Mennyire hatják át a hatóságok és a nagykövetségek ügykezelését a magyar kormány bevándorlásellenességének harsány szólamai? Korrektek? Vagy kellemetlenek, akár a menekültellenességgel kampányoló Orbán-kormány retorikája? Az ügykezelők elengedik a fülük mellett a „nemkívánatos faji keveredés programját”, vagy az államigazgatás professzionális láncszemeként a jogszabályt és az embert is szem előtt tartják? A családokat, amelyek magasztos elsősége, „kulturális, és nem biológiai” jelképként pártzászlón lobog évtizede.
Követségi packázás
Márton és a kelet-afrikai Chaniya Magyarországon ismerkedtek meg. A lány itt járt egyetemre. A járvány idején hazament, de a tanulmányokat már nem is akarta folytatni, mert a tanárok szerinte nem igazán beszélnek angolul, így effektíve az egész csak egy „scam”, vagyis átverés. Mikor Chaniya vissza akart térni, a hatóságok nem engedték. „Ez a szélsőjobber politika gyakorlati megvalósulása, sunyi módszerekkel lehetetlenítik el a vízum megszerzését a páromnak. A nagykövetségen úgy kommunikálnak vele és hazudoznak neki, hogy az önmagában vérlázító. És ez nem egyedi eset. Szisztematikusan szabotálják a családegyesítést – más magyar–afrikai pár kénytelen volt harmadik országba távozni, mert nem tehettek semmit. Az alapjogok biztosa panaszra csak annyival reagál, hogy nem az ő dolga” – sorolja sérelmeiket Márton.
A világlátott mérnök élt Finnországban, néhány hónapot New Jerseyben, de még Szibériában is. Most egy kelet-afrikai ország fővárosában lakik a feleségénél. Miután Magyarországon egyelőre nem lehetnek együtt, ő ment szerelméhez a fekete kontinensre. Nemrég odakint összeházasodtak (a konkrét országot azért nem említjük, amiért az összes adatot eltorzítjuk: egyszer még megkísérelnék a D típusú magyar vízum megszerzését).
„Amikor a feleségem jött volna vissza Magyarországra, a kapcsolatunkra alapozva adta be a kérelmet, és itt kezdődött a gusztustalanság. Konzisztensen hazudtak a vízum feltételeiről, a weboldalon található infó direkt tágan és bonyolultan fogalmaz, a nagykövetségen pedig egymásnak ellentmondó és értelmezhetetlen dolgokat kérnek. És nem adják írásba természetesen, ahogy felvételt sem lehet készíteni”
– idézi a közelmúltat Márton. Chaniya sem élte meg sokkal jobban az elmúlt évek procedúráját. „Az első időpontfoglalásom alkalmával három órát várattak a nagykövetségen – meséli az afrikai feleség. – Miután sokat olvastam a követelményekről, minden dokumentumom megvolt. Egy útlevél méretű színes fénykép, amelyet előző nap készítettem, egy gépelt és aláírt meghívólevél a vőlegényemtől, lakcím igazolására alkalmas bérleti szerződés, útlevél és személyi igazolvány. Minden érvényesen, eredetiben és fénymásolatban is. Amikor rám került a sor, megkérdezték, mit fogok csinálni Magyarországon. Elmondtam, a vőlegényem magyar, és megbeszéltük, hogy odaköltözünk, a nagymama vidéki házában telepedünk le, amely pillanatnyilag üresen áll. Azt mondták, nem tudnak D típusú vízumot adni, de turistavízumot igen…”
Afrika olcsó fűtése
Chaniyától elkérték az iratokat, leültették, majd percekig beszélgettek magyarul. Aztán megkérték, hogy a vőlegénye küldjön újabb meghívólevelet, kézzel írottat, két tanúval. Munkáltatói igazolást is kértek tőle, pedig bankszámlakivonatot is csatolt. Sokáig kérdezgették, hogyan találkozott a vőlegényével, mik a jövőre vonatkozó terveik, milyen családtagokat ismer név szerint, mit csinálnak, hol élnek. Megkérdezték, ismeri-e valójában a vőlegényét, és amikor Afikában járt nála, hogy lakott.
