Csak minden tizennyolcadik beküldött dal – 854-ből 48 – került adásba ötven éve a Táncdalfesztiválon, a rosta mégsem volt alapos, mert a József Attila Színházban kezdődő, majd 1972. augusztus 20-án az Erkel Színházban záruló seregszemle kíméletlen kritikákat kapott. Pedig még a zsűriben is olyan hírességek foglaltak helyet – Lendvay Kamilló elnök oldalán –, mint Galambos Erzsi, Harsányi Gábor, Romhányi József, Sztevanovity Dusán, Vukán György.
A szerzők között szintén ismert nevek voltak Bágya Andrástól Dobsa Sándorig, Fáy Andrástól Fényes Szabolcsig, Auth Edétől Wolf Péterig, de kevesen alkottak maradandót, a táncdalok közül csupán Ullmann Ottó és G. Dénes György Minden jót, Mónikáját, valamint Havasy Viktor és S. Nagy István Két összeillő emberét játsszák ma is az egy kézen megszámolható pesti piano-bárokban. Az előbbit Payer András, az utóbbit Szécsi Pál adta elő. A szeretetre méltó Payer Öcsi a SZÚR-okon is nyomta a slágert, mégpedig kedvenc csapata, az FTC aranylabdás csodacsatárát, Albertet megénekelve: „Minden jót, Flórika...”
A díjak jó részét együttesek vitték el, csupán a győztes Add már, uram, az esőt! származott régi vágású szerzőktől, Koncz Tibortól és Szenes Ivántól. (Ám az sem tradicionális, hanem a funky világába bekukkantó zeneszám volt, Kovács Kati vitte sikerre.) Második díjat kapott Koncz Zsuzsa és az Illés a Mondd el, ha kell című dallal, a Bergendy az Úgy szeretnémmel, harmadikat a Corvina Az egy viharos éjszakánnal. A konklúzió így szólt: „A slágerszakma kopott rutinja és a nyertes számok új hangja között kifejezhetetlen a különbség.”
Molnár Gál Péter a Kritikában még inkább lehúzta a vetélkedőt: „Mind kevésbé tartozik az emberi lélek és a társadalmi pótcselekvések rejtelmei közé a Táncdalfesztivál. Ami leírható volt, mindent leírtak róla. Nincs a csontokon már csipetnyi hús sem.”
Egyéb műbírálók is szigorúan ítélkeztek. „Az idei táncdalfesztiválon is mindenki és minden az unalomig ismerős volt – írta egyikük. – A zenei motívumok, a szövegek olcsó és banális közhelyei, a dalnokok begyakorlott mozdulatai. Áporodott rutinpor szállt a fesztivál elődöntői és döntője felett.”
„Jöttek egymás után a gyenge számok, a rutinjukba belefásult előadók – borongott a másik. – Ezek félelmetes kollektív dilettantizmusán még a hangszerelők tiszteletre méltó mesterségbeli felkészültsége sem segíthetett.”
Valóban nehéz volt respektálni az olyan opuszokat, mint Aldobolyi Nagy György–Szenes Az első beatzenészét, egyebek közt ezzel a fordulattal: „Fehér a hosszú haj, paróka pusztán, / elárvult, akárcsak egy gémeskút a pusztán...”
A válogatás elveit tükrözte egy Módos Péterrel készült korabeli interjú arról, miért kerül oly kevés rockszám és -banda a televízió képernyőjére. „Rengeteg olyan nézőnk van, akinek ízlését sértik a beat külsőségei – magyarázta a szerkesztő. – Bizonyos korosztályokat ez kifejezetten irritál. Állítom, ha a beatzenészek számára az volna az elsődleges, hogy a muzsikájukat megismertessék, akkor nem erőltetnék a feltűnő, sokak számára zavaró szereléseket.”
A legnagyobb siker Debrecenben volt. Ott a Petőfi téri GELKA-szerviz kirakatában a fesztivál idejére színes televíziót helyeztek üzembe; a készüléket kölcsön vették az 1960 és 1993 között működő Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat központjától.
Színes tévé nélkül sem néptelenedtek el az utcák és a szórakozóhelyek, Somló Tamás a fesztiválon, de nem a fesztiválról énekelte a Nonstopban: „Ó, micsoda éjjel!” Az először 1966-ban megrendezett esemény hat év alatt kiment a divatból. Nem kellett csodálkozni, Domenico Modugno még San Remót is lehordta. „Bár négyszer győztem ott, ellenzem az összes táncdalfesztivált – nyilatkozta. – Mondjam, hogy disznóságok történtek? Túl a szokásos öncsaláson, vagyis azon, hogy bizonyos énekesek saját magukra szavazó levelezőlapokkal árasztották el a zsűrit saját finanszírozásban vagy hanglemezgyártó cégük költségén, még meg is hamisították a szavazólapokat? Nem mondok én ilyet...”
Noha a magyar szemlének nem akadt a Volaréval vetekedő világslágere, a széles hazai közvéleményben megnyugvást keltett már akkor is, hogy minálunk egy szavazás nem lehet más, csak tiszta.
