A Népszava hasábjain június 17-én “Magyar embernek magyar blöfföt” címmel már írtam a miniszterelnök és új kormánya “országépítő” miniszterének nyilatkozatairól, melyek többek között Ausztria 2030-ra tervezett utoléréséről is szólnak. Ausztria utolérése egzakt módon mérhető. Nos, ezt a kormány felelős minisztere 2030-ra helyezte kilátásba. A korábban erről írottakban említést tettem a gazdasági fejlettséget mérő adatokról, amelyek sajnálatosan teljesen kizárják Ausztria utolérésének lehetőségét.
Nemrégiben azonban újabb fontos dokumentum látott napvilágot, a Magyar Nemzeti Bank Fenntartható egyensúly és felzárkózás című, 203 oldalas, 144 javaslatot tartalmazó tanulmánya. Egy nemzeti bank nem blöffölhet jól hangzó, de megalapozatlan kijelentésekkel. Így ebben a dokumentumban nem Ausztria nyolc éven belüli utolérését említik, hanem jóval szerényebb módon “az Európai Unió átlagos fejlettségi szintjének” elérését jelölik célnak.
Az EU átlagos fejlettségi szintje a leggazdagabb és legszegényebb tagországok jövedelmi szintjének átlaga, márpedig az országok közötti különbségek hatalmasak. Összehasonlító (kerek) árakon mérve a rangsor tetején álló Írország (83 ezer dollár) és az őt követő Hollandia (60 ezer dollár) és Svédország (55 ezer dollár) egy főre jutó jövedelmi szintjével szemben a rangsor alján elhelyezkedő Horvátország (28 ezer dollár) és Bulgária (24 ezer dollár) csak egyharmad-fele jövedelemmel rendelkezik.
Magyarország ma az EU átlag mintegy háromnegyedét elérő szintjéről akkor emelkedhet fel az átlagra, ha évente 3,5 százalékkal gyorsabban növekszik, mint az EU átlagosan. Losoncz Miklós A felzárkózás lehetőségei és korlátai című, az ÉS 2022. június 24-én megjelent kiváló cikkében kimutatta, hogy bár az átlaghoz való felzárkózás feltehetően folytatódni fog, a tények fényében az EU átlag elérése sem valószínű. Az alábbiakban – előre is elnézést kérve olvasóimtól a számok elkerülhetetlen felsorakoztatása miatt - hadd folytassam ezt a vizsgálódást.
Érdemes ugyanis közelebbről belenézni a számokba és Magyarország valóságos helyére az Európai Unión belül. Előrebocsátom, hogy a továbbiakban az International Monetary Fund 2019 végén közzétett, kétségbevonhatatlanul valóságos gazdaságfejlettségi adatait használom, vagyis elkerülöm a 2020-ban bekövetkezett súlyos visszaesés és az abból megindult talpra állás a tartós folyamatok értékelését zavaró tényeit.
Nos, reál értéken számolva 2019 végén Magyarország közel 18 ezer dollárt kitévő egy főre jutó GDP-je az EU majd 36 ezer dolláros átlagának felét (49 százalékát) érte csak el amivel az EU 27 tagállama között a rendkívül szerény 24-ik helyet foglalta el. Ha viszont az összehasonlítás szempontjából reálisabb, mert az árszint különbségeket kiküszöbölő vásárlóerő paritáson (ppp értéken) számolunk, akkor Magyarország egy főre jutó jövedelmi szintje 34 ezer dollárt tett ki, és ez az EU (ppp értéken számított) közel 45 ezer dollárt kitévő átlag jövedelmi szintjének több mint háromnegyede (kereken 76 százaléka): ezen a számítási alapon Magyarország a 27 EU tagország között a 21-ik helyen áll. Mögötte csupán Görögország, Portugália, Lengyelország, Lettország, Románia, Horvátország és Bulgária sorakozik. A közép-európai és a balti térség országai közül pedig Észtország, Szlovákia, Litvánia, Szlovénia és Csehország jobban áll, mint Magyarország.
A Magyar Nemzeti Bank dicséretes módon – ellentétben a miniszterelnök és a kormány tagjainak nyilatkozataival - nem blöfföl Ausztria behozásáról. Ausztria ugyanis reál értéken számolva 50 ezer dolláros egy főre jutó jövedelmi szintjével a hatodik legjobb ország az Európai Unióban.
Összehasonlító (ppp) árakon számolva egy főre jutó jövedelmi szintje közel 54 ezer dollár, a hetedik leggazdagabb az Unióban. Ausztria utolérésére, mint fent idézett cikkemben már kifejtettem, belátható időn belül egyszerűen semmi, de semmi lehetőség nincs.
A tények azonban azt mutatják, hogy még a sokkal szerényebb cél, az EU átlag szintjének elérése sem látszik lehetségesnek a következő évtizedben, hiszen ehhez egy évtized során évi átlagban tartósan 5-6 százalék közötti növekedést kellene produkálni. Az Orbán-kormányzat elmúlt 12 éve növekedésének adatait figyelembe véve, évi 5-6 százalék közötti növekedésre csak egészen kivételes esetben volt példa, s mint fent említett cikkemben felsorakoztattam, a legjobb évek növekedési adatai is csak 3,8, 4,3, 4,6 és 5,4 százalékos évi növekedést mutattak, vagyis egy évtizeden át tartósan évi 5-6 százalékos növekedésre az országban nem volt példa, és ez továbbra is kizárt. Mindezt megerősíti, hogy a Gazdaságkutató Intézet frissen közzétett számításai szerint 2022-ben 3,5-4,0 százalékos, 2023-ban pedig 2,5-3,0 százalékos növekedést jelez előre.
Szálljunk le az egekből a földre, s valljuk be, hogy Magyarország bizony a szegényebb EU tagországok közé tartozik, s a belátható évtizedben nemhogy Ausztria szintjét képtelen elérni, de még a Magyar Nemzeti Bank által kitűzött jóval szerényebb célt, az EU átlagszintjét sem érheti el. Ha minden jól alakul, akkor egy további évtized alatt Magyarország az EU jövedelmi átlagának remélhetőleg a 80-90 százaléka körüli szintre emelkedhet.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
