Igen fontos törvény ment át első olvasatban az olasz képviselőházban. A jogszabályban 16 milliárd eurót különítettek el el a családok és a vállalkozások javára az infláció, valamint a magas energia- és üzemanyagárak ellensúlyozására. A végszavazás július 11-én, hétfőn várható. A szöveget aztán július 15-ig a szenátusnak is módosítások nélkül kell jóvá kell hagynia.
Csakhogy ez a szavazás is azt jelezte, mennyire nehéz lavíroznia Mario Draghi miniszterelnöknek a pártok igényei között. Az Öt Csillag Mozgalom (M5S) képviselőinek ugyanis csak 73 százaléka hagyta jóvá az előterjesztést, 25-en nem vettek részt a szavazásban, kilencen pedig igazoltan voltak távol. Hasonló volt a távolmaradók aránya Matteo Salvini pártjában, a Ligában is. Mindez azt jelzi, hogy bár hivatalosan – az Olasz Testvérek kivételével – még egységkormány működik Itáliában, ez az egység csak papíron létezik. Az M5S-ben és a Ligában egyre többen érzik úgy, hogy a kormányzati szerepvállalás ártott a pártnak. Akad például olyan közvélemény-kutatás, amely már 10 százalék alatt méri a „csillagosokat”, Salviniék pedig ha közösen indulnának Silvio Berlusconi Forza Italiájával, amire egyébként mind kisebb az esély, akkor is csak Giorgia Meloni „Olasz Testvérei” mögött végeznének. Márpedig túl sok idő nem maradt a javításra: a tervek szerint jövő márciusban rendezik a parlamenti választást.
Giuseppe Conte, az M5S vezetője a hét folyamán találkozott Draghi miniszterelnökkel, de csak feltételekkel támogatta a kabinet további munkáját. Pedig Draghinak sokat köszönhet Olaszország, ezért esetleges megbuktatása – akár Conte, akár Salvini kezdeményezné – nagyon komolyan visszaüthet. Az államadósság ugyan továbbra is magas a járvány alatti szükségszerű költekezés miatt, s az energiaárak is az egekbe szöktek, mégis Itália „élhetőbbé” vált a jelenlegi miniszterelnök alatt, igyekezett leépíteni a bürokráciát, Róma pedig a nemzetközi színtéren is tényezővé vált.
Érdekes fintora a sorsnak, hogy épp a héten kezdődött az a per, ami a Draghi előtti, omladozó, Európa által lenézett Olaszország emlékét idézi fel: 2018. augusztus 14-én omlott össze a Polcevera folyó völgye felett átívelő Morandi híd, a tragédiában 43 ember vesztette életét. A tárgyalás csütörtökön reggel kezdődött az első meghallgatással és az ügyvédek és a bírák közötti eljárási csetepatékkal. Ám azonnal felfüggesztették azt, így a tényleges tárgyalás majd szeptemberben kezdődik. Összesen 59 személy került a vádlottak padjára. A genovai Igazságügyi Palotában nem hoztak különleges biztonsági intézkedéseket. Ám akkora érdeklődés kíséri azt, hogy az eljárás résztvevői, az érdeklődők és a sajtó képviselői számára egy négy helységet magában foglaló, hatalmas fehér sátrat állítottak fel. Az Aula Magnából – itt foglal helyet a három bíró - az eljárást videokapcsolaton keresztül közvetítik a három másik terembe.
A perben több mint 200 ügyvéd vesz részt. Legalább 180 tanút és szakértőt hallgatnak meg. A tárgyalás minden napján akár 500 érdeklődőt, több tucat újságírót várnak. Vagyis logisztikai szempontból is óriási kihívás annak lebonyolítása. A bíróság elnöke, Enrico Ravera elismerte: "Nincs olyan per, amely mintául szolgálhatott volna megszervezéséhez". Francesco Pinto főügyész szintén "korszakalkotó perről" tett említést.
Olaszországban a tárgyalások gyötrelmesen hosszú ideig tartanak, nagyon gyakori, s erről Silvio Berlusconi egykori kormányfő is tudna mesélni, hogy valakit azért nem ítélnek el, mert az egész ügy elévül az ónos lassúsággal haladó eljárás miatt. Az olasz ügyvédek kiválóan értenek ahhoz, miként lehet késleltetni a pereket. S ez a veszély most is fennáll. Ravera bírósági elnök szerint a Morandi híd perben aligha várható ítélet 2024 előtt. Ezután következik a másod- és harmadfokú fellebbezési tárgyalás. A katasztrófa után tehát úgy tíz évig nem lehet végleges ítéletet hozni. Addigra azonban a Morandi-perben tárgyalandó bűncselekmények közül több is elévülhet.
A vádlottakat az ügyészség gondatlanságból elkövetett emberöléssel, a közlekedésbiztonság súlyos megsértésével, hamis tanúzással, okirat-hamisítással, valamint hatósági intézkedések elmulasztásával vádolják, kivált az 1967-ben átadott Morandi híd kötelező karbantartását és javítását illetően. Az egyik fővádlott Giovanni Castellucci, az autópályákat üzemeltető Autostrade per l'Italia (ASPI) egykori elnöke. Rajta kívül vádat emeltek az ASPI és az autópálya-üzemeltető leányvállalatainak további 29 vezetője ellen. A koronatanúk között szerepel két volt közlekedési- és építésügyi miniszter, Graziano Delrio és Antonio Di Pietro, valamint Roberto Tomasi, az ASPI jelenlegi vezetője. A perhez megrendelt szakértői jelentés szerint a karbantartás többéves hiánya, a ritkán végzett javítások és a talált szerkezeti károk ellenőrzésének hanyagsága okozta a betonhíd összeomlását. Giorgio Robbiano, az áldozatok testületének egyik tagja, aki a tragédiában testvérét, sógornőjét és nyolcéves unokaöccsét vesztette el, elmondta: „Azért kellett meghalniuk, mert a híd fenntartásán profitéhes emberek pénzt akartak megtakarítani”. Settimo Martinello hídszakértő úgy véli, hogy a mai napig az ország hídjainak 60-70 százalékát nem ellenőrzik rendszeresen, és emiatt a hanyagság, a bürokrácia tehetetlensége és a pénzhiány nyomán hidak százait fenyegeti az összeomlás veszélye.
