A napokban érkezik a nyugdíjasokhoz és a nyugdíjszerű ellátásban részesülőkhöz a kiegészítő állami juttatás. Jogosan örül sok-sok idős ember annak, hogy időlegesen enyhül a rájuk nehezedő anyagi nyomás.
A kifizetés mostani időpontját a miniszterelnök még ez év márciusának végén ígérte meg, kedvezően eltérve a törvényben megfogalmazott novemberi kifizetési kötelezettségtől. A nyugdíjas szervezetek örömmel fogadták az előrehozott folyósítás bejelentését, mert azt a már évek óta kért változtatásként értékelték. Örültek annak, hogy az időseknek nem kell majd a késlekedő folyósítás miatt hónapokig hitelezniük az állami költségvetésnek.
A legjobban az a közel egymillió idős társunk várja a nyugdíj-kiegészítést, aki leginkább megszenvedte a hibás költségvetési tervezés következményeit, és ellátásuk jelenleg havi 120 ezer forint alatt van. Az év elején felelőtlenül meghatározott és jogszabályban rögzített, évi öt százalékos nyugdíjemelésről szóló kormányzati döntésről már a közzététel pillanatában tudott volt, hogy messze áll a várható éves fogyasztói-áremelkedéstől. (Az MNB már decemberben éves szinten hat százalékos inflációt prognosztizált, a KSH pedig januárban 7,4 százalékos inflációt regisztrált.)
A nyugdíjas társadalom legkiszolgáltatottabb csoportja azok, akik minden kiadott fillért háromszor is meggondolnak, hosszan kénytelenek mérlegelni, mielőtt megvásárolják a megélhetésükhöz nélkülözhetetlen árut vagy szolgáltatást. Az e csoportba tartozóknak az ígért 3,9 százalékos nyugdíjemelés csekély segítséget jelent. Azoknak, akiknek jelenleg havi 80 ezer forintos a juttatásuk, háromezer forintnál kevesebbel, akiknek pedig havi 120 ezer forintos a juttatásuk, júliustól mintegy ötezer forinttal nő a nyugdíjuk. Az persze igaz, hogy az emelés visszamenőleges hatálya miatt az előbbiek egy összegben kapnak még 20 ezer, az utóbbiak pedig 31 ezer forintot - ez a kormány téves tervezése következtében szükségessé vált kompenzáció.
A fenti szomorú adatok arra csábítják az elemzőt, hogy két irányból is bemutassa a helyzet tarthatatlanságát. Kézenfekvő egyrészt a „kiváltságos” nyugellátásban részesültek kedvezményes helyzetének további növekedésére utalni. Egy havi 400 ezer forintos nyugellátásban részesülő személy esetén a növekedés júliustól közel havi 15 ezer forint, és ezen felül még egy összegben plusz közel 100 ezer forint juttatást is kap. Ezt az aránytalanságot látva akár azt is mérlegelhetnénk, hogy mennyire igazságtalan a mai nyugdíjrendszer. Kérdés, indokoltak-e ezek a különbségek, hiszen mind az alacsony-, mind a magas nyugellátásban részesülők ma már a „társadalmi munkamegosztás” azonos szintjén vannak, azaz nyugdíjasok. Az tehát mindenképp felvetődik: rendben van-e, hogy a nyugdíjellátás meghatározásakor indokolt – hiszen az életutat tükröző – ellátási különbségek az évek során tovább növekedjenek?
A másik megközelítési lehetőség, ha a kapott nyugdíjemelés összegét a vásárlóerő alakulásának szempontjából vizsgáljuk. Ez a szempont ugyanis felveti a nyugdíjas társadalmon belüli szolidaritás szükségességét. Hiszen azt olvashatjuk, hogy az alapvető élelmiszerek 22,1 százalékkal; ezen belül a sajt, kenyér, tojás, stb. ára több mint 30 százalékkal; a gyógyszerek, gyógyászati termékek ára pedig 20 százalékkal növekedett. Nos: ehhez képest kell mérlegre tenni a 3,9 százalékos júliusi nyugdíjemelést. Valóságos dilemma elé állíja ez a kormányzati intézkedés az alacsony nyugellátásban részesülőket: a napi betevőre kuporgassanak, a leértékelt áruk között válogassanak, vagy az életüket meghosszabbítani képes gyógyszerekre költsenek? (A rezsi törlesztésére, a kegyeleti költségekre való takarékoskodásra most ne is térjünk ki.)
A méltatlan helyzet megoldására az Alkotmánybíróság egyik utóbbi határozata kínálhatja a megoldást. Az AB úgy fogalmazott, hogy a mai nyugdíjrendszer a „szolidaritás és szociális kiegyenlítés gondolatán nyugszik.” Ha figyelembe vesszük az AB határozatát (29/2017. (X.31.) AB határozat), akkor némileg orvosolni tudjuk a kiáltó igazságtalanságokat. A várható megoldást a következő időszak lépései kínálják. Az idén még számíthatnak az idősek a nyugdíjasoknak folyósítandó novemberi további nyugdíj-kiegészítésre (az MNB év végi inflációs prognózisa kb. 13 százalék, amely további kb. 4 százalékos nyugdíjemelést eredményezne novemberben, valamint szintén novemberi kifizetéssel várható a nyugdíjprémium folyósítása is). A tervbe vett és az év végéig aktualitássá váló kifizetések összege (újabb emelés novemberben: 120 milliárd forint, nyugdíjprémiumra félretett céltartalék: 30 milliárd forint) alkalmat teremthetne a szolidaritási elv érvényesítésére.
Ha az ezt célzó javaslatot elfogadnák, akkor minden 120 ezer forint alatti nyugellátásban részesülő idős személynek soron kívül 100 ezer forint egyszeri „nemzeti örökséget” vagy más néven „társadalmi osztalékot” adhatnánk. A javaslat előnye a rászorultak kiszolgáltatottságának csökkentésén továbbá a szolidaritás gyakorlatban való alkalmazásán túl, hogy nem terhelné plusz forrásigénnyel a központi költségvetést.