A hatpárti összefogás választási vereségének okait taglaló millió elemzés és okfejtés közt rendre előbukkant, milyen elemi erővel képes a NER tematizálni a közbeszédet. A tanulságok levonásakor felmerült: nem a Fidesz által bedobott témákkal kellene foglalkozni. Most azonban újfent bebizonyosodott, hogy a hatalom igenis képes elérni, csak arról szóljon a diskurzus, amiről ő maga szeretné.
Itt van ez a főispán/vármegye dolog, amely tökéletesen alkalmas e manipulációs képesség illusztrálására. Az ellenzék, a kormánnyal szembenálló közeg egy ideig garantáltan ezen fog rugózni, nem is véletlenül: elvégre ez egy szimbolikus lépés, kiválóan alkalmas az érzelmek felkorbácsolására. Miközben annak aztán a világon semmi jelentősége nincsen, mi a kormánymegbízott hivatalos neve. Ez végképp nem befolyásolja az ország dolgainak alakulását.
Ellenben a négyszáz forintos euró vagy az elszálló árak annál inkább, s bizony nem mindenki elégszik meg az olyan együgyű magyarázatokkal, miszerint azért olyan drágák az élelmiszerek, mert tavaly olcsók voltak. Ezen kérdésekre a kormánynak azonban semmiféle válasza nincsen, csak meg-meghosszabbított, hasraütésszerű körre kiterjesztett árstop, meg a remény, hátha történik valami csoda, amitől nem lesz ilyen magas az infláció. Közben láthatóan fogalmuk sincs, mit kellene kezdeni a pedagógusbérekkel, hogyan kellene megállítani a rendőrök, ápolók elmenekülését, mit kellene kezdeni a kórházi várólistákkal. Merő pótcselekvésként inkább alaptörvényesítik, hogy az apa férfi, az anya nő, a kormánymegbízott főispán, a megyék vármegyék.
Jó lenne, ha felismernék a kormánnyal szembenállók: pontosan ugyanannak a trollkodásnak az n+1-ik verzióját nézzük végig, mint 12 éve mindig. Végre megtanulható lenne az a képesség, hogy nem kell ezeknek bedőlni, mert az ügyek nem arra lettek kitalálva, amiről látszólag szólnak. Éppen ezért minősíteni sem érdemes ezt a lépést. Ha mondunk rá valamit, akkor már elérték a céljukat. Ne tegyük meg azt a szívességet a hatalomnak, hogy ezzel foglalkozunk.