Bosznia-Hercegovinában októberben rendezik meg a parlamenti választást, és Milorad Dodik, a háromtagú boszniai államelnökség szerb tagja máris minden követ megmozgat azért, hogy az ő szeparatista vonala győzedelmeskedjen. Ebben komolyan számíthat Magyarország segítségére. Jó fél éve Orbán Viktor miniszterelnök biztosított százmillió eurós támogatást Dodiknak, múlt héten pedig Szijjártó Péter jelentette be, hogy 35 milliós „vállalkozásfejlesztési programot” indítanak a boszniai Szerb Köztársaságban. A magyar külügyminiszter a Dodikkal tartott sajtótájékoztatón az EU szégyenének nevezte, hogy ilyen lassú a bővítési folyamat. Talán nem is meglepő, mennyire nem tartja fontosnak, hogy az Unió ajtaján kopogtató államok teljesítsék a tárgyalási fejezetekben foglalt csatlakozási feltételeket, hiszen Magyarország tagként is fittyet hány az előírásokra.
Azért is meghökkentő éppen a boszniai Szerb Köztársaságban számon kérni az EU-n az egyébként kétségkívül lassú bővítési folyamatot, mert ahhoz még külpolitikai szakértőnek sem kell lenni, hogy valaki megállapítsa: egy szétszakadás által fenyegetett országot aligha szívesen vesznek fel az Unióba. Bosznia egyelőre még tagjelöltnek sem mondhatja magát, de ha a magyar kormány valóban elkötelezett lenne az ország csatlakozása mellett, akkor nemcsak Dodikot támogatná, hanem a bosnyák-horvát Föderációt is. Erről azonban szó sincs, talán azért nem, mert Szarajevó nem olyan Putyin-párti, mint Dodik. Jellemző egyébként, hogy a boszniai szerb vezető nem azért jegeli a szeparatista intézkedések végrehajtását, mert magyar barátai erre ösztökélték, hanem mert jobb belátásra bírta Aleksandar Vucic szerb elnök.
Amint az elhangzott, a magyar kormány a boszniai szerb vállalkozásokat serkentené a 35 millióval. De azt bizonyára itthon is tudják, hogy a boszniai vállalkozói szféra nem éppen tisztaságáról ismert: ezt is Dodik és klikkje uralja. És éppen ez a baj. A magyar kormány tudja, és mégis küldi a pénzt a gyanús ügyletekre. Annak ellenére, hogy már az egekben van az itthoni államadósság.