Ide nem jöhet be senki. Kulcsra zártam az ajtót, előbb kezdek, előbb végzek, gondoltam, de meg se mozdulok, itt ülök a mosogatószerrel bekevert vödör víz fölött, fogom a fejem, és a pólómra írt LOVE ME feliratot bámulom. A fejem súlyától feszül az arcbőröm a két tenyerem között, inkább szorítanék rá zacskót, hogy egy hang se jöjjön ki a torkomból, hogy levegőt se kapjak.
A pólót a házunk sarkában levő kínai pinceboltban vette nekem anyám, ismerem a kínálatot. Kora reggel, mielőtt még magamhoz tértem volna, nyomta a kezembe egy csíkos nejlonban. Nem kell, kellett volna, dadogtam. Hisz ma lettél harmincöt éves, válaszolta, és úgy nézett rám, mint aki maga sem tudja, mi van a zacskóban. Ma legyél ebben, mondta, miután magamra erőltettem, és mosolygott, mintha nem látná, hogy épphogy rá tudtam húzni a pólót a hasamra. Fáradt voltam veszekedni, ráhagytam a dolgot.
Amint leértem a lépcsőházból, eldobtam az utcán az ebédet, amelyet csomagolt nekem. Még melegek voltak a zsömlék a párás nejlonban, ebben kaptam a pólómat is. A ridikülöm nyitva hagytam, hogy kiszellőzzön belőle a mirelit rántott sajt bűze, mielőtt beérek az aerobikra.
Anyám szerint, ha nem eszem húst, fogyni fogok. Nem fogja fel, bármit készít, szart etet velem. Az vagy, amit megeszel, ordítom néha az arcába, de én sem hiszem el. Koplalok, mégis úgy nézek ki, mint egy disznó. Utálom ezt az ocsmány testet, minden férfit taszít, én is alig bírok ránézni. Még pornóra sem nyúlok magamhoz, pedig beindít. Nézem, és közben undorok a testtől, amelyből nézem. Azt akarom érezni és olyan testben, amit a vékony meg könnyű pornós nők. Azt akarom, hogy egyszer keresztbeálló szemekkel röhögjek, hogy folyjon szét a smink az arcomon, miközben a férfi magából kivetkőzve vicsorog, hogy csurogjon a nyál a szájából, mint egy állatnak, mert izzadó, izmos testét nem hagyja nyugodni a látványom, hogy szakadjon fel a hang a torkából, mikor végez velem, hogy akarja, hogy meg legyen az ő akarata. Nem akarok mást, csak hogy végre akarjanak.
Ez volt az első és utolsó, hogy én meló előtt ide jöttem. Nem fogom megalázni magam. Anyám erőszakoskodott, hogy próbáljam meg. Amúgy is ott dolgozol, plusz egy ember meg nem számít, hajtogatta, miután szidtam neki ezeket, hogy itt öltözködnek a heti egyszeri aerobik után kora reggel, hogy miattuk nem tudom elkezdeni időben a melót, hogy miattuk nem végzek előbb, és inkább máshol várok, mert ha a szemem elé kerülnek, elküldöm őket a kurvaanyjukba.
Cuki kis haspóló, hol vetted?, kiáltotta az egyik kis csitri a túloldalról két slukk meg két korty energiaital között, mikor befordultam az iskola utcájába. Visszahúztam a pólóm a hasamra, a tekintetem a betonba fúrtam, a röhögésük kitöltötte a teret. Ezek hozzák be ide a mocskot. Úgy teszik magukat minden nap a folyosón a radiátornak dőlve az elhordott cicanadrágjaikban, mint az út szélén a szakadt necc harisnyás kurvák a lyukas vashordókban vibráló tűz mellett. Egyik olyan, mint a másik. Még a tevepatájukba szorult tangáik is ugyanolyanok. Esküszöm, feldugom nekik a felmosó nyelét, azt akarom, hogy érezzék az olcsó és elhasznált testükben, hogy azok mire valók. Azt akarom, hogy keresztbeálló szemekkel vicsorogjanak, hogy folyjon szét a smink az arcukon, miközben én magamból kivetkőzve röhögök, hogy csurogjon a nyál a számból, mint egy állatnak, mert izzadó, hájas testemet nem hagyja nyugodni a látványuk, hogy szakadjon fel a hang a torkukból, mikor végzek velük, hogy akarjam, hogy meg legyen az én akaratom. Nem akarok mást, csak hogy végre akarjak.
Ha hazaértem, bevágom magam után az ajtót. Anyám, mint mindig, ugyanazzal az idióta meglepettséggel az arcán fogja kérdezni, hogy mi a baj?, de mielőtt még befejezhetné a kérdést, az arcába fogom ordítani, az, hogy megbasztak, hogy ezt a testet szülted nekem, hogy gyűlölök mindent, amihez köze van, aztán meg elküldöm a kurvaanyjába.
