- A rezsiemelés azért zúdít hatalmas költségeket a családokra, mert az Orbán-kormány évtizedeken át elhanyagolta az energiahatékonyságot

Szakmailag megalapozott a kormány rezsiemelése?

A lakossági energiadíjak kérdésében nem értelmezhető a szakmai jelző. Ebben a viszonylag szegény országban mindig – a baloldali kabinetek alatt is - az állam határozta meg a lakossági energiaárakat, amelyek soha nem érték el a piaci szintet. Mindazonáltal Orbánék dönthettek volna sokkal okosabban, a társadalom hasznára is. A villamos energiában például egyáltalán nem kellene árat emelni. Miközben a kormány az átlagfogyasztás feletti díjak megkétszerezését a – kétségtelen - tőzsdei áramárugrással magyarázta, a lakosság a villamos energiát nem a tőzsdéről, hanem a máig kilowattóránként körülbelül 12 forintért termelő, állami Paksi Atomerőműből kapja, amire nem hat a világpiac. Ezért is támogatja az MSZP a jelenlegi blokkok további élettartam-hosszabbítási lehetőségeinek vizsgálatát. Bár atomerőműpárti vagyok, egy működő Paks 1 mellett Paks 2-re bizonyosan nincs szükség. Ráadásul utóbbi iszonyatosan drága lesz és finoman szólva már az előkészítés is vontatott. A mostani paksi áramár pedig bőven belefér a lakosság kilowattóránként 36 forintos díjába. Az áramáremelés melletti kormányérvek tehát teljességgel légből kapottak. Az átlagfogyasztás feletti lakossági áramtarifa megkétszerezése se „kevés”, ahogy azt a Fidesz-propaganda beállítja. Különösen annak fényében, hogy a – piacilag indokoltabb, politikailag viszont ebben a formában szintén vállalhatatlan – gázáremelés milyen hatalmas terheket ró a családokra. Arról nem is beszélve, hogy az átlag felett – úgymond „csak” - megkétszereződő áramdíjak milyen komoly nehézségek elé állítják az árammal fűtőket vagy épp a kormány által úgymond ösztönzött elektromos autózást.

A gáz esetén megalapozottabb az eddigi hétszeresére ugró díj?

Az elmúlt egy év során kétségkívül nagyon nagy mértékben megugrottak a tőzsdei gázárak. Magyarország pedig, a szintén hatósági, köbméterenként 30 forintos áron elszámolt, szerény belföldi kitermelés folyamatos visszaesése miatt, a fűtőanyag 85 százalékát külföldről, tőzsdei áron veszi. Sőt – legalábbis az önök lapjában olvasható rendszeres becslések szerint - az oroszokkal tavaly év végén nagy dérrel-dúrral megkötött új, hosszú távú szerződés keretében olykor még annál is drágábban kapjuk a nyersanyagot. Ennek kapcsán nem hagyható szó nélkül: azért „kell” most ennyi gáz, mert az Orbán-kormány az elmúlt 12 év során gyakorlatilag semmibe vette az energiahatékonyságot. Miközben két évvel ezelőtti energiastratégia-fissítésük kiszivárgott tervezetében még világosan hitet tettek például a szigeteletlen, úgynevezett Kádár-kocka-házak felújítása mellett, az elfogadott változatból ez már kimaradt. Az Orbán-kabinet ilyformán se azelőtt, se azóta nem juttatott állami vagy akár uniós támogatásokat e célra. Az igénylővel szemben az év végéig érvényes felújítási támogatás sem támaszt kifejezett, szakszerű energiahatékonysági követelményeket. A pénzt inkább hazai energiacégek felvásárlására költötték, teljesen feleslegesen, hogy a stadionokat vagy Mészáros Lőrinc kistafírozását ne is említsem. Érdekes egyébként, hogy az áramszámla másik, a rendszer üzemeltetésére fordított, alapvetően a hálózati cégek bevételeit jelentő hányadát azután emelte meg a közműhatóság, amikor a kormányfő felcsúti barátja megvette a kelet-magyarországi gáz-, illetve áramhálózatot üzemeltető Tigázt és Titászt. Most pedig rászabadítják a meghétszerezett gázárat a változatlanul elavult lakásban élő, tehát jó eséllyel a – kormány szerinti – „átlag” felett fogyasztó tömegekre. Mellesleg a köbméterenként 740 forintos gázárnak az áfa-tartalma is az eddigi hétszerese, közel 160 forint. A kormányzati rezsiemelés lehetetlen helyzetet teremt: az elmúlt 12 év gazdaságpolitikájának következményeként mostantól vidéki tömegeket fenyeget százezres-milliós számlatartozás. Hosszú, kritikus időszak elébe nézünk, mert a lakosság szembesül a kormány hazugságaival. De amit Orbán előidézett, azt neki is kell megoldania.

