"A tisztességesség még nem jelent gyengeséget. Mindig van mivel válaszolnunk. Amerika pedig jobban teszi, ha mindig emlékszik: van ott orosz terület – Alaszka. Amikor rendelkezni kezdenek a mi külföldön lévő vagyonunkkal, mielőtt ezt tennék, jobban teszik, ha belegondolnak, hogy nekünk is van mit visszaszereznünk!" – jelentette ki a duma szerdai ülésén Vjacseszlav Volodin házelnök, Vlagyimir Putyin államfő közeli szövetségese. Szavai arra utalnak, hogy a Kreml lázasan keresi, mivel tudna visszavágni az ukrajnai háború miatt szankciók sorát elfogadó „kollektív nyugatnak”, legfőképpen pedig az Egyesült Államoknak.
Alaszka visszaszerzését korábban csak az orosz politika kedvenc provokátora, a tavasszal koronavírus-fertőzésben elhunyt Vlagyimir Zsirinovszkij vetette föl időről időre. Az ötlet azonban nagyjából annyira vehető komolyan, mint amikor Donald Trump elnök meg akarta venni Dániától Grönlandot. Talán még annyira sem, hiszen feltételezi, hogy az USA önként lemondana egyik tagállamáról – vagy azt, hogy Oroszország háborúban legyőzné a világ messze legerősebb hadseregét. Zsirinovszkij halála után a Kreml pártjához, az Egységes Oroszországhoz tartozó Oleg Matvejcsev duma-képviselő állt elő azzal, hogy Oroszországnak mindent vissza kell szereznie, ami egykor az övé vagy a Szovjetunióé volt. Mike Dunleavy alaszkai kormányzó erre a Twitteren válaszolt: „Sok szerencsét hozzá!… Több százezer felfegyverzett alaszkai polgár és katona gondolja másként a dolgot.”
Ha Alaszka miatt nem is valószínű, hogy kitörne az atomháború, Putyin elnök nyilatkozatai miatt világszerte érezhető az aggodalom. Lengyelországban és Romániában már jódtablettát osztogatnak, amelyet nukleáris támadás esetén kellene bevenni, csökkentendő a sugárfertőzés hatásait. A kereslet Belgiumban, Hollandiában és másutt is megugrott, a patikusok nem győznek figyelmeztetéseket kiadni, miszerint előre értelmetlen és káros bevenni a pirulákat.
A világon mintegy 9600 nukleáris robbanófej áll bevetésre készen – még néhány ezer raktárakban várja, hogy szétszereljék. Az arzenál 90 százalékán Oroszország és az Egyesült Államok osztozik, a harmadik helyezett Kínának „csupán” 350 robbanófeje van. Egyedül az orosz védelmi doktrína feltételezi az atomfegyver elsőként való bevetését egy hagyományos fegyverekkel vívott háborúban – ha az létében fenyegeti az országot. Az egzisztenciális veszély mibenléte homályos, de feltételezhető, hogy a Putyin-rezsim túlélését fenyegető vereségre is érthető. Arra pedig mindenképpen, ha Ukrajna a mostani realitásokra rácáfolva netán hatékony támadást tudna indítani a 2014-ben elveszített Krím visszafoglalására.
Amerikai részről fokozottan figyelik a Putyin által elrendelt nukleáris gyakorlatokat és az orosz raktárokat. A kérdés szakértője, Eric Schlosser amerikai újságíró a The Atlantic honlapján azt írta, hogy az oroszok azonnal csak a tengeralattjárókon és a szárazföldi silókban telepített stratégiai rakétáikat vethetik be. Minden más, így a repülőgépekről indítható vagy szárazföldi taktikai fegyverek esetében előbb ki kell hozni a robbanófejeket a depóból és eljuttatni a hordozókhoz. Ez legalábbis néhány órát venne igénybe és az amerikai hírszerzés több forrásból is értesülne róla: a műholdak, az országutakra telepített titkos kamerák és a tározókat szemmel tartó ügynökök révén. A Fehér Háznak tehát lenne némi ideje a válasz megfontolására.
Az oroszok négy forgatókönyv közül választhatnak, robbanthatnak bombát demonstrációs céllal a Fekete-tenger fölött, megpróbálhatják lefejezni az ukrán politikai vezetést, csapást mérhetnek egy kizárólag katonai célpontra, végül okozhatnak tömeges emberveszteséget egy nagyvárosban. Az amerikai válasz nyilván attól is függene, hogy ezek közül mi következne be. Felmerülhet a Fekete-tengeri hadiflotta vagy a Kercsi-híd elleni nukleáris csapás, de az ukrán légtér fölötti teljes repülési tilalom is, akár az orosz honi légvédelem részleges kiiktatásával. Ha viszont Litvániát vagy Lengyelországot érné orosz atomtámadás, az bizonyosan világháborúhoz vezetne. A Pentagon szimulációi során egyik lehetséges forgatókönyv sem végződne jól, s a Fehér Ház állandó stábot hozott létre az opciók vizsgálatára.
Seward szamársága
Kegyetlenül kritizálták, amiért értelmetlen dolgokra szórja el az adófizetők pénzét, de az idő a diplomatát igazolta. A pénzszűkébe került II. Sándor orosz cár kormányával 1867-ben William Seward amerikai külügyminiszter tárgyalta le Alaszka megvásárlását. A 7.2 millió dolláros vételár mai kurzuson 140 millió (forintban kb. 57 milliárd) lenne. Amióta az 1890-es években aranyat találtak a Klondike folyó mentén, már senki sem hívja a tranzakciót Seward szamárságának, ahogyan kezdetben emlegették. Az ügylet orosz részről azért is tűnhetett kedvezőnek, mert a XVIII. századi felfedező expedíciók nyomán valójában sosem hódították meg a csaknem másfél millió négyzetkilométeres (15 Magyarországnak megfelelő) területet. Csupán a partvidéken hoztak létre néhány nem túl jövedelmező kereskedelmi állomást. A jelenleg is csak 740 ezer lakosú Alaszka 1959 óta az USA tagállama.
