Pánik, kapkodás, erőlködés, hiteltelen okoskodás - ebben foglalható össze az MNB monetáris politikáért felelős alelnöke, az egyre jobban elbizonytalanodó Virág Barnabás kiselőadása arról, hogy két héten belül miért kellett kétszer - előbb 1,85, majd 2 százalékponttal - felemelni a jegybanki alapkamatot. Így az már csak hajszálnyira van a 10 százaléktól.
A tavaly júniusban elkezdett, elhibázott ütemű, megkérdőjelezhető kommentárokkal fűszerezett kamatemelési ciklus következtében a forint lett az Európai Unióban az erejét a legnagyobb mértékben elvesztő deviza, az alapkamat pedig immár a legmagasabb. Az alelnök mindhiába fogadkozik, hogy "a jövőben a leghatározottabban fellépünk az árstabilitás megteremtése érdekében, miképpen tettük idáig is, s határozottan beavatkozunk, ha szükséges." (Azt csak nem mondhatja, mint az utcahosszal lemaradó versenyző: "hát a felkészültségemből ennyi telik.")
Aligha dicsekedhet a teljesítményével Kardkovács Kolos, a Monetáris Tanács másik tagja is, akinek ugyan csak szeptemberben jár le a hatéves - önértékelésével szemben: eredményekben felettébb szegény - mandátuma, de biztos, ami biztos, az Országgyűlés gazdasági bizottságának kormánypárti többsége már most újabb hat esztendőre bizalmat szavazott neki. A jegybankár felettébb érdekes módon nyugtatta meg a közvéleményt. Nem kevesebbet állított, mint hogy "a magyar kormány helyesen választott irányt, hogy az inflációt, az időhorizonton az árstopokkal elhúzta”. Ha valaki esetleg nem vette volna észre, a júniusi, csaknem 12 százalékos éves drágulási ütem az "elhúzás" eredménye. Közben a jegybank várakozásai szerint a vágtató infláció leghamarabb ősszel fékeződhet le, de 2023-ban sem kerül az úgynevezett toleranciasávnak még a közelébe sem.
Kardkovács Kolos újraértelmezte a jegybanktörvényt, amikor nem kevesebbet állított: "Az inflációért nem az MNB felelős, de az utolsó védvonal." Ezzel szemben a jogszabály szerint: "Az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása." Azt viszont a törvény nem írja elő, hogy kizárólag a kormánypártok jelölhetnek tagokat a Monetáris Tanácsba. Az ellenzéknek most aligha lenne nehéz a jelenlegieknél felkészültebb szakemberekre javaslatot tenni.
A kormány és a jegybank kapcsolata továbbra sem harmonikus, hiszen Virág Barnabás állítása szerint az MNB is csak a törvényjavaslat beterjesztésekor értesült arról, hogy a kata igénybevételi feltételei drasztikusan módosulnak. Arról sincsenek információik, hogy mi lesz az árstopok és a rezsicsökkentés kivezetésének a sorsa. Márpedig ezek ismerete nélkül az inflációs kilátásokat - azaz minden bizonnyal az emelkedést - nem lehetséges felmérni. A tovább gyűrűző hatásokról ne is beszéljünk.
A jegybank részéről jogos kívánság, hogy az állami pénzügyek és a monetáris politika céljai egymásra épüljenek. Mint már megszokhattuk: még ha áttételesen is, az infláció várható ütemének alakítása Orbán Viktor kormányfő kezében van. Ez azonban aligha menti fel a jegybankot, a monetáris politikája kudarcáért vállalnia kell a felelősséget.