Csütörtökön lépett életbe Ferenc pápának az a dokumentuma, amelyben elrendelte, hogy az Opus Dei vezetője a jövőben nem lehet püspök. Ferenc pápa még júliusban közzétett Ad charisma tuendum (A karizma őrzésére) című törvényszövege azt is kimondta, hogy a jövőben a katolikus lelkiségi mozgalom a püspöki kongregáció helyett a papi kléruskongregáció alá kerül.
A konzervatív szellemiségű szervezetet tehát lefokozta a pápa, ami arra utal, hogy fokozódik az ellentét a Vatikánban a konzervatívok és a pápa hívei között. Az Opus Deit sokan rejtélyes, nehezen átlátható szervezetnek tartják, mintha Dan Brown egyik könyvéből lépett volna elő: titkosan működik, észrevétlenül szivárog fel a politika csúcsaira.
Bár sokan hajlamosak túlmisztifikálni a mintegy 90 ezer tagot számláló, elsődlegesen a spanyol nyelvterületen aktív Opus Dei jelentőségét, tény, hogy még a pápák számoltak vele. VI. Pál például némi viszolygással szemlélte a mozgalmat, a rövid ideig uralkodó I. János Pál túl radikálisnak tartotta alapítóját, Josemaría Escrivá de Balaguert. Ugyanakkor II. János Pál alatt minden korábbinál komolyabb befolyásra tett szert, szerinte Escrivá „isteni sugallatra” alapította meg az Opus Deit, így 2002-ben szentté is avatta. A lépés kritikusai azzal érveltek, hogy a szervezet egyfajta egyház lett az egyházban, veszélyessé váló autonómiával. Ezt követően aztán XVI. Benedek is az Opus Dei nagy támogatója volt.
Ferenc pápa azonban látja, hogy az Opus Dei nem az általa is támogatott modern, párbeszédre épülő egyházi felfogás képviselője. Épp ellenkezőleg: agresszív toborzási módszerekkel, nőgyűlölettel is vádolható, ráadásul a jezsuiták által képviselt vatikáni reformfolyamat ellenzője. Mivel még mindig befolyásos szervezetről van szó, érdekes lesz figyelni, hogyan alakul ezután a vatikáni hatalmi harc.