A légy. A zöldeké. Ausztriában. Több éves szünet után, a covid engedte nyáron végre felkerekedtünk, és pár napot Ausztriában töltöttünk. Salzkammergut, Wolfgangsee környéke, szállás pár száz méter magasan, hegyek közt, minden gyönyörű, bekerített vadaspark, szarvasok, kecskék, nyuszik, kacsák, minden, ami a kisgyerekeseknek, pontosabban a kicsiknek örömet, boldogságot okoz, az ismerkedés, az állatsimogatás. Nagyon nagy gondot fordítanak az osztrákok arra, hogy ne csak a szülők érezzék jól magukat, hanem a gyerekek is.
Az ellátással sem volt gond, félpanzió, hibátlan reggelik, remek vacsorák, és arról s gondoskodnak, ha valaki valamit nem tud megenni, vagy nem szeret, kap ugyanabban az árban mást, finomat. Lényeg: profi vendéglátók, mottójuk, ha jól érzi magát a vendég, visszajön és/vagy ajánlja másnak is a helyet.
És itt lépnek be a zöldek. A sötétebbje. Nem lehetett megmaradni a legyektől. A teraszon egyszerűen nem lehetett rendesen enni, mert vagy a legyeket hessegettük, vagy ellepték a tányérokat. Rettenetes volt, nem is bírtuk sokáig, és szóvá tettem a helyzetet a portán.
Válasz: itt vannak az állatok, sok a légy, ami hozzá tartozik, és ha bármi légy gyérítő, légyirtó kemikáliát kitennénk, rögtön elvesztenénk a zöld minősítésünket. És ez bizony nagy hátrányt jelentene a szállodának.
Nem tudom elhinni, hogy valakik ennyire zöldek, nota bene sötétzöldek legyenek, hogy inkább a legyek, mint a vendégek, mint a gyerekek. Azt tudják derék zöldjeik, hogy a légy mi mindenre képes, mi mindent okozhat? Vagy ezek idomított legyek, amelyek az állati ürülékről semmiképpen sem szállnak az ételekre, csak a vendégeket bosszantják? Ha már kemikália nem, akkor szúnyogháló, légyháló miért nem?
Kedves zöldek! Az nem jelentene hátrányt, ha emiatt nem lennének a vendégek?
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.