- Lázadó vagy anarchista?

Dobar dan! Ja sam Geza.

Géza, pont úgy beszél, mintha vajdasági lenne.

Édesapám ott született.

Tényleg? Én eszéki vagyok, a beszélt „szerbhorvát” nyelv annak idején rengeteg német és magyar szót tartalmazott. Például egy idősebb embert bácsikának hívtunk, nem „csikónak”. Csikó Géza helyett Géza bácsi!

Ha már a kulturális keveredéseknél tartunk, a Wikipedia szerint ön horvát-dán színész.

Nincs ezzel semmi baj. A nemzeti identitásom alapján splitinek hívnám magam. A jugoszláv évek alatt kísérleti színházzal fogalkoztam ám Dániában lettem filmszínész. Méghozzá a dánnál is dánabb városi történetben, a Pusher – Az elveszett városban. A gyermekeim bilinguálisak, dánul és horvátul is perfektek, csakúgy, mint az unokáim. Nekem mindegy melyik nyelven játszom, ha kell dán, ha kell horvát vagyok és senki nem tud ebbe belekötni.

Rüben Östlund Cannes-ban Arany Pálmával elismert A szomorúság háromszögében pedig orosz oligarchát alakít. Hogyan kerülte el az archetpikusság csapdáját?

Úgy, hogy én nem abban gondolkodom. Nézze, őszintébb leszek, mint ő, mert én el merem mondani: dán színészre volt szüksége a koprodukciós finanszírozás miatt. Ez az igazság része. Miképpen az is, hogy semelyik dán színész sem tudta volna eljátszani ezt az oligarchát, aki szart gyárt és ad el, mint én. Jugoszláviában én a saját bőrőmön keresztül tapasztaltam, amikor, a Komszomolból átléptek a piacgazdaságba. Szóval nem féltem attól, hogy valamit félreértek, csak emlékeznem kellett a hitelességhez. Ebben szakértő vagyok. De persze, értem miért kérdezi, alakítottam én már orosz oligarchát a St George's Day című gengszter blődliben, ott az volt a feladat, de képes vagyok különbséget tenni a kettő között. Utóbbi vegytiszta szórakoztatás volt, Ruben alkotása társadalomkritika.

Méghozzá a rendező azt is mondja: ha marxizmusról állít valaki valamit, ad absurdum filmet forgat, kicsit hinnie is kell benne. Ön hogy van ezzel?

Nyilván egyet értek ebben Rubennel, de én azért nem vagyok akkora szocialista, mint ő. Legalábbis a szó nyugati értelmében. Jugoszláviában a kísérleti színház a kontrakultúrát jelentette, a sorok közötti tiltakozást, én ebben a lázadásban hittem. Mi nem a marxizmust tagadtuk, csak éppen a megvalósításában nem hittünk. Még akkor sem, ha az a keleti blokk legvidámabb módján működött. Amikor Zágrábban tanultam szociológiát, úgynevezett hidegháborús marxisták csoportjai alakultak, akik hittek az eszmében, csak épp Titóban nem. Keleten a lázadás a baloldalon belül történt meg, nyugaton már inkább az anarchizmus elvét jelenti. Én még az előbbihez tartom magam a mai napig.

Van ma még értelme a bal- és jobboldaliság fogalmának?

Hogyne lenne, csak éppenséggel ezek az idő előrehaladtával egyre összetettebb fogalmakká válnak. Dániában a szociáldemokraták nacionalisták és homofóbok, gyűlölnek minden idegent. Őket még véletlenül sem nevezném baloldalinak. Szerencsére a kultúrában a határok ennél sokkal egyértelműbbek.

Nem idegesíti, amikor a bevándorlókat okolják?

Dehogynem. Sőt, undort kelt bennem. Ez nagyon érzékeny pont. Kelet-Európában nagyon sokéig azt hallgattuk, hogy a nyugat mennyivel jobb, demokratikusabb és szívesen látnak majd minket. erre, amikor egyesült Európa és kinyíltak a határok, az idegengyűlölet fogadott minket. Amikor annak idején sokat utaztam busszal Dániába, már az osztrák határnál leszállították a buszt és minden sötét bőrűt és kelet-európai külön vizsgálat alá vettek. Jöttek a keresztkérdések: honnan jöttél, hova mész, hol alszol, mennyi pénzed van. Elvileg ugyan olyan európaiak voltunk immár, mint ők, de az a fene nagy szabadság, amir magukról hirdettek, egyszerre nem volt sehol.

Mit szólt ahhoz, hogy A szomorúság háromszögében mint az orosz oligarcha a marxista amerikai hajóskapitánnyal találja szembe magát, tulajdonképpen azt jelenti, hogy Woody Harrelsonnal fog együtt játszani?

Sokkoló meglepetés volt, mert nagyon sokáig úgy volt, nem Woody, hanem egy másik színész lesz a kapitány. Sőt a legelején, amikor megkaptam a forgatókönyvet és olvasópróbára kellett mennem, azt hittem, nekem kell majd a kapitányt alakítani, így az ő szövegét tanultam meg. De visszatérve a kérdéshez, amikor kiderült, hogy végül Woody Harrleson leszerződött, nagyon örültem, mert a zabolátlan energiái zseniálisak. Ő nem brahiból bolond, hanem valóban az. Ez persze olyankor furcsa lehet maganszférában, furcsa helyzeteket okozhat, viszont ezt ő képes abszolút befordítani a színészi játékba és ettől lesz ő minden egyes pillanatban hiteles a kamerák előtt. A kapitány papíron groteszk módon túlzó volt, de Woody energiáival lenyűgöző. Így, hogyan fogalmazzak, pazar volt vele együtt dolgozni.

A bónuszkérdés: Nicolas Winding Refn, ha bajba kerül, forgat egy Pusher filmet. Lesz negyedik rész?

Lesz hát. Amig Nicolas és én élünk, mindenképpen. De, ez titok, nem is mondtam semmit.