Egy régi írógépből kinő egy hatalmas fa, a környezet pedig egy vonzó zöld park – ez látható a Városmajori Szabadtéri Színpad száz éves jubileumára készült előadásának a plakátján. Izgalmas az ötlet, hogy szülessen egy darab a színpad, a park történetéről. A szerző Nyáry Krisztián, aki az elmúlt években sokat publikált írók titkairól, magánéletük korábban nem nyilvános fejezeteiről. Társszerzőként, illetve rendezőként Horváth János Antal jegyzi a produkciót, aki bár fiatal, de több figyelmet keltő előadásban vett részt az elmúlt években. A színészgárda is remek. A mű első része mégis rendkívül mozaikos, egyszerre szeretne ismeretterjesztő lenni és kacagtatóan szórakoztató. Az irodalomkönyvekből és a budapesti kultúrtörténetből ismert alakok érkeznek. Sőt olyan óriások, mint Ady Endre, Karinthy Frigyes, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Molnár Ferenc. Mindenkinek van egy-két története, Ady például megszökik a városmajori szanatóriumból és a parkban vigasztalódik. Az írók a szabadtéri színpadnál találkoznak, játszanak, egymásra licitálnak, versengenek. A dialógusok azonban elnagyoltak, nem jutnak el addig, hogy valódi viszonyok alakuljanak ki, inkább felvetések, egy történeti vázlat elemei maradnak. A második rész, történetileg a második világháborútól a nyolcvanas évekig már eljut a Rákosi-, illetve a Kádár-rendszer kritikájáig, felvillantja azt a nagyon ismerős mechanizmust, miként is működik egy diktatúra. Milyen, amikor az aktuális hatalmat feltétel nélkül kiszolgáló figurák működtetik azt. Hogy miként lesz ebből parktörténet, annak az egyik kulcsa Majoros néni (Peremartoni Krisztina) alakja. Majoros néni végig jelen van, az 1910-es évektől egészen napjainkig. Egy kortalan szemlélő, aki ismer mindenkit, jóban is van velük, ha kell beszól, elsimít, egyenget, falaz, meghallgat, megért, felháborodik és bosszankodik. Egy állandó, olyan, mint egy megingathatatlan városmajori fa. Peremartoni Krisztina mindeztl létezéses színészettel be is mutatja. A férfiak megszemélyesítői, Pál András, Mohai Tamás, Vizi Dávid és Kovács László akadémiai növendék, nincsenek könnyű helyzetben, mert jeleneteik többször töredezettek, ezért előfordul, hogy túlkarikírozzák a figurát. Talán jobb helyzetben vannak a színésznők, Radnay Csilla, Ladányi Júlia és Szatmári Aliz akadémiai növendék, mivel a figuráik árnyaltabbak, kidolgozottabbak. Emlékezetes például Radnay Csilla a rendszerrel később szembe menő Sárközi Márta, Molnár Ferenc lánya szerepében. A játékot egy trió (Virág Zazie, tangóharmonika, Nedeczky Júlia, klarinét és Misik Zoltán, bőgő) kíséri élőben. A rendező talán a színpadra is vihette volna őket, aktívabb szerepet adva a zenészeknek. A produkcióban a Pesti Magyar Színiakadémia növendékei is játszanak.
Az előadáshoz kapcsolódik egy keretjáték: az elején egy sajtótájékoztatóval indul a produkció, a jelenben vagyunk és épp a száz éves jubileumot ünneplik (Benkő Nóra igazgató is megjelenik a színen), a végén pedig Tóth Sándor produkciós tanácsadó is feltűnik és közli, készült egy terv, mely szerint a színpad helyén egy tó lesz a jövőben. (Úgy tudni, ezt az elképzelést egyelőre levették a napirendről.) A színpadot mégis bontani kezdik, aztán a szereplők zenélnek és énekelnek. Az ünnepet egyszer csak beárnyékolja a valóság és az újabb száz év bizonytalansága.
Száz év tablói
A Városmajori Szabadtéri Színpad elmúlt száz évéről nyílt szabadtéri kiállítás, a tablók a színpad kerítésén láthatók a nyári évad végéig. 1922. július 30-án nyitotta meg kapuit a Révész Artúr tervei szerint készült városmajori szabadtéri mozi. Az első előadás adatai 1952. július 13-áról vannak, amikor a Madách Színház Tabi László A pirossapkás lány című darabját adta elő. A tablókon tematikus blokkokban tűnnek fel emlékezetes előadások, alkotók, fotók. Egy hatvanas évekbeli adat: 1960 nyarán 62 rendezvényt tartottak a színpadon, amelyet 28 ezren tátogattak. Érdekesség, hogy a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években valóban a legismertebb színészek is megfordultak a Városmajorban. Két évvel ezelőtt különválasztották a margitszigeti és a városmajori játszóhelyet. Benkő Nóra igazgató igyekszik művészszínházi előadásoknak is helyet adni. Augusztus végén pedig Színházi Szemlét rendeznek, ahol vidéki és határon túli előadásokat is vendégül látnak.
Infó
Nyáry Krisztián – Horváth János Antal
SZÁZ ÉV MAJOR, avagy az eszméimet nem cserélem el
(titkos irodalmi mulatság és kesergés)
Rendező: Horváth János Antal
Szabadtéri Színpad, Városmajor
