Árnyas helyet kerestem a bajai Korzón. Újságot lapoztam, belenéztem a telefonomba. Időnként néztem a vizet. Megnyugtat. A folyó közelsége ilyenkor a legjobb. Azon gondolkodtam, hogy épp meglepett a nyugdíjfolyósító az emelt nyugdíjjal. Visszamenőleg is utalták az emelést. Így volt ezzel akkor több mint kétmillió honfitársam. Örültünk, tényleg. A meglepetést jó hosszan és többször bejelentették. Tudtam róla, és mégis jólesett. Napsütés, árnyas Duna-part, nyugdíjemelés. Ez így nagyon barátságos.
Ez a mintegy 4 százalékos emelés igazán jól jött. Ahogy tapasztaltam, a többi, kifejezetten a kisfogyasztókat támogató intézkedés, árszabályozás is működik. Alapvető élelmiszerek rögzített áron, olcsó benzin a hazai közlekedőknek. Összességében majd öt százalékkal fogják vissza a drágulást, és nem mellékesen a nyugdíjak emelésének kényszerét.
Így működik ez manapság. Sokan, majd mindenki kap valamit. Igenis számít a nyugdíjemelés. És ha tankolok - jó, nem kell minden hónapban megtölteni a kisautót, nyugdíjas vagyok - nagyon jól látom, hogy mennyi a benzin valós ára, és mennyivel kevesebb a hatósági ár.
A drágulás statisztikai mértékének csökkentése csak úgy mehet végbe, ha nagy forgalmú, alapvető áruféleségek hatósági ársapkát kapnak. Hatásos, valós beavatkozás. Az árkülönbözetet az ellátási lánc valamelyik pontján finanszírozni kell. Meg lehet próbálni, hogy a kereskedőre hagyjuk, esetleg a termelőtől vesszük el, de a költségvetés is szóba jöhet mint forrás. Összességében: a fogyasztó egyenlíti ki a számlát valamikor. Vagy közvetlenül, vagy az adójából, vagy a drágulás visszafogásának megfelelően, az elmaradó nyugdíjemelésből. Pontosan annyival nem emelik a nyugdíjat, amennyivel az inflációt sikerül csökkenteni. Mert tény, a hatósági árak - jól alkalmazva - visszafogják az inflációt. És ennek megfelelően a nyugdíjemelést is.
Ahogy a törvény szól, és ahogy a politikai ígéretek konzekvensen kimondják: a nyugdíjak reálértékét a kormány megőrzi. Ha nőnek az árak, akár év közben is korrekcióra kerül sor.
A természetben is előfordulnak hasonló jelenségek. Amikor a Duna befagy, akkor harminc-negyven centiméterrel megemelkedik a vízszint a mederben. Anélkül emelkedik meg, hogy több víz érkezne. Egyszerű fizikai jelenség, a beálló jég lezárja a medret felülről, és ettől nemcsak a meder, hanem az álló jég is visszafogja a víz mozgását. A mederben lassabban folyó víznek több hely kell, magasabb értéket mutat a vízmérce. Aztán a természet visszaadja a beálló Duna szintemelkedését, amikor elkezd zajlani a jég. Abban a percben, amikor megmozdul a befagyott Duna jege, a vízszint is lejjebb megy.
A nyugdíjaknak nincs ilyen tulajdonsága. Az infláció visszafogása miatt elmaradó nyugdíjemelés soha nem kerül vissza a rendszerbe. Amint az idei 13. havi nyugdíj sem pótolhatja az elmúlt évtized elmaradt 13. havi nyugdíjait, ugyanígy a most elmaradó 5 százalékos nyugdíjemelés sem váltható ki egy későbbi korrekcióval.
A napokban dr. Zsuffa István emlékérmet adtak át a Közszolgálati Egyetem Vízgazdálkodási Karán az arra érdemeseknek. Zsuffa professzor úr a tanárom, külső konzulensem, később a főnököm volt. Nagyelőadót neveztek el róla az egyetemen. Tisztelettel emlékezem rá. Megtanított a természet szeretetére és a víz természetének ismeretére. Vízrajzi statisztikát készítettem az intenciói szerint. Negyvennégy különféle statisztikai eljárás, számítógépes adatfeldolgozás tartozott a kiírt feladathoz.
A vízfolyások befagyása körüli számszerű változások leírása, a statisztika gépesítése is ilyen feladvány volt. Igazán szép, hasznos szakdolgozatot kerekítettem belőle. A VITUKI, az akkor még létező vízügyes kutatóintézet meg is vásárolta az elkészített vízrajzi statisztikai rendszert. Később engem is alkalmaztak az intézetnél, hogy tovább vigyem a témát. A csepeli bejárónál, a VITUKI toronyépületének hatodik emeletén volt a szobám. Északra nézett. Onnan a legszebb a pesti Duna, a város. Onnan volt: mert a kutatóintézet épületét nemrég lerobbantották, mert útjában állt az új Atlétikai Stadionnak.
De most, hogy eltelt pár nap a nyugdíjemelés óta, megváltozott a Korzó hangulata. Régen tapasztalt hőség van. A GKI szerint a drágulás mértéke 31 százalék lenne az árak visszafogása nélkül. Kemény. Értem én, a nyugdíj a legnagyobb költségvetési tétel. Ekkora emelés kizárt. Nincs az a pénzügyes, aki ne keresne valamilyen megoldást. Az infláció visszafogása önmagában teljesen legitim, a köz javát szolgáló beavatkozás.
A mutatvány pontosan követi a befagyó Duna vízszint változásának szabályát. A tavaly novemberben bevezetett ársapkák a lakossági energiaárak befagyasztásával, visszafogják a nyugdíjak inflációkövető változását 31 százalékkal, amiből az aktuálisan kifizetett közel 4 százalék annyira jólesett.
Most, hogy a lakossági energiaárak az “átlagfogyasztás felett” jelentősen megemelkednek, a változás valamennyire hatással lesz a nyugdíjakra is. Majd később, valamennyire. De annyira nem, mint amennyit a számok mutatnak. A Dunán sem olvad el rögtön a jég. Előbb felszakad, zajlik. A zajlásból ma már nem lesz jégtorlasz, árvíz. Nem lesz, de már volt. Különben is, kánikula van.