III. György 1768-ban alapította meg a Királyi Művészetek Akadémiáját, és az azóta eltelt 254 évben, beleértve a két világháború időszakát is, minden egyes alkalommal megrendezték a Summer Exhibitiont. A Nyári Kiállítás elválaszthatatlan része a gyakran egyszerűen R.A. rövidítéssel emlegetett intézménynek. A Királyi Akadémia büszke arra, hogy független, magát privát forrásokból fenntartó, a szigetország legjelesebb művészei és építészei által alkotott tagság vezette szervezet, mely egyaránt megállja a helyét a bombasztikus és visszafogott, de nem kevésbé igényes kiállítások megvalósítása, illetve az oktatás terén. A rendszeresen hatalmas tömegeket vonzó nyári tárlat idén már 20 fontos (csaknem 9000 forint) belépti díja nagymértékben hozzájárul az Akadémia fenntartásához, elsősorban az iskola költségeihez. Jelentősége azonban ennél jóval nagyobb. Része az úgynevezett nyári szezonnak, melyhez olyan események tartoznak, mint az éppen most folyó wimbledoni tenisztorna, a henley-i regatta, vagy a már lezajlott ascoti lóverseny.
A Summer Exhibitionre, a világ legnagyobb nyílt kortárs showjára bárki jelentkezhet munkájával, legyen az festmény, szobor, kisplasztika, fotó, metszet, építészeti makett vagy video. A benyújtható művek száma legfeljebb 16 ezer 500 lehet, idén 15 ezer volt. Az elfogadott, kiállított munkák aránya általában egy a tízhez, a katalógus szerint idén 1465 darabot látni. Az idei vezérfonal, a klíma aligha lehetne aktuálisabb. Ahogy az idei főkurátor, az absztrakt szobrairól ismert Alison Wilding érzékeltette: "Válság vagy lehetőség, lidércnyomás vagy emlék, vagy egyszerűen az időjárással kapcsolatos mindennapi élményünk, a KLÍMA óriási, mindenre kiterjedő és aktuális téma". Mottóját egy Bob Dylan-klasszikusból, a Földalatti honvágy-bluesból kölcsönzött idézettel húzta alá: "Meteorológus / Nem kell, sose kérd / De te tudd, hova fúj a szél". A show további jellegzetessége, hogy az alkotások túlnyomó többsége, gyakorta a világhálón keresztül is eladó, piros pöttyök jelzik, melyek találtak gazdára. Számos kiállító ajánlotta fel bevétele egy részét már előre az ukrán válsághoz kapcsolódó jótékonysági célokra.
A kiállítást a pandémia sem győzte le, de az elmúlt két évben rendhagyó módon októbertől januárig tartott nyitva. A rendezőbizottság munkája a jelentkezők tömege miatt mindig is herkulesi feladat, de idén legalább megkönnyítette, hogy nem Zoom-megbeszéléseken keresztül kellett a döntéseket meghozni és a tizenkét kisebb-nagyobb termet berendezni. A látogatónak be sem kell tennie a lábát a Piccadilly sugárút művészeti fellegvárába, hogy az első benyomását megszerezze a tárlatról. Az Annenberg Courtyard udvart a neves spanyol művész, a 2020-as RA építészeti díjat elnyert Cristina Iglesias installációja uralja. Humid Labyrinth Room (with Spontaneous Landscape) címmel. Nincs terem, ahol ne lenne a környezetről szóló kiállítási tárgy, erodálódott tájakat és árvíz sújtotta városokat megörökítő festmény, szemétlerakókról készült fotó.
A kiállítás értelemszerűen nem szűkölködik fa-ábrázolásokban, rögtön az első terem tele van élő, eleven, illetve haldokló tölgyek, megfeketedett fatönk és veszélyeztetett erdő látványával. Douglas White elszenesedett pálmafája kidurrant autógumikból áll össze. Üdítőbbek Ben Edge élénk virágfigurái Man Made Nature címmel, illetve Tony Foster vegyes médiás kompozíciója, a Hot and Dry/Hot and Wet - Grand Canyon Rim to River/18 Days, melynek hitelességét aláhúzzák a Grand Canyonból származó sziklaminták. A Bill Woodrow szerkesztette teremben több megrendítő mű is utal az ukrajnai helyzetre, legközvetlenebbül talán magának a brit alkotónak a Russian Doll című szobra, mely közvetlenül reflektál a válság brutalitására. Egy másik galériában jelenik meg Gillian Wearing Volodimir Zelenszkij ukrán elnökről készült kis vízfestménye.
Ahogy az el is várható, a Grayson Perry keramikusművész által berendezett két, üdítően rikító sárgára festett két terem a legattraktívabb. A legeredetibb brit képzőművészek egyike a lehető legtökéletesebb demokrácia szellemében nyomatok sokaságával töltötte meg galériáit, természetesen a globális felmelegedési válságra rímelő munkákról sem elfeledkezve. Magda Archer Oh Fluffy 2 című printjén egy kislány megkérdezi kiskutyáját: "Why are they screwing up my planet?" (Miért teszik tönkre a bolygómat?) Perry maga a Covid Bell elnevezésű öntött bronz, arcmaszkot viselő doktorokkal, koporsókkal és holttestekkel "díszített" haranggal tiszteleg a koronavírus áldozatai és túlélői előtt. A show nyitvatartása idején - ahogy e sorok írója is tapasztalta, - egyes látogatók "felhatalmazást kapnak" a harang megkongatására.
Infó
Summer Exhibition Burlington House, Piccadilly, London, W1J 0BD
nyitvatartás augusztus 21-ig keddtől vasárnapig 10-18 óra között
