Hiába papolnak az Orbán-kormányok az egészséges életmódról, a bürokrácia fogyókúrájáról, létszámleépítésekről, valójában egyre nagyobb étvággyal tömik meg a felső vezetői bendőt, ami aztán persze minden korábbinál nagyobbra duzzasztja az apparátusokat.
Először 2012-ben indult óriási leépítés, mert hatékonyabb közigazgatást akartak. A 6400 fősre tervezett karcsúsítás legnagyobb elszenvedője a kormányhivatali rendszer lett, ahonnan ezzel a lendülettel több mint 2300 embert kellett elküldeni. A NAV, az Államkincstár, a KSH és az Országos Tisztifőorvosi Hivatal is vesztett több száz embert, aminek eredményeként a megmaradt hivatali dolgozóknak egyre többet kell dolgozniuk. Ráadásul mire körülnéztünk, a központi közigazgatás visszatornázta magát az induló állapotba, sőt létszámban afölé.
Legközelebb 2016-ban hirdettek bürokráciacsökkentést, majd 2018-ban megint, de attól, hogy megszüntettek rengeteg háttérintézményt, csak a munka minősége lett esetlegesebb, többnyire rosszabb - az állami fizetésből élők száma valahogy mégsem csökkent. Ha nemcsak a minisztériumi, állami intézményi hivatalokat nézzük, hanem a központosítások miatt állami alkalmazottá tett oktatási, egészségügyi, szociális intézményi dolgozókat is, még látványosabban híztak az egymást követő Fidesz-kormányok. 2010-ben még csak 227 ezer főt számítottak ebbe a körbe, 2018-ban 525 ezren voltak, ma pedig 600 ezer fölötti a létszám.
Nem lenne ezzel baj, ha több pedagógus, ápoló, gondozó, tűzoltó és rendőr lenne, és nem a munkájukat irányító központok létszáma szaporodna. Mégis ez történik. Elég arra utalni, hogy míg 2010-ben 64 helyettes államtitkár dolgozott a tárcáknál, ma már 108. Saját vízfejeinek táplálása túl sokba kerül a kormánynak, de már bevallani sem merik, hogy megint létszámcsökkentésben gondolkodnak. Azt meg pláne nem, hogy ismét a napi robotba belefáradt kormányhivatali tisztviselőkhöz akarnak hozzányúlni. A titkolózás annak beismerése, hogy pontosan tudják: a kormány folytonos fogyókúrája ellenére egyre csak dagad az apparátus.