;

London;képzőművészet;National Gallery;

- Eszményi szépségek Londonban

Kétszázadik születésnapjára készül a londoni National Gallery. Ám még ez előtt remek Picasso-Ingres minitárlatban gyönyörködhetnek a Trafalgar téri múzeum látogatói. Nem könnyű eldönteni a kronológia kontra tematika dilemmát. 

Sadiq Khan főpolgármester röviddel az iskolai szünet kezdete után indította útjára az Ismerd meg London elnevezésű kampányát, arra bátorítva a metropolisz lakóit, élvezzék minél nagyobb mértékben annak kulturális kincseit és semmi máshoz nem hasonlítható attrakcióit. Az Art Funddal együttműködve a főváros három hónapig érvényes National Art Passt, művészeti bérletet bocsátott ki, melynek felhasználásával hatszáz múzeum és galéria kiállításai látogathatók ingyen vagy mérsékelt áron. Az akció egy, a városháza által elvégzett közvélemény-kutatáson alapul, melynek kimenetele kiábrándító volt. A (megkérdezett) londoniak 40 százalékának fogalma sincs, milyen látnivalókhoz férhetnek hozzá ingyen. Amikor pedig megkérdezték őket, mi az oka annak, hogy nem utaznak be a városközpontba, azt válaszolták: nincs okuk bemenni.

Nyilván nem reklámozta magát eléggé a Temze-parti Somerset House káprázatos udvarán augusztus 1-jén nyílt és 29-ig túlnyomórészt ingyen, de legfeljebb 22,50 fontos belépti díj ellenében látogatható a This Bright Land fesztivál eseménysorozata. Napról napra más rendezvényekre, izgalmas műsorokra, fellépésekre, élelmiszervásárra, partikra, szabadtéri filmbemutatókra és egyéb közösségi összejövetelekre kerül sor az Edmond J. Safra által finanszírozott szökőkút körül és egy 35 méter magas óriáskerék árnyékában. A Somerset House-zal majdnem szemben a folyóparton, a National Theatre szervezésében öt hétvégére tért vissza a korábban rendszeres River Stage fesztivál, olyan ismert off-West End társulatok részvételével, mint a Hackney Empire Young Producers csapata. Az augusztus 12–14-i záró hétvégén maga a Nemzeti Színház idézi fel részben élőben, részben az ismert NT Live vetítések keretében néhány sikeres előadását.

Egy mindezekkel a nagyszabású programokkal összehasonlítva lényegesen szerényebb, de annál felemelőbb élmény a National Gallery október 9-ig látogatható Face to Face minitárlata. Valójában egy Pablo Picasso és egy Jean-Auguste-Dominique Ingres festmény sokatmondó egymás mellé helyezéséről van szó a múzeum bensőséges 46-os termében. Ugyanitt nemrégiben még Gainsborough A kékruhás fiúja állította meg a látogatókat a festményt inspiráló Van Dyck-portrék társaságában.

Picasso egy 1921-es párizsi kiállításon „botlott” először a szép és gazdag Madame Moitessier-ba, aki a XIX. századi francia mester ábrázolásában a klasszikus eszményi asszonyt testesítette meg. Az Ingres-t száz évvel követő spanyol géniusz 1932-es absztrakt festménye, a kaliforniai Norton Simon Museumból kikölcsönzött Nő könyvvel értelemszerűen nem követi hűen Moitessier asszony pazar ruházatát és ékszereit, de akkori ifjú kedvese, Marie-Thérèse Walter ugyanabban a jellegzetes pozícióban helyezkedik el. A két hölgy érzéki kisugárzása hasonló, még ha Ingres esetében ez el is bújik a burzsoá tiszteletreméltóság mögött. A két festmény élőben először vethető össze e kamaránál is kamarább tárlaton.

A National Gallery most nyári kezdeményezése ízelítőt ad abból, mire számíthatnak az 1250–1900 között keletkezett nyugat-európai képzőművészeti kollekció rajongói két év múlva, amikor a múzeum 200. születésnapját ünnepli. Mint erről nemrégiben Gabriele Finaldi igazgató beszámolt, első ízben valósul meg a hatalmas gyűjtemény átrendezése, de a jubileum arra is alkalmat ad, hogy mestermunkák az ország 12 más múzeumában „turnézhassanak”. Az „átakasztásra” annak a nemzetközi vitának a szellemében gondoltak, amely azt próbálja eldönteni, a kronológiai vagy a tematikai bemutatás nyújt- e nagyobb örömet és tudást a látogatóknak. A nápolyi, angol és lengyel hátterű művészettörténész olyan eredeti párosításokra gondol, mint a XIX. századi George Seurat pointillista és a XV. századi Piero della Francesca racionális, vallásos festményei, a Fürdőzés Asnières-ban, illetve a Krisztus megkeresztelése.

Az NG200 néven futó projekt nem tör kevesebbre, mint „meghatározni és megvalósítani azokat az új normákat, melyek a kulturális intézményeknek a közéletben betöltött szerepét fogják majd jellemezni”. Az ambiciózus tervtől elválaszthatatlan egy átfogó építészeti megújulás is, amely a modern Sainsbury Wing bejáratának átalakítását éppúgy magába foglalja, mint egy-egy új részleget a pártoló tagok, a kutatók számára, illetve oktatási célokra. A múzeum harmadik évszázadának első nagy megmozdulása egy monumentális, nemzetközi privát gyűjteményekből is táplálkozó Van Gogh-kiállítás lesz 2024 szeptemberétől. Az apropó, hogy akkor lesz száz éve annak, hogy a galéria megvásárolta a Van Gogh széke és az egyik Napraforgók-festményt.

Face to Face. National Gallery, London. Látogatható: október 9-ig

A Préda esetében egészen zseniális húzás, hogy előzménytörténet lett