Sokkal inkább az orosz kínálat erőteljes visszafogása, semmint az uniós klímapolitika okozta a tőzsdei gázárak jelentős emelkedését – fogalmazott szerdai online bemutatójukon Kotek Péter, a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) főmunkatársa. Ábrájuk az európai gázforrások egy év alatti, drámai átrendeződéséről tanúskodott. Eszerint, míg 2015 és 2019 között az orosz gáz aránya folyamatosan, 30-ról 36 százalékra nőtt, addig ez 2021-re 28 százalékig csökkent, majd 2022 első felében mindössze 21 százalékot tett ki. Emögött részint egyes országok beszerzési elveinek - elsősorban az Ukrajna ellen indított orosz támadás miatti – módosítása áll.
Ugyanakkor számos állam, illetve nagy európai gázcég (így a lengyelek, a bolgárok, a finnek, valamint nagy német, dán és holland nagykereskedők) felé éppenséggel Moszkva tagadta meg a szállításokat, arra hivatkozva, hogy e felek követeléseik ellenére megrendeléseiket nem rubelben, hanem (amúgy a szerződésben is szereplő) pénznemben (főképp dollárban vagy euróban) hajlandók teljesíteni. Az arányokra jellemző, hogy míg 2019-ben körülbelül 200 milliárd köbméter, addig 2022 első felében csak mintegy 52 milliárd orosz gáz érkezett Európába. A kiesett orosz gáz helyét elsősorban az lng-nek nevezett, hajókon, cseppfolyós formában szállított, majd kikötői lefejtők felől, újra légneműsítve, vezetékeken továbbított földgáz vette át.
A világ számos – így például amerikai vagy katari - kitermelőjétől érkező, „rugalmas” lng aránya a 2015-ös 8 százalékról az amúgy fogyasztási csúcsot hozó 2019-es évben 18 százalékra nőtt, majd a 2020-as 17 százalékról 2022 első felére hirtelen 28 százalékra ugrott. Ez idő alatt a – csúcsra járó - norvég forrás folyamatosan nagyjából az európai fogyasztás negyedét tette ki. Az unión belüli kitermelés folyamatos visszaesést mutatva ez év első felében 19 százalékot tett ki, a tavaly 8 százalékon álló Észak-Afrika az elmúlt fél évtized során 5-8 százalékot képviselt. Megjelent az azeri gáz is, ami azonban önmagában nem képvisel nagy mennyiséget. Az európai gáztárolókat jelenleg töltöttsége több mint 50 százalék – a Gas Infrastructure Europe mai adatai szerint 57 százalék –, ami jóval a tavalyi, időarányos szint felett áll. Ennek nyilvánvaló oka, hogy az EU idén – nem függetlenül az orosz-ukrán háború miatti kereskedelmi vitáktól - a tárolók legalább 80 százalékos feltöltését tűzte ki célul. A jelenlegi töltési sebességgel ez a cél akár már július végéig, de szeptemberre szinte biztosan elérhető.
Ellentétben a most 40 százalék körül álló Magyarországgal, ahol a 80 százalékos cél csak a jelenlegi töltési ütem gyorsításával érhető el a tél előtt.
Idén már az első negyed év során (tehát jórészt még Ukrajna lerohanása előtt) lecsökkent az orosz kínálat, ami a tőzsdei árak – így az orosz bevételek - emelkedéséhez vezetett. Moszkva ebbéli magatartása később sem változott – szögezte le a kutató. Míg az Európában irányadó, Ttf-nek nevezett holland tőzsdei gázár 2018 és 2021 első fele között körülbelül 10-30 euró körül mozgott, az orosz szállítások visszafogása, az európai gazdaság beindulása és az lng-piac beszűkülése már tavaly erőteljes emelkedést mutatott. A tavaly év végén, illetve a háború kitörése után 200 euró fölé is ugró kurzus jelenleg 80 euró körül áll. Felmérésük szerint a Ttf-árak rendre akkor ugrottak meg, amikor Moszkva visszafogta a szállításait.
Ez is bizonyítja, hogy az európai gázárakat alapvetően Oroszország stratégiája határozza meg
– jelentette ki Kotek Péter.
Mezősi András, a REKK kutató főmunkatársa lényegében megerősítette május közepén közzétett elemzésüket, miszerint az európai tőzsdei áramár elmúlt évben tapasztalt többszöröződése mögött főképp szintén az orosz gázszállítások visszafogása áll, semmint az uniós klímapolitika vagy épp a szélerőművek kis mértékű termeléscsökkenése.
Orbánékat nem zavarják a tények
Bár a magyar kormány központi politikai kérdésként kezeli az európai energiaár-ugrást, az egyetemi szakemberekétől gyökeresen más magyarázatot fűz a jelenséghez. Orbán Viktor és a többi kormánytag az áremelkedésért elsősorban, illetve szinte kizárólag az „elhibázott európai klímapolitikát” teszi felelőssé. Ezen belül is főképp a légszennyező ipari létesítményeket terhelő szén-dioxid-kvóta-tőzsdék emelkedő árait kárhoztatták, ami miatt a magyar kormány kezdeményezte e piacok felfüggesztését is. Tekintve ugyanakkor, hogy a szén-dioxid-kvóta-tőzsde az elmúlt évtizedek során az európai környezetvédelem egyik sarokkövévé vált – emelkedő áraival éppenséggel a légszennyező ipar versenyképességét csökkentve –, a magyar kormány felvetése finoman szólva nem győzte meg az Unió éppenséggel ellenkező lépéseket tervező többségét. Oroszország felelősségét pedig a lehető legnagyobb mértékben igyekeznek elmosni, hangsúlyozván, hogy – szerintük – az orosz energiaszállítások fennmaradása „létérdek”. A REKK kutatói ugyanakkor ezúttal eredményeiket nem állították szembe a kormánypropaganda állításaival.