A lány elmondta, hogy az ő fővárosi házában. Meglátogatták Chaniya vidéken élő családját, erről fotókat is mutatott. Az ügyintézők új bankszámlakivonatot kértek, mert a leadott majdnem egy hónapos volt. Máskor újabbat kértek a hatnapos helyett. Elmesélte, hogy a vőlegényével keményen dolgoznak, hogy szabadnapokat kapjanak, de mindent megtesz, ami lehetséges. Két hét múlva e-mailben értesítették, levele van a nagykövetségen. Az ebédszünet miatt két órát várakozott, majd közölték vele, délután nincs félfogadás. Elmagyarázta az őrnek, hogy messziről utazott, ő megértette, mert nem Chaniya volt az első, akivel így bántak. „Szeretnénk reménykedni, hogy egyszer sikerül Magyarországon élnünk, de ez jelenleg reménytelennek tűnik” – mondja az immár feleség.„Igazából itt jobb a helyzet minden szempontból, mert azokban a szektorokban, amelyekben dolgozunk, még jobb is a fizetés – egészíti ki Márton. – A lakhatási költség az ötöde a magyarnak, a gázár pedig itt semmit nem befolyásol. Azért bízunk benne, hogy Viktor sem marad örökké, mert pár éven belül elviszi az ördög vagy a lakhatási válság. A magyar oktatási rendszer nem piszkált része óriási kincs, amit szeretnénk kihasználni. Az elit gimnáziumok talán még léteznek tíz év múlva is, ha egyetemek már nem is. Jó lenne Magyarországon élni, de minden opcióval számolunk: Ausztria, Amerika s a többi.”
Stressz és elidegenítés
A Magyar Helsinki Bizottság elsősorban a menekülteknek és oltalmazottaknak nyújt jogi segítséget, de durva jogsértés vélelmével nemegyszer volt már olyan magyar ügyfelük is, aki külföldi házastársával vagy jegyesével szeretett volna Magyarországon családot alapítani. Juhász Katalin, a bizottság menekültügyi programjának jogásza szerint a családegyesítés engedélyeztetési eljárása kevésbé átpolitizált területe a külföldieket érintő jogi szabályozásnak és a hatóság gyakorlatának. A kérelmezőknek – vagyis a családegyesítésben külföldről ide készülő családtagoknak – egy viszonylag objektív, de roppant szigorú kritériumrendszernek kell megfelelniük.
„Kevés sikeres családegyesítési ügyünk volt, mert ezek az eljárások elképesztően hosszú időt vesznek igénybe” – mondja a jogász. Az eljárást minden esetben a kérelmezőhöz legközelebbi magyar nagykövetségen kell elindítani. Akkor is, ha itt élő menekült vagy oltalmazott státuszú külföldi állampolgár a családegyesítő, és akkor is, ha magyar állampolgár. Útlevél, családi kapcsolatot igazoló irat és vízumkérelem kell hozzá, majd a konzulátus az Országos Idegenrendészeti Főigazgatósághoz továbbítja az ügyet. Kedvező megítélés után D-típusú vízumot kap a kérelmező, amivel Magyarországra beutazhat és itthon tartózkodási engedélyt kaphat. Mindez legkevesebb 6-8 hónapot vesz igénybe, de akár egy évbe is telhet. Miután egymástól elszakított családtagokról van szó, és sokszor kisgyerekekről, ez egy kellemetlen, stresszes, elidegenítő szituáció.
Az eljárás sikerét feltételezi, hogy a családi kapcsolat igazolásán túl a Magyarországon élő családegyesítő képes legyen biztostani a lakhatás és a megélhetés költségeit, és persze legyen egészségbiztosításuk.
Általában az egyedül élő menekült férfire vár ez a feladat, miután az út fizikailag megterhelő viszontagságai miatt a nők és a gyerekek általában hátramaradnak.
„Többnyire a megfelelő megélhetés biztosítása hozza nehéz helyzetbe az ügyfeleinket. Általában súlyosan traumatizált, borzalmakat átélt emberekről van szó, akiknek saját erejükből, bármilyen állami segítség nélkül kell boldogulniuk egy számukra idegen országban, miután a sajátjukból kényszerből hatására, a szeretteiket hátrahagyva menekültek. Ezek az emberek a nyelvismeret hiánya vagy alacsony szintje miatt legjobb esetben a nettó magyar átlagbér körül keresnek. A hatóság azonban gyakran nem fogadja el elegendőnek az igazolt munkabért, holott sok magyar család él sokkal kevesebb pénzből. Ez a családegyesítési eljárások legfőbb kerékkötője a nemzetközi védelemben részesített, azaz menekültként vagy oltalmazottként elismert emberek esetén. Miközben a gyermek mindenek felett álló érdekét és a család együttéléshez való jogát is figyelembe kellene venni. Ezek a szempontok kevéssé épültek be a hatóság gyakorlatába, a bíróságok joggyakorlata azonban a nemzetközi sztenderdeknek megfelelően előremutatóbb” – emlékszik Juhász Katalin.
