Ma már heti rendszerességgel emelkednek egyes élelmiszerárak, de ha valaki pár hónappal ezelőtt a vécétartályok között válogatott, ma közel dupla áron kapja meg ugyanazt a kínai gyártmányt, mintha márciusban megvette volna – mind a két példa saját tapasztalat. Az infláció természete megváltozott a világban is, de főként idehaza. Ez már rég nem az egészséges évi 0-3 százalékos drágulás, nem is a moderált 10 százalék alatti áremelkedés: ez már az elszabadult infláció, amikor egyes termékek ára 20, de akár 100 százalékkal is megemelkedhet egy év alatt.
Eközben a magyar és nemzetközi cégek köszönik jól vannak: rekordprofitot jelent a gyógyszergyártó, az olaj- és a fuvarozó cég. Ennek kulcsa, hogy a forint gyengülését, az árak emelkedését mindenkinek sikerült (még) beépíteni az áraiba, mert a magyar fogyasztók (még) ki tudták fizetni az emelt árakat.
A rezsiemeléssel ennek vége szakad. Míg Európa a jövő év elejére túl lesz az energiaársokkon, hisz az árak tavaly ősszel kezdtek megugrani, nálunk csak most kezdi majd az energiaárrobbanás kifejteni az inflációgerjesztő hatását. A háztartások, a fogyasztók eddig is megfizették a magas energiaárakat, mégpedig a zsemlében, a bútorokban, mindenben; de ez most más lesz. Annak érdekében, hogy a lakásban legyen fűtés, sokaknak csökkenteni kell fogyasztásukat.
A szociálisan érzéketlen állam pedig épp most nem tud segíteni, amikor százezrek kerülhetnek bajba. Az ok, hogy nincs pénz. Elment stadionra, szállodára, haveri cégekre, lélegeztetőgépekre, vagy csak simán ellopták a Covidra hivatkozva. Most fizetünk meg az orbáni gazdaságpolitikáért, az osztogatásokért, a korrupcióért, ez mind megjelenik a mostani árakban.
A magyar infláció az egyik legnagyobb lenne Európában, ha nem volnának az ársapkák és a rezsicsökkentés. Ez utóbbi már félig elment, következik a szabályozott árak kivezetése. Még néhány hónap, és csúcsdöntő lesz a hazai infláció. És már közel sem igaz az orbáni mondás, hogy a "kóceráj rendben van, a gépház működik". De a kassza azért csörög.