Az önkormányzatok apránként felszámolják saját magukat. És még örülnek is neki. Mentségükre legyen mondva, nem jószántukból teszik. A Fidesz évekkel ezelőtt egyirányú, szűk nyomtávú pályára állította őket. Az iskolák és a kórházak átvételével kezdődött, a különféle jog- és hatáskörök elvételével folytatódott. A kormány a járványt is arra használta fel, hogy gyöngítse a helyhatóságokat. A korábban kötelezővé tett központi adatszolgáltatási rendszerrel (asp) nyitott könyvvé váltak a települések. A kormány mindent lát, így centire ki tudja számolni, meddig szorítsa a satut. S húzza is az utolsó lélegzetig.
Még ebben a kormányzati ciklusban befejeznék a művet: a magyar önkormányzatiság a rendszerváltozás után kialakított – kétségtelenül sok hibával működő, de legalább a szubszidiaritás elvét követő – rendszere központilag irányított végrehajtó szervvé válik. Az energiaválság és infláció okán végképp padlóra került önkormányzatoknak sorra dobja a mentőkötélnek álcázott fojtóhurkokat a kormány.
A helyi közösségi közlekedési cégek államosításának lehetőségét a jövő évi költségvetési törvény módosítócsomagjában rejtették el. Ha a település nem tudja tovább működtetni a buszait, akkor a kormány „végső menedékes” szolgáltatót jelöl ki, amelynek térítésmentesen át kell adni a járműveket, eszközöket. A hulladékgazdálkodási koncessziót 35 évre elnyerő MOL szintén elveheti, amire szüksége van, ha nem sikerül alvállalkozóként behúznia a munkát eddig és a jövőben is elvégző cégeket. Palkovics minisztériuma a „magyar emberek folyamatos ivóvízellátása érdekében” lehetőséget ad az önkormányzatoknak, hogy a víziközmű vagyonukat önkéntes alapon állami tulajdonba adják. Természetesen ingyen.
A végletekig kifacsart önkormányzatoknak hamarosan dönteniük kell: beállnak az olajtársaság zsoldjába, hogy legyen, aki elviszi a szemetet, vagy hagyják, hogy a kormány nevében rekvirálják a kukásautókat, a szemétégetőt, az uniós pénzből épített hulladékválogatót. Kockáztatják, hogy a lepusztult vízi közműveik leállnak, és a település lakói ivóvíz nélkül maradnak, vagy beszolgáltatják az egészet az államnak. Hagyják, hogy az utolsó metró, busz és villamos is leálljon alkatrész, üzemanyag, stb. híján, vagy széles mosollyal lemondanak róla.
Egy ideig még folyószámlahitelekkel, költségvetési átcsoportosítással, megszorításokkal húzható a dolog, de a kormány bűvészkalapjából biztosan előkerül majd egy újabb nyuszi, mondjuk az iparűzési adó központi szétosztása. Közben persze lehetőség nyílik majd az óvodák, a bölcsődék és a háziorvosi rendelők átadására is.
S miután mindent az államra bíztak, amelynek éppúgy nincs semmire pénze – na jó, pár stadiont, főhercegi palotát még befejeznek –, megszeppenve figyelhetik, amint kaszára-kapára kap a nép és felsorakozik a polgármesteri hivatal előtt. Mert hiszen mire van az önkormányzat, ha sem a vízért, sem a buszért, sem a szemétért, sem az iskoláért, sem az orvosért, sem semmiért nem felel. Semmire választani sem kell senkit, majd Orbán apánk küld egy embert. Semmit tenni jó lesz az is.