Szomorú tény, de az elmúlt 12 esztendő választási eredményeit tükröző evidencia, hogy az Országgyűlés alá rendelt, egyértelműen Fidesz-hű vezetésű intézmények éves jelentését kétharmados többséggel fogadják el a koalíciós képviselők. Erre rácsodálkozni, netán büszkének lenni rá aligha bölcs dolog. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) mégis így dicsérte önnön teljesítményét: „A mai naphoz hasonlóan, az Országgyűlés az elmúlt tizenkét évben is, több mint kétharmados többséggel fogadta el az ÁSZ beszámolóját - ezzel is elismerve tevékenységét (...), amely mutatja az ÁSZ munkája iránti bizalmat.”
A számvevők 2021-es tevékenységét összegző parlamenti beszámolót, bár tartalmában és szellemiségében mit sem különbözött a megelőző 11-től, mégis jogosan tekintik egyfajta határkőnek. Hiszen ezennel lejárt az egykori fideszes országgyűlési képviselőből ÁSZ-elnökké avanzsált Domokos László három teljes kormányzati ciklust átívelő elnöki mandátuma. Ám vaskos meglepetés lenne, ha újabb tucatnyi esztendőre a parlamenti kétharmad - a kormányfői szándékot megtestesítve - ne helyezné a bizalmát ismételten a számára ideális férfiúba.
Csaknem negyedszázad egy ilyen pozícióban - a rutinszerű megválasztását követően - szinte páratlan teljesítmény lesz. A megoldás törvényességéhez "mindössze" annyi kétség fér, hogy az ÁSZ-elnök jelenlegi ciklusát követő időszakra egy a parlamenti ellenzékkel közösen, konszenzussal jelölt nem pártkatona állításának esélye a már megszokott módon fel sem merült. (Bár elvileg akár két ellenzéki jelölt is megmérethette volna magát Magyarország legjobban - még a miniszterelnököt is jócskán leköröző, havi 5,2 millió forinttal - dotált állami vezető pozíciójáért, de Domokos Lászlóval szemben, a NER által kreált feltételek mellett erre semmi esély nem volt.)
A régi-új elnök megválasztásáig is nyugodtak lehetnek a magyarok, hogy jó kezekben van a kormány ténykedésének legfőbb ellenőrzése. A 2023. évi költségvetési törvényjavaslat kiadásait és bevételeit 95-96 százalékban megalapozottnak tartotta az ÁSZ. Igaz, hogy a számvevők vissza-visszatérő bizakodása irigylésre méltó, amikor jelentésükben egy-egy tételnél megállapítják, hogy az "azt alátámasztó számítások elkészültével válnak megalapozottá": ebből nyilvánvalónak tűnik, hogy egy ilyen számítás a büdzsé tervezetének elkészültekor még aligha állt rendelkezésre. Amin kár is lenne csodálkozni, hiszen joggal állapítják meg a számvevők: "a 2023. évi költségvetési törvényjavaslat bizonytalan, sok feszültséggel terhes külső feltételek mellett készült. (...) a jövő évi költségvetés elfogadása igazodási pontot nyújt nemcsak a költségvetési szervek, hanem a háztartások és a vállalkozások számára is."
A vágyak helyett a tények: a jelent is megalapozó uniós pénzek megérkezésének időpontja teljesen bizonytalan; a büdzsé 377 forintos euróval számol, miközben az a kérdés, hogy 400 forint felett hol áll meg a kurzus; s az is, hogy jövőre - mint tervezik - a jelenlegi brutális infláció képes-e megfeleződni. Az igazodási pont mi is lenne más: a megszorítások.