Csak az elmúlt egy hónapban fél tucat olyan intézmény került a hírlisták élére, amelyekben ilyen vagy olyan ellátás éppen nem működik. Lapunk megkereste az Országos Kórházi Főigazgatóságot és arról érdeklődtünk: mi az oka, hogy megszaporodtak az ország különböző pontjain az osztálybezárások, illetve a betegek átirányítása távolabbi szolgáltatókhoz. Válaszukban elismerték: előfordul, hogy bizonyos ellátásokat kénytelenek az intézmények időlegesen szüneteltetni, de – mint hangsúlyozták – egyetlen beteg sem marad ellátatlan.
A Népszava átnézte a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) úgynevezett kijelölő határozatait. Ezek azok a dokumentumok, amelyekben az országos tisztifőorvos utasítja az egyes szolgáltatókat a rendszerből éppen kieső szolgáltatások pótlására, azaz a helyettesítésre. A papírokból kiderült:
Idén legalább 150 esetben kellett az NNK-nak beavatkoznia amiatt, mert valamelyik egészségügyi szolgáltató nem tudta ellátni a betegeit.
Ezek között vannak néhány órás, egy-két napos, illetve annál jóval hosszabb szolgáltatás kiesések is. A néhány órás „üzemszünet” főként fővárosi ügyeleti ellátókra jellemző. Például február 10-én a Honvédkórház reggel nyolctól kettőig azért nem fogadott intenzív ellásra szorulókat és traumás sérülteket, mert fertőtlenítő takarítás zajlott éppen. (Hogy mit kellett takarítani – Covid-vírust, vagy esetleg ágyipoloskát irtottak – már nem derült ki az NNK dokumentumaiból.)
Vannak tartósabb ellátáshiányok: így a Zirci kórház szakrendelőjébe tavaly júniustól idén márciusig nem sikerült fül-orr-gégészt találni. Vagy például Ajkán az elmúlt két évben nem működött a gyermekgyógyászati és a tüdőgyógyászati ellátás. Ezért a rászorulóknak a mintegy 80-90 kilométernyire lévő székesfehérvári, győri, szombathelyi, illetve zalaegerszegi kórházba kellett utazniuk diagnózisért, valamint kontroll vizsgálatra. Ózdon tavaly januártól idén februárig nem volt fül-orr-gégészet. Várpalotán az év első hónapjaiban az ultrahang vizsgálatokat felfüggesztették, a nefrológiai szakrendelésük pedig tavaly májusától idén februárig nem működött. Egerben februártól nincs fogszabályozást végző szakorvos, a gyerekeket vagy a 88 kilométerre, Miskolcra, vagy 130 kilométerre, Budapestre kell vinniük a szülőknek.
Ajka is erősen küzd a szakemberhiánnyal, ezért itt például
június elsejétől jövő év végéig nem fogad beteget az endokrinológia, és július, augusztusban nem lesz onkológiai szakrendelésük a daganatos betegeknek.
Pápán már tavaly óta nem tudják működtetni a fogászati szakrendelést, nincs röntgen és nem is látszik az sem, hogy mikorra állítható vissza ez a a szolgáltatás. Az intézményvezetője egyelőre ez év végéig kérte helyettesítő intézmény kijelölését az országos tisztifőorvostól, aki a feladatra a Pápától mintegy 50 kilométeres távolságra lévő veszprémi megyei kórházra rótta a feladatot.
Bár nyilvánvaló, hogy az ellátás megszervezésének a legnagyobb akadálya a szakdolgozó- és orvoshiány, a szüneteltetési határozatoknak csak egy kisebb része mondja ezt ki nyíltan. Az okok megjelölése rendkívül színes a dokumentumokban. Ezek szerint
a Budapesten lévő Szent János kórházban gyakran hibásodik meg a lift, de itt trafó-, aggregátorcsere miatt is mondtak már le sürgősségi ügyeleteket.
A Dél-pesti Centrum Kórházban a CT karbantartása, valamint aggregátor- próba miatt is mondták már le a politraumatizált sérültek fogadását.
Az ottani égési osztály idén előreláthatólag decemberig felújítás miatt nem működik, de már korábban is szünetelt, akkor az intézmény járványfeladatai miatt.
A határozatok áttekintésekor rögtön látszik, hogy tipikus hiányszakma a neurológusoké, a pszichiáterekké, de a nőgyógyászok és a neonotológusok is gyakran hiányoznak az állami ellátásából. Ugyanakkor szinte nincs olyan terület, amelyben a szakemberhiány ne akadályozná valahol a betegek ellátását. Így a szolgáltatás szünetek érintik például
fül-orr-gégészek, szemészek, belgyógyászok, tüdőgyógyászok, a stroke ellátásban nélkülözhetetlen ideggyógyászok, fogszabályozó szakorvosok, érsebészek rendeléseit és ügyeleteit is.
Kisbéren például júniustól nem működik a szemészet, a Sportkórházban tavaly februártól nincs gasztroenterológia és EEG szakrendelés, és ez előreláthatóan így is marad jövő év márciusáig.
Van ahol ezek a hiányok kritikusan halmozódnak is. A szolnoki megyei kórház humánerőforrás krízise „már a holdról is látszik”.
Márciusban többször is le kellett mondaniuk a neurológiai, a stroke, az arccsont- és állcsont sebészeti, illetve a fülészeti ügyeleteiket. Májusban, júniusban és júliusban már a szülészeti ügyeleteket sem tudták biztosítani szakemberhiány miatt.
Az ő esetükben az országos tisztifőorvos már júniusban javasolta az Országos Kórházi Főigazgatóságnak, hogy próbálják meg kirendeléssel csökkenteni a bejelentett „üzemszünetek” számát. Ám ennek nem lett látványos eredménye, júliusban újabb 14 napra nem tudnak kiállítani elég embert a szülészeti készenlét biztosításához. A kismamák ellátására a Honvédkórházat, a Semmelweis és a Debreceni Egyetem klinikáit, illetve karcagi és mezőtúri kórházat jelölték ki.
Az utóbbi júniusban maga sem tudta kiállítani a saját szülészeti készenlétét, ezért kérték, hogy mentesítsék őket a szolnokiak mentesítésétől.
