívül csak lovak segítségét veszik igénybe. A faanyagot az erdőből hozzák, melynek agyagos talajából készítik a tetőcserepeket. A falakhoz szükséges követ kézi erővel a homokkőbányából fejtik ki és így tovább. Az építkezéshez szükséges szerszámokat is helyben készítik, a kalapácstól a szögig, az állványzattól a daruként funkcionáló mókuskerékig.
