A 2010-et követő magyar kormányok cikkcakkos gazdasági döntéseinek eredményességét bírálva az ellenzéki politikusok gyakorta megállapították: "Orbánéknak már megint szerencséjük volt". S bár ez a megállapítás csak hébe-hóba tükrözte a lényeget, az kétségtelen, hogy ezt a bő évtizedet a viszonylagos nyugalom, az alig látható infláció, a munkaerő-tartalékok fokozatos kimerülése miatti állásbőség jellemezte.
Utolsó "nagy dobásaként" a NER - legalábbis látszólag - még a pandémia alatti, méretes korrupcióval tarkított gazdaságvezetési hibáit is viszonylag hamar kiheverte, mégpedig úgy, hogy saját oligarchiái meggazdagodását változatlan lendülettel egyengette tovább. A Fidesz-kurzus gazdaságpolitikai hibáinak hézagkitöltője, ha úgy tetszik, "szerencséje" pedig nem más volt, mint azok az uniós támogatások, amelyeknek felhasználását hosszú időn át meglehetősen nagyvonalúan kezelte Brüsszel. Az európai közösség döntéshozói - a jelenlegi magyar kormány sorozatos ellenszegülései és a világgazdaságot sújtó működési zavarok közepette - végül felismerték: minden tagállammal szemben kemény feltételekhez kell kötni a helyreállítási és ellenállóképességi alapból elnyerhető támogatás kifizetését.
Az Európai Unió 26 tagállama eleget is tett ezeknek a követelményeknek: kivételt csak Orbán Viktor és kormánya képez. Az eredmény közismert, a magyar költségvetés által megelőlegezett pénzek uniós fedezetének átutalása mindmáig elmaradt. A következmények pedig kemények lehetnek. Joggal figyelmeztetett Bokros Lajos közgazdász, a Horn-kormány gazdasági stabilitást megteremtő minisztere: az uniós pénzek megérkezte nélkül államcsőd fenyegethet, hogy a jegybank által prognosztizált őszi 20 százalékos inflációról, a rezsinövekedésről, a kata-adózás ellehetetlenüléséről és a várható áruhiányról ne is beszéljünk.
Mindezt alátámaszthatja a Standard & Poor's (S&P) hitelminősítő minapi értékelése, amely negatívra rontotta a magyar gazdaság kilátásait, amit két éven belül a leminősítés követhet. Így érveltek: "A külső kockázatok, például az uniós források elvesztésének veszélye és az orosz gázszállítások csökkentése ronthatja Magyarország növekedési kilátásait és veszélyeztetheti a koronavírus-járvány utáni költségvetési konszolidációt." Úgy vélik, hogy a bér- és árinfláció, a gyenge forintárfolyam és a finanszírozási költségek várható emelkedése is szűkíti a kormányzat mozgásterét.
A kedvezőtlen folyamatok könnyen a magyar kormányok által hosszú évtizedek óta megőrzött nemzetközi fizetőképességünk elolvadásához, az állam itthoni kötelezettségvállalásainak akadozásához vezethetnek, már belátható időn belül. Az imponálónak tűnő 35,8 milliárd eurós jegybanki devizatartalék és az aranyfedezet éppen csak elég a felszínen maradáshoz. S tény: a magasra kúszott GDP arányos államadósság kezelése egy ideig még kontrollálhatónak látszik. A hitelek kamatfelára azonban az S&P osztályzata nyomán oly mértékben tovább nő majd, hogy kikövezheti az utat a bokrosi jóslat bekövetkeztéhez. Akár a magyar állam is orra bukhat.