Húsgolyókkal felturbózott erdélyi káposztaleves rotyog a kondérban, nagy, kerek krumplisbukta-halmok sorakoznak a tálcákon, a hangszórókból mulatós zene szól. A színpad girlandokkal díszítve, mellette felfújt ugrálóvár, odébb a helyi és környékbeli gazdakörök büszkélkednek szilva, körte és őszibarack-termésükkel. A Heves megyei Szihalmon járunk, ahol augusztus 20. tiszteletére rendeztek ünnepséget a helyi iskola udvarán, alkalmat adva arra is, hogy egy nyitott sátorban határvadászokat toborozzanak itt a rendőrség munkatársai.
A kora délutáni időpontban először inkább a gyerekek óvatoskodnak ide, főként, mert a pult teli csillogós kulcstartókkal, könyvjelzőkkel, játékos feladványokat tartalmazó füzetecskékkel. Egy furcsa kalapot és szakadt inget, nadrágot viselő férfi, aki szárított vaddohány-leveleket cipel a biciklikormányán, messziről méregeti a ponyva elé kitett plakátot, aztán inkább a leveses pulthoz megy. Körbenéz, majd szépen, lassan becsúsztat a fémkosárba egy fél vekni szeletelt, előrecsomagolt kenyeret.
Bő fél óra elteltével érkezik az első, komolyabbnak tűnő érdeklődő a másfél órásra tervezett toborzásra.
Középkorú házaspár, kislányuk azonnal leül kifestőket rajzolgatni, míg ők a rendőrtisztekkel beszélgetnek a határvadászmunka lehetőségeiről. Gyorsan kiderül, nem maguk szeretnének erre vállalkozni, hanem a férfi velük élő, előző kapcsolatából származó harmincéves fiának keresnének lehetőséget. Igaz, a fiú dolgozik, velük együtt Füzesabonyban, egy csomagolóanyagokat gyártó cégnél, de ahogy az apja fogalmaz, nem jól bírja a gyerek a bezártságot, jobban szeretne inkább a szabadban tevékenykedni. Romániából, Nagyváradról települtek át ide, Szihalmon vásároltak maguknak családi házat, a fiú pedig három évvel ezelőtt csatlakozott hozzájuk, az otthoninál biztosabb megélhetés reményében. Hogy miért nem jött el személyesen a határvadász toborzásra, arról az apja hosszas unszolásra csak annyit mond: sokáig tartott a péntek éjszaka…
Elvégzik a négyhetes gyorstalpalót, aztán küldik őket fegyverrel védeni Magyarországot a határon– A gyerek azt szeretné, ha mind a ketten mennénk a határra, csak hát én lassan ötvenhárom leszek, legfeljebb egy-két évet tudnék határvadászként dolgozni – mondja a férfi.
– Á, te nem mész sehova… - inti az asszony, aggódó pillantásokat vetve a pultnál rajzoló közös lányukra. Látszik, a férfi sem számol komolyan ezzel a lehetőséggel, sőt, abban sem bízik, hogy a gyerek egyedül vállalná a megmérettetést. De azért eltesznek egy többoldalas tájékoztatót, amin ott van, melyik toborzóirodában jelentkezhetnek, ha komoly a szándék, illetve milyen egészségügyi és egyéb elvárásoknak kell megfelelni, hogy valaki bekerülhessen az állományba.
Az egyik asztalnál elcsípjük a település polgármesterét, a hetvenöt éves, fideszes Bóta Józsefet, aki korábban egy egri vendéglátóipari középiskola igazgatója volt, majd bő tíz évvel ezelőtt, már nyugdíjasként lett először a település vezetője. Lánya és unokája társaságában falatozik, azt mondja, a krumplis bukta receptje az övé, igaz, ha ő sütötte volna, akkor nem ilyen kerek, hanem valódi hosszúkás, bukta-formájú lenne. Megkérdezzük, szerinte hány olyan ember van a kétezer-egyszáz fős a faluban, aki alkalmas lenne határvadásznak, vagy egyáltalán kedvet érezne ilyenre.
Talán egy kezén meg tudná számolni – mondja -, hiszen aki tetterős, az eljár Füzesabonyba, Mezőkövesdre, Maklárra üzemekbe, aki meg otthon ül, az sem fizikailag, sem mentálisan nem felelne meg egy ilyen kihívásnak.
A polgármester lánya közbeveti: bizony ő szívesen lenne határvadász. Megkérdezzük miért, mire néhány keresetlen szóval, majd a mutató és a hüvelykujjából pisztolycsövet formázva jelzi: nem szereti a migránsokat. Apja csak legyint, azt mondja, eszébe se jusson ilyesmi, itt az unoka, annak anya kell, ráadásul a lánynak jó állása van a faluban, a fogorvos mellett lett asszisztens, igaz, az ehhez szükséges iskolát még csak most végzi. Jó munkahely ez – teszi hozzá a polgármester – hétköznaponként csak délután ötig tart a munka, pénteken meg már szinte dolgozni se kell. Lényeg, hogy együtt legyen a család – zárja le a felvetést.
A toborzást végző rendőrök nem nyilatkozhatnak, de annyit megtudunk, hogy Füzesabonyban, ahol szintén augusztus 20-án toboroztak, négyen-öten érdeklődtek, és itt is számítanak két-három puhatolózóra. Igaz, csak elenyésző töredékük jelenik meg később valóban a toborzóirodákon, hogy komolyan utánajárjon, milyen lehetőségei vannak határvadászként. A falunapok, fesztiválok szezonja lassan véget ér, de a toborzás a terek szerint folytatódik. Ősztől pályaudvarokra, buszmegállókba, kormányhivatalokhoz települnek majd ki, hogy jelentkezőket csábítsanak a határvadászok a jelek szerint csak lassan gyarapodó kötelékébe.