Voltaképp mi a rezsicsökkentés?

A kormánypropaganda mára a szó eredeti jelentését is kiüresítette. Az áram- és gázrezsicsökkentés eredetileg azt jelentette, hogy 2013-2014-ben, három lépcsőben összesen mintegy 25 százalékkal visszavágták a lakossági díjakat. Erre amúgy az is jó okot szolgáltatott, hogy a 2010-es Fidesz-győzelem után 2013-ig Orbánék mintegy 20 százalékkal még emelték is a lakossági gázárat. Azóta a rezsicsökkentés egy hivatkozható politikai termékké, az Orbán-kormány „küzdelmeinek” jelképévé vált, pedig lényegében annyi történt, hogy 2014 óta nem változtak a hatósági árak. Eközben ráadásul hosszú évekig a tőzsdei, vagyis a gázbeszerzési árak mélyen a hazai, „rezsicsökkentett” tarifák alatt álltak, a „tőzsdékre” most oly érzékeny kabinet mégse csökkentette tovább a lakossági díjakat. Igaz, Orbán Viktor 2014 körül nonprofit energiaszolgáltatásokat, Szijjártó Péter pedig ipari rezsicsökkentést is ígért, amiből szintén nem lett semmi. Mi több, a magyar-orosz gázszerződést tavaly „a „rezsicsökkentés fenntartásának biztosítékaként” mutatták be. A „tőzsdei árakra” hivatkozva ugyanakkor most mégis emelnek. Vagy az egyik, vagy a másik igaz. Az ilyen ellentmondásos, valótlan kormányzati állítások még tovább koptatják a Fidesz-KDNP hitelességét.

- Az Orbán-propaganda szerint az ellenzék eltörölné a rezsicsökkentést és mindent piaci árra emelne.

- A kormánypropaganda sok mindent állít, aminek semmi köze a valósághoz. Az MSZP soha nem ellenezte a hatósági árat, soha nem mondta, hogy a hatósági árat piaci szintre kell emelni vagy akár csökkenteni. Mi mindig azt az álláspontot képviseltük, hogy a bevételek hosszú távon fedezzék az energiaellátás költségeit. Ezért kifogásoltuk, hogy amikor a piaci – vagyis beszerzési - árak a rezsicsökkentett – vagyis eladási - díjak töredékére rúgtak, az állami energiakereskedőnél százmilliárdos többletnyereség halmozódott fel. Bár ebből a 2018-as választásokra időzített, egyszeri számlakedvezmény során valamit kiosztottak a lakosságnak, jutott belőle bőven Orbán oligarcháinak is. Az MSZP ehelyett sávos tarifarendszert javasolt. Így az alapvető létszükségletet kielégítő fogyasztás tarifáit most is mérsékelni lehetne. A rezsicsökkentett díjak pedig nem hogy az átlagfogyasztásig, de annak kétszereséig is tarthatók lennének. Afelett viszont, tehát a nagyon sokat fogyasztó – nem nagycsaládos – háztartások számára akár komolyabb emelést is el tudnék képzelni. Emellett kiegészítő szociális intézkedések is szükségesek, így például az Orbán-kormány által elsorvasztott lakhatási támogatási rendszer újraélesztésére. Emellett pedig mindig is a lakások energetikai korszerűsítését, szigetelését szorgalmaztuk. Az energiahatékonysági támogatások forrásául szolgálhatna például a társasági nyereségadó 15 százalékra emelése. Az árbevételarányos különadók ugyanis lényegében áfaemelésnek tekinthetők, ami valójában mindig a lakosság terheit növeli. Vagy itt a hazai üzemanyagágazatnak – de különösen a Molnak – hatalmas veszteségeket okozó, legfeljebb 480-ba kerülő üzemanyag, ami jelenleg magán-gépjárművekbe, taxikba és a mezőgazdasági gépekbe tankolható. A cégautók hatósági áras jogosultságát a kormány épp most szombaton vonta meg. A Fidesz általános „alapelveinek” megfelelően, ez is főképp a legnagyobb autókkal járó, legtöbbet fogyasztó, mondhatni leggazdagabb polgároknak kedvez leginkább.

