Magyarországon a felnőttképzésben még feleannyi ember sem vesz részt, mint amennyi a társadalom fejlődéséhez kívánatos lenne. A fejlett társadalmakban a munkaképes korú felnőtt lakosság 40-50 százaléka, Japánban 70 százaléka „járt iskolába” az ezredforduló tájékán. Hazánkban ez az arány még ma is mindössze 20 százalék körül van.
A felnőtt tanulók létszámát jelentősen kellene növelni nálunk is, de ehhez meg kell teremteni a feltételeket. Nem kétséges, hogy ezt a hagyományos oktatási rendszerrel megoldani még gazdag országokban sem lehet. Nem tudunk iskolapadba ültetni egyidejűleg annyi dolgozó felnőttet, mint ahánynak ismeretfelújító továbbképzésben vagy új szakma megszerzésében kellene részt vennie. Más megoldást kell tehát keresni! Olyan oktatási formát, amely alkalmas a képzésre, a továbbképzésre, az átképzésre, de nem igényel a jelenleginél több infrastruktúrát, nem vonja ki a munkahelyről és a családból az éppen tanuló dolgozót, és nem is kerül nagyon sokba. Ez a távoktatás.
A távoktatás munkával összeegyeztethető, részidős tanulás, de Magyarországon elenyészően kevés az ilyen lehetőség. Harminc év állt volna már rendelkezésünkre, hogy a követő országok előnyét felhasználva bevezessük ezt a korszerű, ma már az információs és kommunikációs technológiákra alapozott tanítási-tanulási formát, kiváltva a már idejétmúlt levelező oktatást, de sajnos még nagyon messze vagyunk ettől.
A távoktatás és az online oktatás nem azonos fogalmak. Meg lehet jeleníteni a hagyományos oktatási formát is (vagy annak egy részét) elektronikus médiumon, ahogy a távoktatási formát is. A két forma minőségi meghatározói ugyanakkor eltérnek egymástól, bár sok hasonlóság is van közöttük.
A távoktatás az irányított egyéni tanulási formák családjába tartozik, itt a tanítási-tanulási folyamat az elejétől a végéig megtervezett, irányított és ellenőrzött. A távoktatás minden szereplőjének (résztvevők, tanárok/konzulensek, mentorok, szervezők, adminisztrátorok, informatikusok) a tanítási-tanulási folyamat kezdete előtt tudnia kell, mikor mit kell tennie ahhoz, hogy a kitűzött cél megvalósuljon. Lényeges jellemző, hogy alapvetően távollétre épül a tanítás és a tanulás. A világban különböző távoktatási modellek léteznek. Ezekből - céljainak és adottságainak megfelelően - szabadon választhat az intézmény, amely a választott modell alapján építi fel és fejleszti saját távoktatási rendszerét.
A tanulást elsősorban a strukturált, egyéni tanulásra alkalmas tananyagban tervezzük meg. A távoktató tananyag célszerű struktúrája ki van fejlesztve, ki van próbálva, csak alkalmazni kell. (Ebben az esetben nem is érdemes újat kitalálni.) Ennek a tananyagnak szerves részét képezik a feladatok, amelyek önellenőrzésre, illetve tanári (konzulensi) ellenőrzésre szolgálnak, de legalább ilyen fontos funkciójuk az, hogy a résztvevő rögzítse és alkalmazza az ismereteket. Ez a tervezés tanítás- és tanulás-metodikai része. A résztvevő ehhez a tananyaghoz megkapja a tanulási ütemtervet, a feladatok beküldésének határidejét, a jelenléti és a távolléti (internetes) kommunikációk kötelező vagy opcionális időpontját is. A távoktató tananyagban így már az irányítás és az ellenőrzés is megjelenik.
A tananyag közvetve irányítja a tanulást, a konzulens pedig közvetlenül, a feladatok javításával és értékelésével. A kommunikáció másik része az egyéni vagy csoportos foglalkozás jelenlétben vagy távollétben, de valós időben. A tudás ellenőrzésének a távoktatásban különösen nagy szerepe van. A tananyagba épített önellenőrző feladatok mutatják a résztvevőnek, hol tart a tananyag elsajátításában. A konzulensnek beküldendő feladatok azt is megmutatják, hol tart az ismeretek alkalmazásában, mert a távoktatásban nem információkat kap a résztvevő, hanem intellektuális és/vagy manuális készségeket.
A tantárgyvégi vagy a kurzusvégi ellenőrzés (vizsga) egyre inkább elmarad, kiváltja a portfólió, amely az értékelt ellenőrző feladatok gyűjteménye. A feladatok osztályzatának átlaga a végső minősítés, amely az indexbe vagy a tanúsítványba kerül.
