Talán szakmai ártalom - arabisztika – talán nem, de én még mindig az 1001 éjszaka meséinek a világában élek. Bagdad „Zöld Övezetét” Budapesten, ahol lakom, Zuglónak hívják. A Bosnyák téri piac számomra már a csársi, a Rákos-patak pedig a Nílus. Amikor a fiam 2-5 éves volt, rendszeresen látott „jokodilokat” a Nílus-patakban, de sajnos, a globális felmelegedés ellenére ezek a szép hüllők azóta már eltűntek. És a patak elhínárosodott. Reggelente a Nílusom mellett szoktam futni, és - Asszuán és Kairó között - gyakran elgondolkozom. Többek között a már megírt cikkeimről. Arról, hogy jól fogalmaztam-e, nem hagytam-e ki valamit, helyes írás-e.
A Népszava június 14-i számában megjelent egy írásom, „Arab nevek és a dzsihádizmus” címmel. Előző nap, amikor napfénysebességgel kocogtam a Kornison, és az előbb említett cikkemen gondolkodtam, egy kiskutya futott felém. Sose láttam még sem őt, sem a gazdáját, aki kedvesen utána kiáltott: „Ájse! Gyere vissza!” Az „Ájse” szó hallatán egyből belecsöppentem egy másik mesébe, és udvariasan ellihegtem a gazdinak, hogy az „Ájse” helyesen „Áisa”. Aztán tartottunk egy kis szóetimológiai eszmecserét, kölcsönösen elbeszélve egymás mellett. Én nem részleteztem, hogy miért gondolom azt, hogy az Ájse Áisa, inkább mindent ráhagytam a hölgyre, akitől megtudtam, hogy a szerintem is arab név szerinte orosz vagy héber és arab eredetű.
Utólag megkritizáltam önmagam, hogy csak vissza kellett volna venni a tempóból, és némán továbbfutni. Ugyanakkor mégsem haragszom magamra. Mert ha az embereknek az természetes, hogy a nem munkaidőben lévő orvos, rendőr, ha kell, segít, ezen analógia alapján talán az sem baj, hogy „arabászként” néha nem álmodozom, hanem a jelenben élek. Amúgy az Áisa jelentése „élő”, és Mohamed egyik feleségét hívták így. De ezt már nem mondtam, hanem elköszöntem, és amit még mondani akartam, azt most inkább leírom.
Amikor az ember elnevez egy állatot, akkor arra is figyelnie kell(ene), hogy az adott névvel nem sért-e meg valakit vagy valakiket. Mindnyájunk számára természetes, hogy nem személyneveket adunk az állatoknak, vagy ha igen, akkor azt csak azért tesszük, mert az a név már viccesen hangzik a magyar fül számára. De sem vallási, sem világi hírességekről, köztiszteletben állókról nem nevezünk el házi kedvenceket.
A szunnita iszlámban „Áisa” egy nagy, köztiszteletnek álló személyiség, igaz, a síiták már nem kedvelik. De ennek ellenére sem szerencsés ezt a nevet adni egy állatnak, főleg annak ismeretében, hogy a dzsihádisták legtöbbje szunnita. Bár nem gondolom, hogy a hírekben szereplő dzsihádistákkal lenne tele a Rákos-patak környéke, mert az általuk elképzelt kalifátus északi határát az M3-as budapesti bevezető szakaszánál akarják meghúzni.
A „dzsihád”-ról manapság mindenkinek a szent háború és a terrorizmus jut az eszébe, bár a szó valós jelentése: törekvés, erőfeszítés, szorgalom, iparkodás a jó, a helyes megvalósításáért, Isten útján. Az iszlám bölcsei szerint dzsihádozni négyféleképpen lehet: szívvel, nyelvvel, kézzel vagy karddal. Szóval nem is olyan egyszerű a „dzsihád” és a „dzsihádizmus” meghatározása. De a magyar nyelvben olyan gyakori az arab szavak helytelen fordítása, helyes ferdítése, hogy azokkal már szó szerint Nílust lehetne rekeszteni.