A James Webb űrteleszkóp első mélyűr felvételén, melyet maga az Egyesült Államok elnöke, Joe Biden mutatott be a SMACS 0723 elnevezésű galaxishalmaz látható - olvasható a NASA honlapján. Biden az eseményt “történelminek” nevezte, ami “új ablakot nyit a Világegyetem történetére”. Galaxisok ezrei - köztük a leghalványabbak, amelyeket valaha az infravörös tartományban megfigyeltek - láthatók első ízben a Webb első képén. Az égbolt egy akkora szelete látszik rajta, mint egy homokszem kartávolságból. A többféle hullámhosszon készült képeket a Webb infravörös-közeli kamerája (NIRCam) rögzítette több héten keresztül, és számítógépes összeillesztés eredménye. A SMACS 0723 úgy látszik rajta, ahogyan 4,6 milliárd évvel ezelőtt nézett ki. A galaxishalmaz gravitációs lencseként viselkedik, meggörbíti és felnagyítja a közelében elhaladó fénysugarakat és így a mögötte lévő, még távolabbi galaxisokat is láthatóvá teszi: ezek a képen a megnyúlt, ívelt formájú foltok, amelyeket senki sem látott ezelőtt. A kutatók hamarosan többet meg fognak tudni a galaxisok koráról, tömegéről, összetételéről, ahogy a Webb egyre újabb és újabb struktúrákat keres majd a távoli világűrben. “Több mint 13 milliárd évre tekintünk vissza. Sok kép lesz majd látható, közel az Univerzum keletkezésének becsült kezdőpontjához. Majdnem a kezdetekig megyünk vissza” - mondta Bill Nelson az űrügynökség igazgatója.
Az infravörös sugárzás
Az infravörös sugárzás valójában elektromágneses sugárzás: nevét onnan kapta, hogy az elektromágneses hullámok sorában ez a hullámtartomány az általunk látható fény „alatt” kezdődik, ami a vörös. Ezeket nevezték el infravörös sugaraknak. Ennek megfelelően infravörös sugárzáson a 780 nm (a milliméter milliomod része) és az 1 mm közötti hullámhossz tartományt értjük. Az infravörös sugarakat az emberi szem már nem képes fényként érzékelni, a bőr melegérző idegvégződései viszont képesek hőként felfogni. A világűrben megtalálható infravörös sugárzás nagy része nem jut el a Föld felszínére, mivel a légkör kiszűri.
A hétfői elnöki bemutató csak figyelemkeltő felvezetés volt, magyar idő szerint kedd délután újabb négy képet mutattak be a NASA internetes televíziós közvetítésében. A képeken látható a 7600 fényévnyi messzeségben lévő Carina Nebula, amely csillagok szülőhelye: az egyik legnagyobb és legfényesebb nebula, azaz csillag közi felhő az égbolton. Bemutatták a WASP-96 b nevű óriás gázbolygóról készült képet is, amely 1150 fényévre van a Földtől, 3,5 év alatt kerüli meg csillagát és fele akkora, mint a Jupiter. Látható volt a Southern Ring (Déli Gyűrű) bolygónebula is, amelyet 2014-ben fedeztek fel: 2000 fényévre van tőlünk, az egy haldokló csillagot körülvevvő gázfelhő. Megmutatták a Stephan’s Quintet kompakt galaxishalmaz képét is, amely az első felfedezett ilyen objektum volt 1877-ben, 290 millió fényévre van innen, a Pegasus csillagképben.
A távcsövet több halasztás után tavaly december 25-én bocsátották fel, és arról a James Webbről nevezték el, aki a NASA igazgatója volt a hatvanas években, és kulcsszerepe volt az Apollo-program lebonyolításában. (Az elnevezés ellen most 1700 csillagász levélben tiltakozik, mert James Webb üldözte az LMBTQ-embereket az 1950-es és 1960-as években, de a NASA tavaly szeptemberben közölte, miután erre nem találtak bizonyítékot, nem változtatják meg a nevet.) A sikeres fellövés és néhány napos utazás után, ez év január 4-én kinyitották a teleszkóp vitorla formájú, ötrétegű, teniszpálya méretű hővédő-pajzsát, majd a hétméteres karon lévő másodlagos tükör került a helyére, amit a műszerek hőjét elvezető hűtő kinyílása követett. A távcső készre való kihajtogatása végül az összes hatszögletű tükrszegmes helyére kerülésével 8-án fejeződött be. Az azóta eltelt időben megvárták, amíg lehűlt, és pontosan beállították műszereit. Az első tesztképek februárban készültek, de a teljesen pontos, hivatalosan is késznek tekinthető beállítás után készült első fotókat csak hétfőn, illetve tegnap mutatta be a NASA. A tízmilliárd dolláros űrtávcső főtükrét 18 darab 1,32 méter átmérőjű, hatszögű aranyozott berilliumból készült szegmens alkotja, amelynek átmérője, 6,5 méter. Az aranyréteg “vastagsága” az emberi hajszál mindössze tízezred része. A James Webb a Földtől mintegy 1,5 millió kilométerre, a Föld-Nap-rendszer L2-es Lagrange-pontjából dolgozik. Ez az egyik hely az űrben, ahol a Föld és a Nap vonzereje kiegyenlíti egymást, ezért itt a gravitáció nem fogja lökdösni a teleszkópot. A műszert azért is kellett a Földtől ilyen távoli pályára küldeni, hogy messze legyen a zavaró infravörös sugaraktól, azaz a Nap, a Föld és a Hold melegétől is. A tábcsövet -233 C fok alatt kell tartani, hiszen hidegebbnek kell lennie, mint azok az objektumok, amiket megfigyel, miközben a védőpajzs külső oldalán 85 Celsius fok van. Ebben a távolságban az űrszeméttől sem kell félteni, ha mégis javítani kellene, az nem lesz lehetséges. Marcia Rieke, az Arizonai Egyetem csillagászprofesszora szerint minden tökéletesen működött.
