Mészáros Lőrinc személye természetesen nem befolyásolta az eljárás eredményét – mondta a hvg.hu kérdésére Rogán Antal, miután kiderült, hogy a Mészáros Lőrinc és Szíjj László érdekeltségébe tartozó Themis magántőkealap vezette konzorcium nyerte el a hazai gyorsforgalmi úthálózat bővítésére és 35 éves üzemeltetésére kiírt koncessziós eljárást. Az állami koncessziókért is felelős miniszter szerint „lehet szíjjlászlózni meg mészároslőrincezni, de ezek a szereplők mindig versenyen nyertek el megbízásokat, és jelen esetben jobb, hogy ők nyertek, mintha egy külföldi nyert volna”.
Hogy valóban jobb-e, hogy ők nyertek, és hogy vajon miért mindig ők nyernek az állami pályázatokon – ez egy olyan kérdés, amelynek első felére a választ néhány év múlva bárki megadhatja majd, ha végigautózik valamelyik magyar sztrádán. Rogán nyilatkozata annyiban érdekes, hogy kísértetiesen hasonlít a Kúria, illetve a Fővárosi Ítélőtábla elnökének magyarázkodására: vajon miért pont a Kúria elnökének felesége nyerte el pályázaton az ítélőtábla egyik bírói tanácselnöki posztját?
Készséggel elhiszem, hogy Varga Zs. András feleségének a pályázata volt a jobb, még annak ellenére is, hogy bírótársai nem mellette szavaztak. Sőt, akár még azt is, hogy a pályázat elbírálását semmilyen módon nem befolyásolta, hogy az egyik pályázó a legfontosabb magyar bírói szerv vezetőjének hozzátartozója. Mint ahogy annak a ténynek, hogy Mészáros Lőrinc a miniszterelnök gyerekkori barátja, semmi köze nincs ahhoz, hogy Mészáros Lőrinc az elmúlt néhány év alatt állami pályázatok győzteseként dollármilliárdos, s egyben az ország leggazdagabb embere lett. (Tudjuk, tehetség, szorgalom, meg a Jóisten…) A Kúria közleménye is így fogalmaz a kúriai elnök feleségének pályázata kapcsán: „Össze nem függő események összekapcsolt bemutatása érdekes lehet, de valós nem.”
Nincs kétségem afelől sem, hogy miként az autópálya-koncessziónál, úgy a bírói vezetői pályázat elbírálásánál is az utolsó betűig betartották a törvényeket, s az összeférhetetlenség mindkét esetben kizárható. De sajnos az emberi természet már csak olyan, hogy össze nem függő eseményeket összekapcsol, különösen, ha azok elég gyakran ismétlődnek. Hume híres tézise szerint abból, hogy eddig mindig azt tapasztaltam, hogy a Nap minden nap felkelt, nem következik, hogy holnap is fel fog kelni. Pusztán az emberi elme teremti meg az összefüggést, az okságot, az egymással valójában össze nem függő események között.
Ha tehát a miniszterelnök gyerekkori barátja rendre megnyeri az állami pályázatokat, hajlamosak vagyunk oksági viszonyt feltételezni, s azt gondolni, hogy ez a jövőben is így lesz. Miként az igazságszolgáltatás vezetőinél is; ha rendre olyanok kerülnek pozícióba, akik a NER irányítóihoz kötődnek, akár hozzátartozóként – lásd még Handó Tünde, Tatár-Kis Péter, stb. –, hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy ez a jövőben is így lesz.
Pedig dehogyis. Ha elegendő szkepticizmussal rendelkezünk, rájövünk, hogy ezeket az összefüggéseket mi magunk hoztuk létre.