Bolond árnyék
karcolja homlokom.
A mechanikus teü-
matikon a templom
mellett áll, de tévedek,
ha Jézus szent nevében
nem hiszek. Kenyérré
változtatom testedet.
A kertész lánya délben
eltemet. Talán hajnal van.
Talán pitymalat. Egyetlen
bizonyosságként marad
a bizonytalanság valósága.
Leszakadt a középső fa
ága.
Céklára vetül
a mechanikus
teümatikon
árnyéka.
Láthatatlan ok
a néma kertész
szándéka.
Hallgat, mint a múlt,
nincs szava.
Cím nélkül. Ez lett a címe.
A reneszánsz mechanikus
teümatikont rajzolta
le úgy, mintha Betlehemben
állna az istálló helyén.
A születés mellett három
szereplő várakozik, de
délről senki nem érkezik.
A test kenyérré változik.
