Majdnem fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a pedagógus szakszervezetek jogi úton is bebizonyíthassák: a kormány állításával ellentétben nem buzdították törvénytelen munkabeszüntetésre az oktatásban dolgozókat, amikor január végén kétórás figyelmeztető sztrájkot hirdettek. Sőt minden tekintetben betartották a törvényeket. Egyeztettek az oktatásirányítással, de mivel megállapodni nem tudtak, bírósághoz fordultak, a sztrájkot pedig a bírósági ítéletben meghatározott feltételek szerint szervezték meg.
A munkavállalói jogokat lábbal tipró kormánynak ez persze nem tetszett, így belekapaszkodtak az utolsó szalmaszálba: a sztrájkszervezés alapjául szolgáló bírósági döntés a munkabeszüntetés napján még nem emelkedett jogerőre. Önhatalmúlag törvénytelennek nyilvánították a sztrájkot, és kígyót-békát kiabálva gátlástalanul támadták, a munkavállalók megtévesztésével vádolták az érdekképviseleteket, s így azt a több mint 26 ezer oktatási dolgozót is, akik a fenyegetések ellenére is csatlakoztak a munkabeszüntetéshez. Végül a Kúria mondta ki: a sztrájk teljesen törvényes volt. Vagyis a kormány hónapokon át hazudozott és hergelt a pedagógusok ellen.
Az persze kúriai végzés nélkül is eléggé nyilvánvaló, hogy a megtévesztés nagymesterei itt nem a szakszervezeti vezetők, hanem a politikusok. Manapság egy politikus, különösen, ha kormányzati pozícióban van, legfeljebb csak akkor mond igazat, ha semmilyen érdeke nem fűződik az igazság elhallgatásához, elferdítéséhez. Ami Magyarországon olyan ritka, mint a multimilliomos pedagógus.
A piszkos játszmáknak pedig nincs vége: megelégelve a bírósági fiaskókat, törvényben korlátozták a sztrájkjogot.
A közoktatást immáron rendészeti feladatnak tekintik, a sztrájkbizottsági tárgyalásokon, a pedagógusbérek ügyében Brüsszelre várva, mosolyogva húzzák az időt.
Az pedig eszükbe sem jut, hogy valamelyikük esetleg elnézést kérjen, amiért korábban teljesen alaptalanul vádolták törvényszegéssel a törvényeket náluk ezerszer jobban tisztelő tanári érdekképviseleteket.