Ha a távoktatási rendszer szabályosan épül fel és minden személyi és tárgyi feltétel megvan, a végeredmény legalább olyan jó, mint a hagyományos forma jelenléti változatánál. És az sem igaz, hogy az ilyen tanulás személytelen! A személyes kapcsolat már ott elkezdődik, amikor a távoktató tananyagban megszólítják, tanulási tanácsokkal látják el a résztvevőt. Ha elakad a tanulásban vagy a feladatok megoldásában, bármikor megkeresheti konzulensét. A feladatok értékelése is személyes kapcsolatot jelent. A tanulásmenedzselő szoftvereken van lehetőség arra is, hogy a résztvevők kapcsolatban legyenek egymással, és akár csoportosan oldjanak meg feladatokat.
A legtöbb távoktató kurzusban tartanak is jelenléti csoportos foglalkozásokat (konzultációk, gyakorlatok, tréningek, az összes tanulási időszükséglet maximum 25-30 százaléka). Ezek a mostanában sajnos jól ismert korlátozások, így járvány idején sem maradnak el, hanem a virtuális térbe „költöznek”, webináriummá alakulnak.
A távoktatási rendszert úgy kell és lehet is úgy felépíteni, hogy akkor is eredményes legyen, ha nem találkozhatnak egymással a szereplők. A manuális készségek kialakításával viszont lehetnek nehézségek, ha nem tarthatunk gyakorlatokat jelenlétben. De erre is van már megoldás!
A távoktatásnak köszönhetően azok is tanulhatnak, akiknek másképp nem adódna lehetőségük a képzésre (például akik családfenntartóként dolgoznak közben). Ez a forma azoknak is segít, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudják megközelíteni az iskolát (fizikailag sérültek, vagy nagy távolságra laknak, esetleg más országban élnek vagy gyakran utaznak).
A távoktatásnak nagy jelentősége van az élethosszig tartó tanulás megvalósulásában. Addig, amíg nem alakul ki az emberekben az egyéni tanulás képessége és ennek igénye, csak beszélünk az élethosszig tartó tanulásról. A távoktatás fejleszti az egyéni tanulás képességét, és ha ezzel a képességgel rendelkeznek az emberek, igényük támad a tanulásra, el tudják dönteni, mire van szükségük, és szervezett vagy egyéni képzéssel meg is tudják szerezni a tudást.
A távoktató forma már a 80-as évek óta bizonyít a világban, ezért épp itt az ideje, hogy leszámoljunk a tévhitekkel (például azzal, hogy nem egyenértékű a nappali oktatással, illetve hogy személytelen): ezek ugyanis erősen gátolják a távoktatás elterjedését. A távoktatás a felnőttképzés minden szintjén és szinte minden témában alkalmazható.
Mit lehetne tanítani, tanulni távoktatással a felnőttképzésben a Covid-járvány idején és attól függetlenül is? A szakképzésben és a továbbképzésben az elmélet - bármely tartalomnál - kevés jelenléttel (csoportos foglalkozások, főleg gyakorlatok) távollétben is eredményesen tanítható, tanulható. A gyakorlati képzés egy része is megoldható videoprogramokkal, és nem csak az iskolabezárások idején, mert a videón bemutatott technológiai folyamatok sokszor eredményesebben tanulhatók, mint az „életben” végbemenők, hiszen a film megállítható, visszajátszható, a kép nagyítható, sőt szóbeli vagy írásbeli magyarázattal is elláthatók a látottak.
Online távoktatással idegen nyelvet is eredményesen tanulhatnánk. Ehhez olyan multimédia programot készíthetünk, ahol a rögzített hang a fő médium, amelyet álló vagy mozgóképek erősítenek, vagyis az elképzelt és leírt szituációt képeken is megjeleníthetjük. A nyelvtanulás gyakorlatához, a társalgáshoz és a tudás ellenőrzéséhez használhatjuk a skype-ot vagy a zoomot. Olyan, mintha három dimenzióban sajátítanánk el az idegen nyelvet.
Végül ne feledkezünk el arról sem: a távoktató hobbikurzusok arra is alkalmasak, hogy sokféle magánemberi tudásigényt kielégítsenek - legyen az például informatika, gyermeknevelés vagy betegápolás. Erre, ahogy a professzionális tudásra, nagy szükség lehet a mindennapokban - akárcsak a láthatóan újra és újra támadó Covid-járvány idején.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.