- Herszonon áll vagy bukik

Nemzetközi szakos egyetemisták kedvelt játéka rábökni a térképen egy tetszőleges pontra, aztán megmagyarázni, hogy stratégiai érelemben miért kivételes a jelentősége. Herszon esetében nincs szükség nyakuknál fogva előrángatott érvekre. A békeidőben 290 ezres város ellenőrzi a Dnyeper folyó fekete-tengeri torkolatát és a Krím félszigetre vagy onnan kifelé vezető utakat. Kicsit fölötte nyílik a Krímet a Dnyeperből édesvízzel ellátó csatorna, s ha ez nem lenne elég, fontos kereskedelmi és ipari központ, az ukrán hajóépítés fő bázisa. A háború elején úgy került orosz kézre, hogy az ukránok nem robbantották föl a Dnyeper hídjait és az érkező harckocsioszlopok láttán gyakorlatilag harc nélkül kivonultak. Az ukrán sajtó ennek kapcsán árulást és orosz diverzánsokat emleget, de ez nem változtat azon a tényen, hogy az oroszok itt aratták legnagyobb, valóban stratégiai győzelmüket.

Nem túlzás azt állítani, hogy egészen másként alakult volna a háború, ha a Dnyeper nyugati partján fekvő várost Kijevhez és Harkivhoz hasonlóan meg tudják védeni az első attaktól. Most viszont nagyon úgy néz ki, hogy itt dől el, ki tudja majd sikernek beállítani az eddigi hat hónapot. A kijevi hadvezetés nyár eleje óta azzal froclizza az orosz tábornoki kart, hogy nagy ellentámadást fog indítani Herszonnál és ez lesz a 2014-ben elveszített területek, legfőképpen a Krím visszaszerzésének kezdete. Ez utóbbi fordulat a katonai erőviszonyok miatt kevéssé valószínű, de Volodimir Zelenszkij elnök nem mondhat mást: a felmérések szerint az ukránok legalább négyötödös többsége hallani sem akar a területért békét elvről, márpedig Ukrajna demokrácia, ahol előbb vagy utóbb választások lesznek.

Herszon – vagy a szintén heves harcok tárgyát képező donyecki repülőtér – visszafoglalására az ukránoknak csak mintegy három hetük van, mert a mendemondák szerint az oroszok szeptember 11-én referendumokat akarnak tartani a csapataik által csak részben ellenőrzött Zaporizzsja és Herszon megyékben. Egyrészt ezeken eleve csak azok vehetnek részt, akik az evakuálásról szóló ukrán felhívások ellenére helyben maradtak, másrészt az orosz hatóságok legalább 2012 óta minden hazai választási eredményt is meghamisítottak, miért pont most lennének szívbajosak... Nem sokkal a megelőlegezhető csalást követően a moszkvai duma dönthet a – teljes – megyék csatlakozásáról az Oroszországi Föderációhoz, ami után már Oroszország Anyácska területi épsége elleni ukrán-nyugati agresszióról lehetne beszélni.

Az ukránok is tudják, hogy kevés idejük maradt. Még ha késne is a két referendum, az őszi esők megnehezítik a harckocsik és a nehéztüzérség mozgását. Ennél is nagyobb baj, hogy haderejük eddig nem bizonyította a nagyobb támadó hadműveletekre való képességét. Ehhez ugyanis tüzérségi és páncélos dominanciára, a légtér legalább részleges ellenőrzésére és élőerőben mintegy háromszoros előnyre lenne szükség. A brit Economist minapi elemzése szerint az ukránok 2014 óta megtanultak védekezni és ebben remekül teljesítenek, a kisebb ellentámadások azonban nem jelentik, hogy nagy offenzív hadműveleteket tudnának indítani. A háború fő terhét összesen öt, a Donyec-medencében harcoló dandárjuk viseli, a többi nincs teljesen feltöltve vagy sok bennük az újonc.

Az utóbbi napokban azonban változás állt be a retorikában. Nem csak arról van szó, a 99 esztendős Henry Kissinger, aki két hónapja még a Krímről való lemondást tanácsolta, az orosz háborús bűncselekmények láttán most úgy véli, hogy Ukrajnát így vagy úgy, de a NATO részének kell tekinteni és ennek megfelelően védeni. Ukrán részről felmerült, hogy Herszont nem pusztító ostrommal, hanem a védők hosszú kivéreztetéssel kellene visszafoglalni. Az amerikai rakéta-sorozatvetőkkel már megrongálták a Dnyeperen átívelő két közúti és egy vasúti hidat. Az oroszok az elmúlt hetekben jelentős erőket dobtak át a folyó nyugati partjára, a korábbi 13-mal szemben már 25 zászlóalj-harcsoportjuk néz szembe az ukránokkal, de egyelőre nem világos, hogy ezekkel támadni vagy védekezni akarnak. Mindenesetre ezek a csapatok hiányoznak a Donbászban és ha eleve ezek elcsalása volt az ukránok célja, akkor ez sikerült. A hidak nélkül nagyon nehéz lesz az orosz katonák hadianyaggal és élelmiszerrel való ellátása, másrészt az elmúlt hónapokban beáshatták magukat az ukrán támadásra várva.

Az orosz élőerő utánpótlása – ellentétben a fegyverekkel és a lőszerrel – nem végtelen. Kijevben dönthetnek úgy, hogy figyelmen kívül hagyják a referendumok fenyegetését. Katonai szakértők arra figyelmeztetnek, hogy minden megoldás jobb, mint a politikai motívumok miatt elkapkodott, hibás számításra alapozott és kudarccal végződő támadás. Aki nem hiszi, kérdezze meg Putyint...