Túl sokat fogyasztottak – indokolta a budai agglomerációs településeken júliusban kialakult ivóvízhiányt a terület ellátásáért felelős cég. Hiába járatták maximumon a rendszert, nem volt elég; hát még mi lenne akkor, ha beüt egy műszaki hiba. Márpedig az elég gyakori a víziközmű cégeknél. Az ivóvízellátó rendszerek 86 százaléka már évekkel ezelőtt kockázatos minősítést kapott.
A Fidesz-közelinek számító Századvég évekkel ezelőtt felhívta a kormány figyelmét: ha az ágazat nem jut hozzá a szükséges forrásokhoz, egyre sűrűbbé válnak a műszaki problémák, amelyek elhárítása a képzett, de alulfizetett munkaerő elvándorlása miatt egyre hosszabb ideig tart majd. A szolgáltatási színvonal romlása pedig fogyasztói elégedetlenséghez vezet. Volt is hörgés júliusban Buda környékén. A kezét folyvást a nép ütőerén tartó kormány pedig gyorsan előállt a javaslattal. Nem egészen azzal, amit saját kutatóintézete javasolt neki - a közműadó eltörlése és az ivóvízellátás áfakulcsának 18 százalékra csökkentése –, hanem az örök jolly jokerrel: az államosítással.
Orbánéknak mindenről is ez jut eszükbe. Holott számtalan példa bizonyítja, hogy az állam ritkán jó gazda. Nem kell visszamenni az átkosig, elég a fent említett solymári vízhiányra gondolni, ahol állami cég a szolgáltató. S így a jobban eleresztettek közé tartozik, hiszen az állami társaságok összesen 135 milliárd forint támogatást kaptak az elmúlt években. Az önkormányzatiak meg egy kanyit se, miközben az adóval és a rezsicsökkentéssel az állam leszívja a bevételük 80 százalékát. Nem az ellenzék, hanem a Századvég szerint.
Erre jött rá most az energiaárak ugrásszerű növekedése, ami az önkormányzati cégek harmadát csődhelyzetbe lökte. A többit majd jövőre, amikor az idei, előre megkötött szerződések lejárnak. Az állami ultimátum egyszerű: aki odaadja ingyen a teljes víziközmű vagyonát, annak segítenek, a többit sorsára hagyják. A sarokba szorított önkormányzatoknak még azt a feloldozó érvet sem adják meg, hogy garantálják a folyamatos ellátást. Nincs garancia. Semmire.