„Most kezd az emberek számára világossá válni, hogy az Oroszországtól való gazdasági és politikai függés mekkora biztonsági kockázatot jelent Ausztriának” –idézi a Washington Post Stephanie Krispert, a Neos osztrák liberális párt egyre tekintélyesebb parlamenti képviselőjét. Krisper immár a második olyan parlamenti vizsgálóbizottság meghatározó szereplője, amely vezető politikai erők korrupcióit vizsgálja. Az első esetben a 2017-19 között hatalmon volt szélsőjobboldali szabadságpárt (FPÖ) viselt dolgait elemezték, a képviselők figyelme azonban egyre inkább a ma is kormányzó néppárt (ÖVP) visszaélései felé fordult. „Nagyon alaposan ki kell vizsgálni az Ausztriára gyakorolt orosz befolyást” – közölte a képviselőnő, akinek eltökéltségével szemben az amerikai lap az osztrák politikai élet Oroszországgal kapcsolatos ellentmondásos viselkedésére hívja fel a figyelmet.
A kétarcúság bizonyítékát véli felfedezni a lap az Ausztria legismertebb kémjének nevezett Egisto Ott ügye kezelésében. A nyugati, különösen az amerikai titkosszolgálatok évek óta szilárd meggyőződése, hogy a nemrég feloszlott alkotmányvédelmi hivatalnál magas állásban volt rendőrtiszt Moszkvát látta el titkos információkkal, továbbá államtitkokkal, vesztegetéssel, bizonyítékok eltüntetésével foglalkozott. A 60 éves titkosszolgát 2017-ben távolították el és helyezték át a veszélytelennek tűnő biztonsági akadémiára, de ott sem fékezte magát, pénzért titkos adatokat szerzett megrendelőinek. Állítólag kulcsszerepet játszott a Wirecard nevű, már két éve csődbe ment német pénzkereskedő cég második embere, az osztrák Jan Marsalek elszöktetésében, abban, hogy a menedzser a felelősségre vonás elől Moszkváig fusson, s ott új identitást kapjon. Nagyon szövevényes történetről van szó, amelyben az orosz-osztrák baráti társaság nevű, vélhetően fedőszerv is benne volt, s Marsalek kapcsolatai magas osztrák körökig értek.
De Ottót azzal is vádolják, hogy a néppárti-szabadságpárti koalíció éveiben, azaz 2017 és 2019 között, amikor az FPÖ nevében Karin Kneissl lett a külügyi tárca vezetője,)külföldi kémszolgálatok embereivel is egyeztetve egy új osztrák szolgálat felépítésével próbálkozott. A hivatásos spion szoros kapcsolatban állt a szabadságpárttal, amely igyekezett különleges, meghitt viszonyt ápolni Vlagyimir Putyin Oroszországával. Kneissl, aki hírhedtté vált 2018-ban, amikor az esküvőjére Ausztriába érkezett orosz elnökkel táncolt, cáfolja, hogy bármit tudott volna a minisztériumban szerveződő titkosszolgálatról.
Őt az FPÖ bukása után több halálos fenyegetés érte – állítja – ezért elhagyta Ausztriát és Dél-Franciaországban telepedett le. Hogy onnan hogyan keveredett a Rosznyefty orosz energiaóriás jól fizető felügyelőbizottságába, arról nem ejtett szót.
Arról is keveset tudni, milyen érvekkel sikerült őt Ukrajna orosz megtámadása után hónapokkal – nagy nehezen –rábírni a zsíros állásról való lemondásra. Mindazonáltal az elemzők az orosz befolyás sikerének tulajdonítják Kneissl tevékenységét, de azt is, hogy amíg az uniós nyomás megengedte, két további volt osztrák kancellár, Wolfgang Schüssel és Christian Kern ült, orosz vállalati vezetésekben.
A követhetetlen mozgású Ottót, aki egyes vádak szerint németországi kémek oroszpárti munkáját is segítette, és svájci kémvonalon is feltűnt, ez év májusában bécsi lakásában letartóztatták, hamis tanúzással vádolták, de végül felmentették. Ott túl sokat tud, konstatálták a kommentárok, állítva, hogy Ausztria egyáltalán nem szeretne kellemetlen igazságokat nyilvánosságra hozni.
Arról az exxpress.at portál számolt be saját nyomozásra hivatkozva, hogy az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij egyik legfőbb ellenfele, Olekszandr Tupickij, az ukrán alkotmánybíróság volt első embere, aki az elnök számos korrupcióellenes törvényjavaslatát megtorpedózta, s az Oroszországba menekült volt ukrán elnök, Viktor Janukovics embere, a bécsi négycsillagos Stefanie szállodában él feleségével együtt hónapok óta. Az amerikai szankciós listán szereplő
volt alkotmánybírósági elnök a hírek szerint egy autó csomagtartójába bújva hagyta el Ukrajnát, és Magyarországon keresztül érkezett az osztrák fővárosba.
Az ukrán háború előtt harmonikusnak mondott, de legalábbis egyértelműen orosz fölényt mutató kapcsolatok felülvizsgálatára került sor az osztrák ásványolajipari vállalatnál, az OMV-nál is, ahol a 2015-ben a vezérigazgatói székbe került, majd idő előtt elbocsátott német Rainer Seele felelősségét mondták ki az orosz gáztól való egyre erősebb függésben. A vállalat júniusi közgyűlésén a részvényesek nem hagyták jóvá visszamenőleg Seele tevékenységét, s elhatározták, hogy oroszpártisága mellett kivizsgálják azt is, miért fizetett a cég 20 millió dollár szponzorpénzt Putyin kedvenc hokicsapatának a szentpétervári Zenitnek. Két héttel az emlékezetes közgyűlés után a Gazprom felére csavarta az Ausztriának küldött gázmennyiséget, amivel lehetetlenné teszi a gáztározók tervezett 80 százalékos feltöltését a téli szezonra.
A hétvégén megszólalt a befolyásos osztrák gazdasági kamara elnöke, aki jó ideje kritikák kereszttüzében áll azért, mert a szervezete a Krím megszállását követően túl közeli kapcsolatokat ápolt Putyinnal. Harald Mahrer a Kurier című napilapban arról beszélt, hogy nem csupán Ukrajna békéjéről van szó, hanem Németország és Ausztria társadalmi békéjéről is. „Gondoskodnunk kell jólétünkről és társadalmi békénkről, nem elég Ukrajnára lesni.”
