Érdekes dolgokat tapasztalna az ország, ha egy pillanatra el tudna szakadni a vármegye-főispán-deres tematikától. Például látná, amint Navracsics Tibor térden állva könyörög pénzért az annyiszor elátkozott Brüsszelben. Vagy azt, ahogy a multik – ne tévedjünk, nem csak a Ryanair – kiröhögik a kormány szánalmas hisztijét, miszerint a Magyarországon kivetett adót nem lehet áthárítani a magyar emberekre. Legfőképpen persze azt, hogy ismét 2006 szaga terjeng: a hatalmon lévők a választás előtt csúnyán átverték a polgárokat, a valósnál jobbnak tüntették fel a gazdasági helyzetet, két kézzel szórták a pénzt, pedig tudták, hogy azt gyorsan vissza kell majd venni. Érdekes lenne, ha előkerülne egy hangfelvétel arról, amint Orbán Viktor ezt beismeri, de azért az ő őszinteségének is van határa.
Az is újdonság, hogy a miniszterelnök most úgy tesz, mintha soha nem gáncsolta volna Ukrajna európai meg NATO kapcsolatait, és kegyeskedik fogadni Volodimir Zelenszkij telefonhívását, akivel pedig annak megválasztása óta nem állt szóba. Az elmúlt négy hónapban a környék minden tisztességes vezetője és a tisztességtelenek jelentős része is elvonatozott már Kijevbe. Putyin ugyanis olyan, mint egy kamaszfiú, mindenről ugyanaz jut az eszébe. A moszkvai tévében Lengyelországtól az angokon át Litvániáig és Kazahsztánig már mindenkit megfenyegettek atomrakétákkal, és az orosz elnök még egyszer sem üzente, hogy ez azért talán túlzás. Leginkább Ukrajnán múlik, hogy ennek mikor lesz már vége, ezért már kifejezetten kínos, hogy a kijevi vendégek hosszú sorából feltűnően hiányzik az egyik szomszédos ország kormányfője.
A kormány most rugalmasan elszakad saját eddigi politikájától, ami persze nem visszavonulás, hiszen az irány mindig csak előre. Nosza, ideje indulni, Kijevig vonaton csak 899 kilométer a távolság!
