A végén majd mindenki azt mondja, hogy győzött. Oroszország örülni fog, hogy megint terjeszkedik és újra bebiztosítja a hőn szeretett Krímet. Lakossága megnő 5-6 millióval, jön vele a Donyec-medencei szén és vasérc, meg a jó zsíros csernozjom. Ukrajna is győzni fog, pusztán azzal, hogy lesz. A legkeletibb nyugati országként még fel is értékelődik, az még mindig jobb státus, mint a legnyugatibb keletié. Diadalt arat majd Amerika is, mert némi hiátus után visszatér a világporondra, ahonnan persze le sem lépett, bár kicsit elgondolkodott a dolgon. A nemrég még agyhalottnak titulált NATO új értelmet kap, két taggal még bővül is, az Európai Unió meg végre világpolitikai tényezőként tekinthet magára.
Lehetne folytatni, de önbecsapásból ennyi is elég. Ennek a háborúnak szinte csak vesztese lesz. Amerre nézünk, mindenfelé veszteseket látunk majd, és persze mi magunk is a károsultjai leszünk. A legfájóbb a már most is minimum ötvenezer halálos áldozat és a négyszer-ötször ennyi sebesült, a több millió szétszakított, földönfutóvá tett család. Oroszország évtizedekre lemondhat a nyugati típusú fejlődésről és az ott az „európai” jelzővel érzékeltetett középosztálybeli életszínvonalról. Aki tud, menekül külföldre, a többi be kell érje légzsák nélküli, hazai autókkal, meg a birodalmi propagandával. Hiába a területi nyereség, garantált lesz a rossz társadalmi közérzet: ha van abszolút Krahács, azt Oroszországnak hívják. Szerintük az egész világ folyton azon mesterkedik, hogy nekik rossz legyen, ám most nem csak képzelni fogják. Ha túléli a háborút, Putyin kénytelen lesz tovább szigorítani a rezsimen, ha nem éli túl, az utódja majd megpróbál túltenni rajta keménységben.
Ukrajnának 500-1000 milliárd euróra lenne szüksége az újjáépítéshez, de nem fog ennyit kapni. Tartósak maradnak a sebek, jön majd hozzájuk az elveszített terület és lakosság miatti keserűség, plusz a politikai instabilitás. Zelenszkij elnöknek radikálisnál radikálisabb kihívói lesznek, akik árulónak fogják nevezni, amiért belement a tűzszünetbe.
Amerikának van gondja otthon elég, s a háború nyomán új terheket vesz magára, amelyeket sokáig fog nyögni. A két új tag katonai értelemben erősítést jelent, politikailag azonban új, sajátosan északi hangot visz majd a NATO eddig se egységes kórusába. A déli szárnyról keletre átkerülő súlypont feltehetően tovább vándorol a térkép teteje felé vagy legalábbis ketté válik. Az Európai Uniót évekre le fogja kötni az energetikai import és az ipari export rengeteg nehézséggel járó átstrukturálása. A mi térségünk fölött Damoklész kardjaként lebeg majd az orosz fenyegetés. A németek vagy a hollandok is megérzik a megugró védelmi kiadásokat, de a szegényebbek még inkább: az eddiginél is kevesebb jut kórházra, iskolára, nyugdíjra, jólétre.
Talán feltűnt, ki maradt ki az elején a „győztesek” felsorolásából. Kína csöndesen mosolyogva nézi, ahogyan vetélytársai gyengítik egymást. No és persze a világ hadiipara se fogja bánni a háborút. Amúgy mindenki. Ez a derűlátó szcenárió, amelyikben nincs atomháború.