Kezdetben vala a bőrszín. Ez volt a Fidesszel 2008-ban szimbiózisba lépett, a magyar kormánypártot és vezérét saját képére formáló amerikai kampányguru, Arthur Finkelstein egyik kedvenc vesszőparipája: szerinte a választókat a más bőrszínű idegenek ellen való hergeléssel lehet a legjobban megszólítani. Finkelstein amúgy libertáriusnak vallotta magát, és szent meggyőződése volt, hogy a szabadságpárti elveket szerinte a leginkább képviselő republikánusok választási sikereiért minden eszköz bevethető. Így, bár Finkelstein zsidó volt és homoszexuális, összeházasodott egy férfival és gyermekeket fogadtak örökbe, közben teljesen rendjén valónak gondolta, hogy a munkájában homofób és antiszemita ihletésű kampányokat vezényeljen le, előbb az USA-ban, majd világszerte.
A dolog úgy alakult, hogy Magyarország lett az végső, nagy mesterműve.
Részint a 2008-as válság után megélhetési gondokkal küzdő magyarság rendkívül fogékonnyá vált a gyűlöletkeltésre, a Fidesz vezetését pedig addigra teljesen áthatotta egy Machiavellit idéző hatalomszemlélet, miszerint az állam életében érték a teljes politikai egyeduralom és az ebből fakadó stabilitás, és ennek eléréséhez minden eszköz megengedett. Finkelsteinhez hasonlóan a fideszesekben is kialakult a kettős erkölcs: magánéletükben nyugodtan lehetnek melegek, leszbikusok, ateisták, netán drogfüggők, viszont kifelé mindenkor rezzenés nélkül kell beállniuk a csatasorba, és fegyelmezetten lebonyolítani a Finkelstein megálmodta, a magyar társadalom egyik felét folyamatosan revolverező, kirekesztésre, teljes pályás letámadásra építő hideg polgárháborút.
Így történt, hogy a magyar történelem legnagyobb esélyét és potenciális jólétet hozó EU-s pénzbeáramlás évtizedét a magyar társadalom egy állandósult pszichózisban élte meg. Most viszont az eddigi relatív jólétnek is vége, helyette öles léptekkel közeleg a recesszió. Az EU-s pénzek nem jönnek, a brüsszeli források felélésére kiépült, kleptokrata rendszer süpped bele a válságba, a tovább szegényedő magyar társadalom pedig az egyre nagyobb elégedetlenségbe. A másfél évtizede a gyűlölet menedzseléséből élő kormányzat immáron ha akarna sem tudna konszolidálódni. A híveket nem képes jóléti juttatásokkal lekenyerezni, ehelyett már csak a gyűlölet-potmétert tudja feltekerni.
Ez vezetett oda, hogy a Fidesz vezére az 1945 utáni Európa történetében szokatlan módon, újra nyíltan fajvédő, náci politikát hirdetett meg. Természetesen a Fidesz operettfasisztáinak a fajvédelem is csak egy ugyanolyan póz, politikai termék, mint a „polgári Magyarországgal” való svihákoskodásuk vagy a keresztény szenteskedésük. Azonban a kormánypárt mostani spin doktorai az eddigi kavicsok helyett már nehéz kövekkel dobálóznak a luxus-elefántcsonttornyaikból, és láthatóan gőzük sincs, hogy azok idelent hol fognak becsapódni.
Finkelstein már nem segíthet: a gyűlöletguru 2017-ben meghalt. Pár évvel korábban egy előadásában még bevallotta, hogy valaha meg akarta változtatni a világot. Ám csak gonoszabb hellyé tette. Pont, mint a fideszes tanítványai.