Három évet kellett várni, hogy végre nézhessük a Stranger Things című horrorsorozat folytatását, de úgy tűnik, megérte: a negyedik évad több mint 1,15 milliárd órányi nézettséggel került a Netflix toplistájának csúcsára. A szezon ráadásul olyan hosszú lett, hogy két részletben jött ki: a májusban debütált hét epizód mindegyike több mint egy órás, míg a július 1-jén érkezett duplarész közel négy óra – a záróepizód önmagában két óra húsz perc, akárcsak egy hosszabb mozifilm.
A sorozat két atyja, a mozifanatikus Duffer Fivérek pedig a játékidőbe mindent belepakoltak. Először is remekül hozzák a sorozatra jellemző nyolcvanas évek fílinget, olyan érzést keltve mintha nem is egy Netflix-szériát, hanem egy, a korszakban elveszett filmet néznénk – csak épp nem VHS-en. Utóbbi érzésre rásegítenek a hol nyíltabb, hol burkoltabb filmes utalások (Carrie, Hellraiser, Rémálom az Elm utcában), a zenei betétek (Kate Bush, Metallica, Journey) és a horrorjelenetek, melyek a nyolcvanas évekhez híven brutálisak, kegyetlenek és olykor túlzóak: ha feltűnik egy szörnyeteg, már nemcsak a vér folyik, de a csontok is repednek.
Nézzük azonban a sztorit. Ezúttal 1986-ban járunk, egyszerre három helyszínen. A fiatalok csapatának egy része Kaliforniában van, konkrétan Will, Jonathan és a korábban szuperképességekkel rendelkező Tizenegy (Eleven), aki képtelen beilleszkedni az osztályközösségbe, és alig várja, hogy szerelme, Mike megérkezzen hozzá. A másik szálon Hawkins városában vagyunk, ahol – az előző évadokhoz hasonlóan – ismét felüti a fejét a gonosz, aki ezúttal nem egy arctalan szörnyeteg, hanem egy antropomorf démon, Vecna, aki képes mások elméjébe bekúszni, és előhívni a legrejtettebb félelmeiket. Ezt megneszeli a csapat többi fiatalja, akik elhatározzák, hogy felkutatják és végeznek a lénnyel. A harmadik szál pedig egy kamcsatkai munkatáborban játszódik, ahol Hawkins város volt rendőrfőnöke, Hopper raboskodik, akiért elindul a bajtársa, Joyce és az egykori újságíró Murray.
Az évad tehát több szálon fut és több szereplőt mozgat, ráadásul feltűnnek benne új karakterek is. Említésre méltó a lázadó rocker, Eddie Munson figurája, aki minden tanévben kijelenti, hogy ezúttal tényleg leérettségizik, de az idejét inkább a gitárjával és a haverokkal tölti. Vagy a kaliforniai pizzafutár, Argyle, aki állandóan füvezik, betépve mosolyog, de mindig megoldja a rejtélyeket. És persze ismét feltűnik a cserfes szájú Robin, akit Uma Thurman és Ethan Hawke lánya, a tehetséges Maya Hawke alakít.
Akik azonban a sorozat igazi erejét adják, az a két fiatal hősnő, Tizenegy és a barátnője, a vörös hajú Max. Előbbi idővel egy nevadai földalatti bázisba kerül, ahol találkozik volt „papájával”, Brennerrel, aki kísérleteket végzett rajta, amikor még gyermek volt. Max története szintén traumával terhelt, neki az előző évadban meggyilkolt bátyja, Billy emlékével kell szembenéznie, valamint a lelkén elhatalmasodó depresszióval. Utóbbit ki is használja a főgonosz Vecna, aki Max tudatába jutva arra játszik, hogy előhozza a lány legrosszabb emlékeit.
Vecnával azonban a csapat az utolsó részben felveszi a harcot, és egy olyan izgalmas, több helyszínen zajló akciót láthatunk, ami során tényleg elrepül a több mint két órás játékidő. Mindeközben a Duffer Fivérek folyton megidézik a korszak szellemét, az egyik, alternatív dimenzióban játszódó jelenetben például a rocker Eddie az elektromos gitárján a Metallica 1986-os Master of Puppets című számát játssza, hogy ezzel hergeljen fel egy seregnyi, denevérszerű lényt. Mindeközben Max a fülhallgatóján Kate Bush 1985-ös Running Up That Hill című számát hallgatja, így védekezve Vecna támadása ellen, hogy elvonja saját gondolatait. Egy jelenetben aggódik is, mi lesz akkor, ha túl sokat hallgatja a dalt, és már nem lesz a kedvence. Mire a volt barátja, Lucas megnyugtatja: Kate Bush soha nem veszti el a varázsát. Ahogy a nyolcvanas évek sem.
Kate Bush újra a toplistán
A sorozatnak köszönhetően Kate Bush Running Up That Hill című száma a Guinness Rekordok Könyve alapján már három alkalommal is csúcsot döntött. Egyrészt Angliában nem csak a legrégebb óta tartja az első helyet a toplistákon, de a 64 éves Bush a legidősebb énekesnő is, aki magáénak mondhatja a dobogó legtetejét. A dal a sorozat egyik kulcsjelenetében kap fontos szerepet, majd a későbbi epizódokban is elhangzik. A Running Up That Hill a brit énekes 1985-ben debütált Hounds of Love című ötödik stúdióalbumán jelent meg.
