Ó nem, ezúttal nem köztársasági elnökökről, elnöknőkről volna szó. Az érettségi elnökök ennek az írásnak a tárgyai. Életében egyszer, saját érettségi vizsgáin a népesség fele-harmada találkozik velük, s aztán, közvetetten, gyermeke vagy gyermekei gimnáziumi tanulmányainak végén ismét. Ám, legyünk őszinték, a legtöbb ember keveset tud róluk. Rólunk.
„Fiam, ha ilyeneket mondasz az érettségin, az elnök úgy vág ki, hogy a lábad sem éri a földet!” – az érettségi elnök ideális mumus. Régebben akadtak is túlmozgásos elnökök, akik maguk is kérdeztek, vizsgáztattak, vagy csak fontoskodtak. Ám a legtöbb elnök régen sem, manapság pedig pláne nem vizsgáztat. A törvényesség felügyelete a feladata.
Nyugdíjas tanár mesél elnöki élményeiről. - Hatan buktak matekból az írásbelin Z-ben. Ilyenkor szóbeli vizsgával javíthatnak. A vizsganap beosztása szerint kb. 11 és dél között kerülnek sorra. Gondoltam, mindenképp meg kell hallgatnom őket. Negyed tizenkettőkör odajött hozzám az igazgató. Gyere ebédelni – súgta. Mondom, még nincs is ebédidő. Gyere, most jó, melegen, frissen jó. Ráérne egy óra múlva is, szabadkozom. Megsértődik a konyha – riposztoz mosolyogva.
Félszívvel elmentem hát ebédelni. Siettem, negyedóra alatt végeztem is. Mire visszaértem a vizsgaterembe, mind a hat bukástól fenyegetett diák lefelelt matekból.
- Kicsit hasonló élményem volt nekem is – csatlakozik a beszélgetéshez egy tanárnő. X-ben voltam elnök. Mielőtt elutaztam volna a szóbelire, alaposan áttanulmányoztam a dokumentumokat. Feltűnt, hogy a jegyzőkönyv szerint az egyes termekben 8 óra 27-kor, másutt 31-kor vagy 29-kor kezdődött az írásbeli. Hogyhogy, a vizsga kezdete 8 óra, a feladatok ismertetésével számolva is 8 után 5-6 perccel el kellett volna kezdődnie a tulajdonképpeni munkának! Nálunk az a szokás – magyarázza az igazgató, akit udvariasan kérdőre vontam –, hogy a feladatok megismerése után kicsit átbeszéljük a diákokkal a megoldást. Szimpla csalás – tehette volna hozzá kolléganőm, de az adott közegben nem kellett, mindenki értette, miről van szó.
Jómagam egy kis mezőváros kizárólag levelező tagozaton oktató gimnáziumában elnököltem egy alkalommal. Történelemből három diák a következőképpen felelt. A tétellapon megadott forrásokat kiírta a saját lapjára. Aztán minimális változtatással felolvasta a forrás tartalmát mint saját feleletét. És nem szakadt le az iskola mennyezete. A diáknak az érettségi vizsgakövetelmények szerint önállóan (tehát nem felolvasva), folyamatosan kell felelnie. A szaktanár nem mondott bíráló szavakat, nem húzatott új tételt. Sőt, bennem még az is megfordult, talán épp ő adta ezt a tanácsot bukáskész diákjainak.
Én is tanítottam,13 évig levelező oktatásban. Tudom jól, egy dolog tanulni és felelni annak, akit kiszolgál a család, akinek ez az egyetlen feladata. És más dolog, ha valaki ezt munka és két gyerek mellett teszi. Levelezőn lehetünk kicsit elnézőbbek. De csak egy kicsit: elvégre a levelező hallgató éppolyan értékű bizonyítványt kap, mint a nappalin végző diák. Ráadásul úgy tapasztaltam, nem a két gyerekes, munka mellett tanuló nők és férfiak nyújtják a leggyengébb teljesítményt. Hanem azok a húszévesek, akik a szakmunkás bizonyítvány után úgy döntenek, nekifognak az érettséginek. Nincs két gyerekük, némelyikük még nem is dolgozik. Csak épp nem esik jól tanulni.
Mit tehet az elnök? Beszámolót ír a felettes hatóságnak. Ez akkor is kötelessége, ha semmi rendellenesség sem történt - és hát többnyire nem is történik. Jelentését élő szóban elmondja a vizsgabizottságnak. Hogy aztán az elnökök beszámolóit elolvassa-e valaki, és ha igen, lesz-e folytatása a dolognak, hogy az igazgatók levonják-e a tanulságot az elnök szavaiból, vagy jövőre ugyanitt ugyanígy, nem tudom.
A tanárok nagy-nagy többsége persze a törvényeknek, a szabályoknak és a jó erkölcsnek megfelelően vizsgáztat. És a fent emlegetett súlyos vétkeket is tanítványaik védelmében, tehát nem önös érdekből követték el. De ez az írás most nem is róluk szólt, hanem az érettségik szürke eminenciásairól, a nehéz, felelősségteljes és hasznos munkát végző elnökökről.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.