A kisvárdai fesztivál többféle hiányt pótol. Egyrészt, bár itt a határon túli magyar társulatok szerepelnek, mégis a megszűnt POSZT szerepét is kénytelen, reméljük csak átmenetileg, valamennyire átvenni. A Pécsi Országos Színházi Találkozón csak néhány határon túli társulat vendégeskedett, mégis fontos volt a jelenlétük. Másrészről az újító kísérleteknek is befogadóhelye lehet Kisvárda. Ebbe a kategóriába sorolható a fesztivál versenyprogramjának eddig egyik csúcspontja a marosvásárhelyi színház A doktor úr című előadása.
A színlapon Molnár Ferenc, Kellér Dezső, Zerkovicz Béla neve szerepel, ami igaz is. Ám ez a színpadi adaptáció (dramaturg: Szabó Réka) messze túlmutat az eredeti verzión. És ez még akkor is így van, ha a produkció szellemisége, alapja, természetesen Molnár Ferenchez kötődik. Csakhogy Keresztes Attila rendezése annyira kreatív, annyira több stílusból merítkezik, hogy a végeredmény egy abszolút bravúrosnak nevezhető, rendkívül könnyen gyúlékony elegy, amely már az első felvonás elején berobban.
Tényleg azt érezzük, hogy belecsöppentünk egy világba, amit próbálunk ugyan azonosítani, de az egyik impulzus követi, a másikat. Nincs idő nagyon elmélkedni. A tér és a jelmezek alapvetően feketék és fehérek, de megjelenik a démoni vörös is. A hangulat olykor horrorfilmeket, vagy az Addams Familyt idézi, ám eszünkbe juthatnak Kabos Gyula-filmjei és még sok minden.
Az előadás egyik leglényegesebb mozzanata a dalok előadása. Bokor Barna ugyanis a zenekar tagjaként Kisvárdán oldalról „szinkronizálja” a színészeket, akik tátognak a színpadon. Mindez olyan összhangban és annyira magától érthetően történik, hogy az tényleg ámulatba ejtő, illetve intenzív csapatmunkát igényel. Bokor Barna nem csak a dalszövegeket interpretálja, hanem a szolgálólány (Benő Kinga) hangját is ő adja, ami tényleg rendkívül elrajzolt és félelmetes.
Persze az előadás virtuózan kacagtató. Akár francia bohózat is lehetne, ám mégis visszaköszön a molnári világ, csakhogy nagyon tágasan, a néző asszociációit teljesen szabadon hagyva. Galló Ernő Puzséra igazi játékmester. Bejátssza, betáncolja a teret (koreográfus: Kányádi György). Azt látjuk, hogy a háznál ő az úr, a betörő. Dr. Sárkány (Kovács Botond) erről a szerepről lekésett, még akkor is, ha egy napra kipróbálhatja egy szerepcsere miatt, milyen Puzsérnak lenni.
Fel is borul minden, és ebben a többiek is tevékenyen részt vesznek. Kádár Noémi Sárkánynéja bár eredeti státuszához ragaszkodik, megízlelheti a dögös, csábító, mágikus, kiszámíthatatlan asszony játékos karakterét és ezt lehengerlően teszi. Rózsa László Csató fogalmazója kihasználja a zűrzavart, az ő jelenléte is rendkívül szórakoztató. Lenke (Kiss Bora) és Bertalan (Tamás Fábián Csanád) párosa sodródik, ám végül mivel megküzdöttek egymásért, ennek még ebben a szürreális kavalkádban is meg lesz az eredménye. A groteszk, mulattató vonalat erősíti az eredeti műben nem szereplő két tanár (Meszesi Oszkár és Bálint Örs Hunor) megjelenése.
Az előadás szabadsága nagyon inspiráló. Bármi megesik, azt érezzük, hogy a nézőért történik, de az elvileg határátlépős gesztusok (Hitler-imitáció, temetős jelenet) sem válik ízléstelen túlkapásnak, a hatásos kompozícióba olvad bele könnyedén. Miközben rácsodálkozunk az újító elemekre ráismerünk a figurák alapvető motivációira.
Molnár Ferenc ezt a művét 120 évvel ezelőtt írta, de az alapvető viszonyok, vágyak nagyon is ismerősek. A ráismerést pedig ez az előadás nem olcsó aktualizálással, hanem a stílusokat szabadon váltogató bravúros „össztánccal” erősíti.
Infó:
Molnár Ferenc – Kellér Dezső – Zerkovitz Béla: A doktor úr
Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat
Rendező: Keresztes Attila
Magyar Színházak 34. Kisvárdai Fesztiválja
Rendező: Keresztes Attila