Mennyire függünk az elkövetkező évtizedekben a gáztól, ezen belül különösképpen az orosz gáztól?

A földgáz még legalább két évtizedig elengedhetetlen energiahordozó lesz, de teljesen azt követően sem mondhatunk le róla. Gondoljunk csak bele, mekkora munka lenne a 3,3 millió gázzal ellátott hazai lakás átalakítása valami másra. A környezetvédelem szempontjából most elsődleges a szénerőművek kiváltása. Ezeken kívül viszont jelen tudásunk szerint a megújulók hullámzó termelése csak gázerőművekkel egyensúlyozható ki. Magyarország „orosz gázfüggősége” ugyanakkor legalább egy évtizede már csak mítosz. A 2009-es gázválságot követően a térségben is olyan sűrű vezetékrendszer alakult ki, hogy ma már mondhatni „bárhonnan” vásárolhatunk gázt. A legalacsonyabb ár reményében elsőként értelemszerűen a legközelebbi termelőhöz érdemes fordulni. Mint viszont kiderült, ma már az orosz Gazprom is világpiaci áron méri a gázt, és nem a háború miatt. Így voltaképp bárki máshoz is fordulhatnánk. A több mint egy éve megugró piaci árat az európai gázszállítások mesterséges visszafogásával Putyin tovább hajtja fel. Igaz, középtávon, az olajárhoz hasonlóan, a tőzsdei gázárak esetén is csökkenésre számítok. Szerintem ugyanakkor nem fogunk visszatérni a 2021 előtti, köbméterenként 30-50 forintos piaci ársávba. Mifelénk tovább nehezíti a helyzetet, hogy a politika belefolyik a kereskedelemre. Orbán, Szijjártó Moszkvába, Azerbajdzsánba, vagy épp Katarba járkál gázért, miközben nem kormányok, hanem cégek szerződnek. Ha a politika rátelepszik egy állami vállalatra, az lebénítja a kereskedőket, alátámasztva a miniszterelnök orosz gázfüggőségről szóló kényszerképzetét. Lásd a villamosenergia-rendszert, amit a politika még úgy-ahogy békén hagy és ahol – mint látjuk – nincs is akkora gond.

Mit szól ahhoz, hogy a kabinet Brüsszelben a tagállamok közül egyedüliként ellenezte az uniós gázkisegítési és -megtakarítási rendszert?

A kormány egy újabb, érthetetlen, dacos, önveszélyes, Magyarország számára rendkívül káros lépést tett. A tagállamok új gázipari együttműködéséről szóló kezdeményezés senkit semmire nem kötelez, csupán ajánlásokat és keretrendszert határozott volna meg térségi gázhiány esetére. Ha nem akarjuk, nem kell csökkenteni a fogyasztást, nem kötelező másnak gázt eladni, ha pedig mégis így döntünk, azt világpiaci áron tehetjük. Ellenben, felmérések szerint egy teljes orosz gázzár Európában éppenséggel leginkább Magyarországot bénítaná meg. Egy ilyen helyzetben tehát pont mi szorulnánk mások segítségére. Orbánék most ezt elutasították. Igaz, az új szabályok remélhetőleg a magyar kormány ellenállása dacára is életbe lépnek.