A kedd délutáni eseményen Dombi Gábor történész, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem doktorandusza mutatta be Francesco Tirelli életét. Tirelli 1898-ban született Campagnola Emiliában – apja pizzasütő és élelmiszerkereskedő volt –, majd Velencébe költözött. 1926-ban érkezett Magyarországra, vívómesterként kapott állást. A húszas években Budapesten versenyzett, oktatott, magyar vívómesteri oklevelet is szerzett. Az apró, 150 centiméternél alig magasabb olasz férfi abban a vívóiskolában dolgozott, ahonnan kinőtt a teljes magyar olimpiai vívócsapat.
1929-ben kiváltotta a fagylaltkészítő iparigazolványt. Egymás után üzletet nyitott a Dohány utca 45., a Népszínház utca 23., a Váci út 8. szám alatt, aztán a Rottenbiller utcában, majd Esztergomban, Nyíregyházán és Debrecenben is. Az adófizetéssel és a hűtők árának törlesztésével rendre elmaradt, de a fagyija győzött.
A háború kitörésével honfitársai zöme visszatért Olaszországba, ő azonban Budapesten maradt – folytatta Dombi Gábor. 1943. április 1-én vette újra bérbe a Rottenbiller utca 66. szám alatt található üzletét. Embermentő tevékenysége igazolhatóan 1944 őszére datálható, de van olyan – nem bizonyított – korábbi történet is, amely szerint a cionista Hasomer Hacair baloldali zsidó szervezet külföldről érkezett tagjai számára szerzett hamis papírokat. Bár többször elfogták – megjárta a nyilas székházat, az Andrássy út 60-at is –, mindig ép bőrrel szabadult.
Lakásában, de főleg üzletében menekített üldözött zsidókat. A Rottenbiller utca 66-ban 1945 januárjára már 22 embernek adott menedéket. A mellékhelyiség nélküli üzletet Tirelli naponta felkereste, híreket és ennivalót szállított védenceinek. Elvitte az ürülékes vödröt, amit elvből az Oktogonon, az akkori Mussolini téren ürített ki. Az élet bonyolult: különféle kényszerek hatására Tirelli az olasz fasiszta párt tagja volt, miközben utálta Mussolinit.
Az ötvenes években fiával együtt Genfben bukkant fel, és Svájcban is halt meg, nem kellően tisztázott körülmények között, 1954-ben.
Francesco Tirelli nevét az izraeli Yad Vashem az olaszországi embermentők között tartotta számon, így budapesti tevékenysége sokáig rejtve maradt a magyar kutatók előtt – állapította meg Dombi Gábor. Azt, hogy emlékezhetünk rá, hőstetteire, sportsikereire és fagylaltjára, Tamar Meir izraeli írónő mesekönyvének köszönhetjük. Tamar Meir öntötte mesébe apósa történetét, akit megmentett egy olasz fagylaltos Budapesten. Az 2017-ben írt könyvet 2020-ban lefordították magyarra: máig ez az egyetlen mesekönyv, ami magyar nyelven szól kisgyerekeknek a holokausztról.
Az emlékezés fontosságát hangsúlyozva a keddi rendezvényen beszédet mondott Niedermüller Péter erzsébetvárosi polgármester, Manuel Jacoangeli olasz, valamint Yacov Hadas-Handelsman izraeli nagykövet is.