„Többnyire a megfelelő megélhetés biztosítása hozza nehéz helyzetbe az ügyfeleinket. Általában súlyosan traumatizált, borzalmakat átélt emberekről van szó, akiknek saját erejükből, bármilyen állami segítség nélkül kell boldogulniuk egy számukra idegen országban, miután a sajátjukból kényszerből hatására, a szeretteiket hátrahagyva menekültek. Ezek az emberek a nyelvismeret hiánya vagy alacsony szintje miatt legjobb esetben a nettó magyar átlagbér körül keresnek. A hatóság azonban gyakran nem fogadja el elegendőnek az igazolt munkabért, holott sok magyar család él sokkal kevesebb pénzből. Ez a családegyesítési eljárások legfőbb kerékkötője a nemzetközi védelemben részesített, azaz menekültként vagy oltalmazottként elismert emberek esetén. Miközben a gyermek mindenek felett álló érdekét és a család együttéléshez való jogát is figyelembe kellene venni. Ezek a szempontok kevéssé épültek be a hatóság gyakorlatába, a bíróságok joggyakorlata azonban a nemzetközi sztenderdeknek megfelelően előremutatóbb” – emlékszik Juhász Katalin.
Távol Afganisztántól
Magyarországon 2020 nyara óta gyakorlatilag nem lehet menedékkérelmet benyújtani. Előtte az egykori tranzitzónákban lehetett ezt megtenni, a rendszer az embertelen várakozásra kényszerítő eljárások miatt sok bírálatot kapott. Két éve a belgrádi és a kijevi nagykövetségen lehet szándéknyilatkozatot beadni. „Magyarországon nincs funkcionáló menekültügyi rendszer – mondja a Helsinki Bizottság jogásza. – A nagykövetségi szándéknyilatkozatos eljárás bevezetése az utolsó szög volt a menekültügyi eljárások hazai történetének koporsójában. Ha normális uniós országban élnénk, akkor az uniós és a nemzetközi jogszabályokat ugyanúgy alkalmazná az eljáró hatóság, nem csak a hazai, nemzetközi joggal ellentétes szabályokat, de ez egyáltalán nem működik Magyarországon. Természetesen mi azon dolgozunk, hogy ez megváltozzon. A családegyesítési eljárásra azonban inkább jellemző a nemzetközi normáknak történő megfelelés.”
A bizottságnak jelenleg van egy afganisztáni ügyfele, akinek az ügyén másfél éve dolgoznak. A menekültstátuszú férfi Iránban ragadt kiskorú gyerekét és feleségét szeretné idehozni. Három-négy éve váltak el útjaik. A kérelmet sikerült beadni, az eljárás elindult, ám a határozat elutasító volt. A hatóság nem tartotta elégségesnek a család eltartásához a férfi nettó 240–280 ezer forintos keresetét. „Látjuk, mennyire nehéz ez, és mennyire szenved benne az édesapa, aki ezért a pénzért a magyart nem beszélő emberként nehezen dolgozik meg. De a hatóság csak a keresetét nézte, a gyerek mindenek felett álló érdekét és a család együttéléséhez való jogát nem vizsgálta” – mondja a jogász, hozzátéve, az afgán férfi családja még jóval a tálib hatalomátvétel előtt menekült Iránba. A 2021. augusztusi afganisztáni események után egyébként tömegesen érkeztek megkeresések afgán ügyfelektől, hogy a Bizottság segítsen családtagokat kimenekíteni, de a szervezet kapacitásait ez már sokszorosan meghaladná.
A magyar és külföldi párok családegyesítési gyakorlatáról Juhász Katalin – a hatóságok hozzáállását némiképp árnyalva – azt is elmondja:
gyakori, hogy a frigyet látszatházasságnak minősítik, aminek a tartózkodási engedély megszerzése a célja. Mindez a meghallgatási jegyzőkönyvekből, a felek nyilatkozatainak ellentmondásaiból derülhet ki, ha bizonyos élethelyzetekre, egy esküvő apró részleteire például másképp emlékeznek. Ilyenkor a jogász szerint lehet valami turpisság az ügyben. Előfordulhatnak tehát olyan esetek, amikor valaki valóban csalárd módon kér családegyesítést, de olyan ügyeket is láttak már, ahol mondvacsinált okokból kiáltott visszaélést a hatóság.
S hogy a hatóságok korrektül lépnek föl, avagy kormányzati gesztusokat imitálnak? Juhász Katalin szerint ez emberfüggő: attól függ, milyen ügyintézőhöz kerül az ügy. „Találkozunk számos ügyintézővel, akin érződik a segítő szándék. Ők megpróbálják a legrugalmasabban, az ügyfél számára a legkedvezőbben alkalmazni a jogszabályt. És láttunk olyanokat is, akiknél érezni a politikai akaratot. Ők a jogszabály struktúrájából, céljából, szerkezetéből adódó momentumokat még keményebben igyekszenek érvényesíteni az ügyvitel során, megnehezítve az ügyfél dolgát.”
